Az idei Priztker-díjas Shigeru Bantől a New Yorker magazin riportere tudott meg kulisszatitkokat.
Az elsősorban humanitárius projektjeiről és ötletes újrahasznosított anyaghasználatáról ismert japán építésznek, Shigeru Bannek idén tavasszal ítélték oda a Pritzker-díjat, majd nem sokkal később átadták az általa tervezett Művészeti Múzeumot is Aspenben. Ennek apropóján készített vele interjút a New Yorker magazin riportere, Dana Goodyear, melynek köszönhetően számos, eddig ismeretlen tény is kiderült az ironikus válaszokban is jó tervezőről, aki az utóbbi időben csak hajléktalanoknak vagy kőgazdagoknak tervezett. A Curbed.com szerkesztői Goodyear interjúja alapján összegyűjtötték a legérdekesebb tudnivalókat az építészről. Íme!
1. „ Nem tudom, hogy mit jelent a 'Zöld Építészet'. Engem nem érdekel sem a 'zöld', sem az 'eco', de a 'környezetbarát' kifejezés sem. Egyszerűen csak utálom a pazarlást. Én nem formatervező építész vagyok, a terveim mindig is a problémamegoldásra összpontosítottak” - mondja a fenntartható épületeiről ismertté vált építész.
2. „ A Vitra Campusban van világ legdrágább építészeti gyűjteménye. A gyűjtemény legolcsóbb darabjai az én sátraim” – mondja a riporternek a látszólag szerénynek tűnő Shigeru, aki örömét leli abban, ha megkülönböztetheti magát másoktól.
3. Shigeru régebben rögbizett, 8-as volt a mezszáma.
4. Az építész nagyon kedveli a lágy esésű fekete vászonholmikat, állandóan ilyeneket visel (egy találó vélemény szerint "úgy néz ki, mint egy összepattintható Lego figura"). Ezeket a ruhákat anyja varrja meg neki, aki varrónő, és műhelye Ban tokiói stúdiójának második emeletén üzemel. Minden ruháját ő tervezi. Felesége, akivel mindkettejük zsúfolt életritmusa miatt ritkán találkoznak, noteszokat és egyéb kiegészítőket tervez, melyeket ipari anyagok ihlettek.
5. „Munkájának alapja a minimalizmus, ami az energia és az ökológiai fenntarthatóság fogalmain alapul. Ragaszkodik a japán hagyományokhoz, de igencsak befolyásolja az amerikai kultúra, az úgynevezett jenki hozzáállás, mint például a Buckminster Fuller féle megközelítések. Ez egyfajta technikai performansz, elkülönülés valamitől, amit akár kritikus kulturális helyzetnek is nevezhetünk" - jellemzi őt az építészkritikus, Kenneth Framton, ami nem biztos, hogy számottevő vélemény, mivel Framton bevallottan nem tudja, hogy mit is csinál pontosan Shigeru.
6. A látszólag rendíthetetlen Ban megszakította Pritzker djjátadós beszédét, mivel ideges lett attól, hogy Rem Koolhas ránézett.
7. A prominens New York-i építész, Tod Williams tanította Shigerut a Copper Unionon, kedveli is őt, mégis úgy gondolja, hogy Shigeru tervei aligha nevezhetőek csupán építészetnek. „Nincs valódi mélysége a munkáinak, és ez az, ami miatt jó, egyszerű üzenetet közvetít. Megdöbbentően egyszerűnek, már-már naivnak hatottak azok a tervek, amiket behozott a műterembe. Zavarbaejtően közvetlen volt” – mondja Williams.
8. Annak ellenére, hogy Shigeru a hegyen való lesiklás élményéhez hasonlítja az aspeni művészeti múzeumot, állítása szerint egyszer sem síelt az elmúlt hét évben, mióta az épület tervein dolgozott. Ami azért is érdekes, mert szinte minden második hónapban járt az építkezésen, mégsem volt egyszer sem a hegy tetején. „Itt több ház is többe kerül, mint ez a múzeum” – mondta Shigeru az aspeni projektről, és tekintve, hogy a hely az amerikai (és nemzetközi) elit síparadicsoma, ebben minden bizonnyal igaza is van.
9. „Bár az egész egy organikus formának hat, a fa tetőszerkezet mégis nagyon szigorú geometriai és szerkezeti szabályoknak felel meg. Én nem akarom kritizálni, de Frank Gehry bilbaoi Guggenheim múzeuma inkább ösztönös terv, ami még így is egy nagyon bonyolult technológiát követel meg a rajzolás és a munka során. Az én formám ennek ellentmond. Még ha egyfajta organikus formának tűnik is, mégis egy munkafolyamat részeként működik” - mondja Shigeru a Metz-i Pompidou központ törpe kalapra és gombára emlékeztető kupolájáról.
10. Arra a kérdésre, hogy a későbbiekben esetleg tervezne-e mást is az aspeni múzeumnak, Shigeru azt felelte, hogy ő csak egy dizájnt készít, mivel ha hármat tervezne, akkor nyilvánvalóan azok közül az egyik jobb lesz, mint a másik, ahogy lesz legjobb is. „Te csak a legjobbra leszel kíváncsi, így én csak azt az egyet mutatom meg neked” – engedett bepillantást alkotói módszerébe a tervező.
11. „Peter Eisenman a Cooper Unionon tanított és utált engem. Azt mondta, hogy túlságosan bonyolult kiejteni a nevemet, ezért Sugar Bearnek hívott” – emlékszik vissza diákéveire az építész.
