„Magyarországon nagyon kis százalékban kötnek az emberek házassági szerződést. Jellemzően azok döntenek mellette, akiknek van mit félteniük. Ott sem a fiatalok döntenek így, hanem a család gondolja azt, hogy erre szükség van” – mondta el a Díványnak dr. Tóth Katalin ügyvéd. Az alaptézis a családjogi törvény szerint az, hogy minden, a házasság során szerzett vagyon közösnek minősül. A házassági szerződés az ettől való eltérés, azaz ilyenkor a felek közösen úgy gondolják, hogy a törvénytől eltérően rendelkeznek. Ezt nyilván írásban érdemes rögzíteni, mert mindenki másképpen emlékezhet arra, amit szóban megbeszéltek.
Manapság elég sok fiatal úgy megy bele a házasságba, hogy már a lagzi fedezése is komoly megterhelést jelent. A házasságok száma ugyan nem csökken, viszont a költségvetések egyre alacsonyabbak, az embereknek már nincs pénze. „Éppen ezért azt mondják: mivel semmim sincs, nincs mit veszítenem. Ha nem írunk házassági szerződést, akkor sem lesz semmi gondunk. Csak arról feledkeznek meg nagyon sokan, hogy lehet, hogy most nincs, de ambíciózus emberek vagyunk, és egyszer majd lesz” – vázolta fel az egyik okát az ügyvédőn, miért nem kötnek a párok házassági szerződést.
Pár év alatt nagyot fordulhat a világ
Tóth Katalin szerint azonban épp ez az „egyszer majd lesz” kategória az, amit érdemes előre szabályozni. Előfordulhat ugyanis, hogy pár év elteltével mondjuk olyan pozícióba kerülünk, ahol már milliós nagyságrendű jövedelemre teszünk szert. „Egy ilyen esetben én veszem a házat, az autót, a bútort. Ha mindez nincs rögzítve, akkor ezek a közös vagyon részévé válnak. Persze utólag is tudom érvényesíteni az akaratom, ha nagyon akarom, de az egy nagyon hosszú és költséges folyamat, amibe nem biztos, hogy érdemes belemenni. Éppen ezért az emberek gyakran azt mondják, hogy akkor egyezséggel próbáljunk meg elválni, és emiatt sokszor a nulláról kell újrakezdeni.”
A másik indok, amiért a párok általában elzárkóznak egy ilyen szerződéstől a házasságkötéskor, hogy nem akarnak belegondolni abba, mi lesz akkor, ha a kapcsolat esetleg tönkremegy. Hiszen ez egy boldog, mámoros állapot, amikor hosszasan szervezzük az esküvőt, ilyenkor ki gondol arra, hogy bármi probléma lehet? „A statisztika – legalábbis nálam – azt mutatja, hogy egyre gyakoribb a két-három év utáni válás. Vagy kitartunk, vagy nagyon hamar feladjuk, és akár kisgyerekkel bonyolítva a helyzetet szétmegyünk. Ma már sajnos nem megjavítani akarjuk a dolgokat, hanem lezárni a történetet” – vázolta tapasztalatait dr. Tóth Katalin.
Egy ember életében két-három év alatt is történhet drasztikus változás, elég csupán egy közös hitel felvételét megemlíteni. Ha közösen veszünk egy ingatlant, akkor valóban nem mindegy, hogy ki mekkora részt vállal az önerőből. Lehet, hogy az arány egyenlő, de van, ahol szülői támogatás is áll a vagyonszerzés mögött, és azt sehol sem tüntetik fel. Éppen ezért a törvény szerint automatikusan 50-50 százalék lesz a tulajdon aránya, holott lehet, hogy a valóságban teljesen más arányban vették ki a részüket a pár tagjai a költségekből. „Javaslom mindazoknak, akik azt mondják, hogy nem kötnek házassági szerződést, hogy kizárólag az legyen írásban rögzítve, mik a valós arányok, például egy adásvételi szerződés keretében.”
A közös hitelből fakadnak a legbonyolultabb helyzetek
Szintén érdemes előre átgondolni, hogy mi lesz abban az esetben, ha közösen veszünk fel hitelt. „Az rendben van, hogy a hitelt közösen fizetjük, de az is kérdés, hogyha a hitelfizetési periódus mondjuk 10 éves időtartamú, és mi öt év múlva szétválunk, akkor ott mi történik. Van egy ingatlanunk, amit nyilván nem értékesítünk, és nem is lenne könnyű eladni manapság. A válás hosszú időre is elnyúlhat, nem biztos, hogy érdemes megvárni. Ekkor megkezdődhet az osztozkodás, hogy a fennmaradó hitel kinél marad, ki fizeti a továbbiakban, és hogy abból, amit már befizettünk közösen, visszajár-e a fele, annak, aki kilép az ingatlanból. Nagyon bonyolult helyzeteket tud az élet produkálni” – sorolta a felmerülő kérdéseket az ügyvédnő.
