Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A jelek szerint igen: két holland művész négy éve 25 emberrel kezdte a Rio de Janeiro-i favelák színesre pingálását, ma már 800 fővel dolgoznak rajta.
A gazdagság és a nyomor egyszerre, egyazon helyen is létezhet, erre tökéletes példa mondjuk Rio de Janeiro. Nagy utat kell bejárni ahhoz az ilyen helyeken élőknek, hogy kijussanak a kilátástalanságból – Jeroen Koolhaas és Dre Urhahn holland művészek abban igyekeznek segíteni nekik, hogy legalább a környezetük ne legyen annyira nyomasztó. És ez máris több mindenben segít.
Brazília második legnagyobb és legnépesebb városában a karnevál csillogása mellett 700 (!) olyan favelának nevezett nyomornegyed is található, ahol a mélyszegénység az úr, és a telepekről a kikerülés lehetősége is igen kicsi.
Iyen nyomortelepekre járnak Jeroen Koolhaas és Dre Urhahn művészek, akik a szegénységet és a reményvesztettséget látva szerettek volna tenni valamit az itt élőkért, és erre a legalkalmasabbnak a festést látták. Egész pontosan a vidám színeket és mintákat a falakon: erről szól évek óta működő Favelapainting nevű mozgalmuk.
A módszer nem újdonság, sőt, akár itthon, a hazai panelrengetegeknél is láthattunk már példát rá, hiszen a szürke egyenházak hosszú sorai nyomasztóak, kellemetlenek. Persze más a helyzet, ha a falakat vidám színek és minták díszítik, elterelve a gondolatokat még arról is, hogy a ház mögöttük mégiscsak egy szocializmusból ránk maradt, csúnya és messze nem a legkényelmesebb betonmonstrum.
Ez a megközelítés pedig a holland művészek szerint még akkor is működik, ha konkrét nyomortelepről van szó: bár fizikailag nem lesz tőle jobb az ott élőknek, de legalább a napjaikat nem kell egy olyan környezetben élniük, ami még tovább nyomasztja őket. A lakók ráadásul aktív részesei is a projektnek: ők maguk is részt vesznek a festésben, amitől sokkal inkább sajátjuknak érzik a végeredményt, ráadásul pozitív közösségi élményt és csapatformáló erőt jelent számukra a közös munka.
A távlati terv az, hogy a nyomortelepek egészét új, színes ruhába öltöztessék, ennek pedig nemcsak az ott élőkre lenne pozitív hatása, hanem az egész városképre. A projekt ráadásul sikeres, méghozzá nem is kicsit: a művészek 2010-ben, 25 helyi fiatallal kezdtek bele a munkába, mára pedig egy 800 főből álló csoport viszi tovább az elképzeléseket - számoltak be a Ted.com-os előadásukban, amit angolul tudók itt alább meg is hallgathatnak:
