Népes nemzetközi újságírócsoporttal bejárva a 2015-ös Milánoi Expó kiállításait két dolog lett számomra teljesen világos: egyfelől, hogy nincs ember, aki értené, mi ez a világkiállítás és mire jó; a másik, hogy mindenki utálja a saját pavilonját. Akárhogy is, az idei téma a "Feeding the planet, Energy for life", magyarul "A bolygó etetése, az élethez szükséges energia" - rövidebben: élelmezés és fenntarthatóság volt, amihez a legtöbb pavilon meglehetősen lazán kapcsolódott, némelyik meg sehogy.
Azt, hogy ki rendezhet világkiállítást, egy nemzetközi szervezet, a BIE (Bureau International des Expositions - Nemzetközi kiállítások irodája) dönti el. A tervezett helyszínt és témát 6-9 évvel a rendezvény előtt kell bejelenteni, ekkor kell részletesen bemutatni a civil és politikai támogatást, a pénzügyi terveket, a megtérülési számításokat és sok egyebet.
A BIE-nek most 168 tagországa van, mindegyik egy szavazattal. A szavazásokon előnyt élveznek a tagországok pályázatai.
Ennél érdekesebb viszont, hogy a számos országból összeverbuválódott újságírócsapatban nem nagyon találtam olyat, aki lelkesedni tudott volna a saját országa pavilonjáért. Az osztrákok unalmasnak találták a sajátjukat (pedig nekünk tetszett), a brazilok szerint az ő pavilonjuk teljesen értelmetlen (mászóka) és közhelyes (növények). A hollandok szerint nincs égőbb, mint a holland pavilon, a spanyolok szerint viszont a legszánalmasabb természetesen az ő bemutatkozásuk. A kínaiak diszkréten nem nyilvánítottak véleményt, a görögöket elfelejtettem megkérdezni, az amerikaiak pedig csak a tetőteraszos bárt szerették a saját pavilonjukban. Viccesen nem okoz meglepetést, hogy egyedül a franciák tűntek elégedettnek a saját teljesítményükkel, azt viszont sajnos én nem láttam, de állítólag nem volt rossz.
Nos, a fentiek alapján nyilván nem objektíven nézve, de a magyar pavilon rettenetes volt. A legjobban azok az országok oldották meg a feladatot - szerintem -, akik elég bátrak voltak szűkre venni a témát és az üzenetet, és pláne azok, akik képesek voltak kilépni a "csináljunk országimázst" tematikából (ilyen volt például Monaco, Ausztria, az Egyesült Királyság). De az országimázs-vonal sem lenne önmagában bukás, voltak, akik ebben a tematikában maradtak, de azt legalább jól csinálták: például a brazilok (akik képesek voltak kihagyni a karnevál-vonalat!), és - az elmondások szerint - a franciák.
Mindezek fényében a magyar pavilonnal mi nem csak, hogy nem mertünk nagyvonalúak lenni és nem magunkat fényezni, de ezt a létező legszánalmasabb, legkonfúzabb, és legkevésbé vonzó módon tesszük. Úgy értem, ha már országimázs, akkor tényleg a nemlétező kékfestőnénivel és a bajszos agyagozó fickóval tervezünk magunkhoz csábítani turistahordákat? A dagadt gyerek fotójával? A mindenkitől elzárt zongorával? Ha csak abba gondolunk bele, mit lehetett volna kihozni a Magyarország=>víz koncepcióból, máris legszívesebben sírva fakadnék. Na mindegy, fotóztam sokat, nézzék meg maguknak a galériában.