Míg a közös vagyont a hitelfelvétel befolyásolhatja, az öröklésre és az ajándékozásra ez már nem igaz. Ugyanakkor az ajándékozással az a baj, hogy sokszor nem rögzítik. „A szülők például azt mondják, hogy nászajándékba adják ezt vagy azt az értékes vagyontárgyat, de ennek általában nincs semmilyen írásos nyoma. Erről persze később nyilatkozhatnak a szülők, de ha időközben mondjuk elhunytak, akkor ez nem könnyű helyzet. Szerintem minden kollégám azt mondaná, hogy az a biztos, ami le van írva. Igaz, még akkor sem biztos, hogy érvényesíthető, de az mégis egy könnyebb helyzet, mint ha csak szóban hangzik el a felek között valami.”
Az ajándékozást bizonyítani kell
Tavaly óta az ajándékozás egyenes ági rokonok között nem illetékköteles, ami azt jelenti, hogy adóbevallási kötelezettsége van ugyan, de nem kell utána illetéket fizetni. Ha eddig kérdéses volt, hogy adásvételi szerződést kötünk vagy ajándékozásról beszélünk, most már egyértelmű, hogy az ajándékozást választjuk. Azonban ebben az esetben fontos, hogy az ajándékozás a házasságkötés előtt vagy után történt-e meg. Ha előtte történt, akkor az ajándékozott vagyontárgy külön vagyonnak számít, ha utána, akkor már a közös vagyon része lesz – legalábbis abban az esetben, ha nem tudjuk bizonyítani az ajándékozást.
„A házasság előtt szerzett vagyon külön vagyonnak minősül, ez a házasság során is külön vagyon marad. Nagyon sok emberben él az a tévképzet, hogy öt- vagy tízévnyi házasság után minden vagyon közösé válik, ilyen nincsen” – tisztázott egy fontos félreértést dr. Tóth Katalin, majd hozzátette, amit ilyenkor követelni lehet, az a ráfordítás. „Ha a lakásom kiadom bérbe, akkor a bevétel a sajátom. Ez elméletileg egy tiszta helyzet, egészen addig, amíg arra az ingatlanra a közös vagyonból fizetjük beruházásokat. Ennek az összegnek a fele utólag visszakövetelhető, ha válásra kerül sor.”
A házastársi tartásdíj szimbolikus dolog
Alapesetben a házassági szerződés a vagyonról szól. Egy válás során öt téma van, amin dűlőre kell jutni, és ezeknek nem az alapeleme a vagyon: az ingóságok igen, de az ingatlanok már nem. A vagyoni rész egy külön per tárgya, melyben a felek jobb esetben egyezséget kötnek. Megállapodnak, hogy ki mit visz el, mi legyen a gyerekekkel, a tartásdíjjal, a kapcsolattartással, az utolsó közös hely megállapítására is sor kerül, és esetleg kiszabják a házastársi tartásdíjat.
Ez utóbbi, vagyis a háztartási tartásdíj ma Magyarországon szimbolikus dolog, Dr. Tóth Katalinnak eddig nem volt olyan ügye, ahol ezt megítélték volna. „Az amerikai sikersztori, amikor a feleség több millió dollárt kap azért mert a férje megcsalta. Ilyen hazánkban nincsen, nem lehet olyat beleírni a szerződésbe, hogy ha a válás bármelyik fél hibájából jön létre, akkor mennyi bánatpénz jár a másiknak.”
Válásnál a bíróság nem vizsgálja, hogy kinek a hibájából ment tönkre a házasság, ez nem releváns információ a bíró számára, őt mindössze az érdekli, hogy az öt kérdésben valamilyen döntés szülessen. Nem kell bizonyítani, hogy a másik fél csalfa volt, és hogy hány szeretőt tartott, ezek ugyanis elsősorban érzelmi, nem pedig jogi kérdések. Ha mégis rendelkezünk egy ilyen szerződéssel, akkor a bíróság állásfoglalása az volna, hogy ha a másik fél önként teljesít, akkor rendben van, de ők nem kötelezhetik rá. Amerikában szokás az is, hogy bizonyos együtt töltött idő után egy előre meghatározott összeg jár, itthon ilyenek sincsenek.
Nem a válás, a vagyonmegosztás a drága
A házassági szerződés költségei az ügyvédektől függenek. Van, aki százalékban állapítja meg a munkadíját, ami általában 1-10 százalék között mozog, de van, aki fix összeget mond. Azt gondolom, hogy 50 ezer forint az, amit egy házassági szerződésért reálisan el lehet kérni. Nem sok különbség van ezek között a házassági szerződések között, nyilván van egy „sablon”, amire egyedileg ráhúzzuk azt, ami a pár életében felmerülhet. Amit még érdemes lehet belevenni, az a jövedelmekkel történő gazdálkodás.”
Minden ilyen szerződés, ami megelőzi az esetleges konfliktushelyzetet, azért hasznos, mert kiiktatja az érzelmeket. Házasságkötéskor még minden rózsaszín, és sokkal könnyebb létrehozni egy ilyen megállapodást. Amikor azonban eljutunk a válási szakaszhoz, többnyire már azzal sem értünk egyet, amivel korábban egyébként igen, mert nagyon sok érzelem, sérelem keveredik a tények közé. Egy házassági szerződés segít tisztán látni.
Váláskor alapesetben egy bontóperünk van, aminek az elsődleges funkciója az, hogy kimondja: a feleket elválasztja egymástól. Ez mindenképpen megtörténik. Amennyiben nem kötöttünk házassági szerződést, és nem tudunk megegyezni a vagyont érintő kérdésekben, akkor a bíró továbbutalja a pert, és vagyonmegosztási perre kerül sor. Míg a bontóper költsége 30 ezer forint illeték, a vagyonmegosztási per költsége a vagyon teljes értékének a hat százaléka. Ekkor felmérik a teljes vagyont, ami egy ingatlannál már milliós nagyságrendű összeg – ennek a hat százalékát kell befizetni illetékként. Ez általában a felperesre hárul.
Az is egy pertaktikai döntés lehet, hogy ki kezdeményezi a válást. Aki benyújtja a keresetet, az a felperes, neki lesz fizetési kötelezettsége első körben. Ha a bontóper után vagyonmegosztási perre kerül sor, akkor mindkét per költségét ő fizeti. Természetesen a per végén van egy pernyertes és egy pervesztes, és az utóbbi fogja fizetni a perköltségeket, vagyis a felpereshez is visszajuthat az a pénz. Viszont egyszer akkor is ki kell fizetni.
„Azért él az emberekben az, hogy a válás drága és hosszú, mert a vagyonmegosztás valóban az. Volt kétéves ügyem úgy, hogy a végén megegyeztünk. Nem tudom meddig tartott volna, ha nem egyezünk meg, és ez csak a vagyonról szólt. Ha a gyermekek kérdésében sem tudunk megállapodni, akkor még hosszabb” – mesélte az ügyvédnő.
A gyerek már nem marad automatikusan az anyánál
A válás kapcsán szintén felmerülő kérdés a gyerekek elhelyezése. Dr. Tóth Katalin szerint míg régen az volt a megszokott, hogy a férfi egy sporttáskával elmegy, mindent otthagy, és a gyerekeket kéthetente látja, ma már a férfiak is küzdenek a gyerekekért. „Nem egy férfi vállalná fel a gyerekei gondozását. A bírói gyakorlat még nem teljesen rugalmas, de már nem automatikus, hogy a gyermek az anyánál marad.”
Az ügyvédnő szerint a legnagyobb baj az, hogy sok férfi a statisztikákból indul ki, amik szerint 99 százalékban a nők kapják a gyerekeket. Véleménye szerint ez azért igaz, mert az apák idáig nem kérték a felügyeleti jogot, és a nem kérő apának nem lehet odaítélni. Azokban az esetekben viszont, ahol az édesapa is folyamodik azért, hogy ő legyen a gondviselő, egyáltalán nem automatikus, hogy mindenáron az édesanya kapja a gyermeket. A bíró felméri, hogy kinek a gondozásában lenne jobb helyen a gyermek, mert ilyenkor ez az ő dolga. Az édesapának is ugyanannyi esélye van, mint az édesanyának.
„Nyilván számít a gyermek életkora, hiszen például egy nyolchónapos gyermeket nem biztos, hogy odaítélnek az apjának. Olyankor nem javaslom az ügyfelemnek, hogy mindenáron küzdjön a gyermekért, annak később még meglehet az útja. Viszont egy hatéves kor feletti gyermeknél, ahol már egyértelmű az apához való ragaszkodás, ott már mindenképpen azt mondom, ha vállalja ezt a nehéz terhet, akkor igenis oda kell állni és küzdeni kell a gyermekéért. És ezt egyre több férfi fel is vállalja” –osztotta meg tapasztalatait. Ezt nyilván nem lehet belefoglalni egy házassági szerződésbe, de dr. Tóth szerint, ha a vagyoni kérdések rendezése tud gördülékenyen menni, akkor az egyéb kérdések is könnyebben és békésebben oldódnak meg.
