A PLACCC Fesztivál nem csak produkcióival, de a köztéri design szempontjából is felpezsdíti Budapestet. A Nyugati téri felüljáró pilléreire színes személyes névmások, a Pollack térre nyugágyak, míg a Mikszáth tér környékére bordásfalak kerültek: a Haszondesign Projektben turkáltunk egy jót.
A PLACCC Fesztiválnak köszönhetően nem csak érdekes dolgokkal – például egy bicikliző tapsifülessel – és meglepő történésekkel találkozhatunk, de újabban a budapesti közterek is furcsán kezdenek viselkedni. Ott van mindjárt a Pollack Mihály tér, amely egyik pillanatról a másikra csíkos nyugágyakkal telt meg: az elkövető Újirány Csoport ugyanis gondolt egyet és „városi szalonná” alakította a már-már fájó módon kihasználatlan, üresen tátongó placcot. Mert rendben van, hogy egy közteret szépen karbantartanak, de hol marad a megfáradt járókelőnek kijáró, legalább minimális mennyiségű ülőalkalmatosság, amelyen anélkül lehet helyet foglalni, hogy fogyasztani is kellene mellé?
Fogyasztás nélkül is jól kényelembe helyezheted magad
Az utóbbi probléma sajnos a városban nem csak itt fedezhető fel, hanem például az egyik legkellemesebb és leglátogatottabb partszakasz, a Dunakorzó esetében is égető kérdés. (Legalábbis amikor e sorok írója utoljára ott járt, csak méregdrága éttermekben és kávézókban tudtak leülni az arrajárók.)
Tihanyi Dominika tájépítész, a – sajnos csak ideiglenes – városi szalon ötletgazdája is abból indult ki, hogy a hatalmas tereken legtöbbször alig lehet valahol fogyasztáskényszer nélkül, de kulturált, nyugodt körülmények között leülni. Szerinte az ehhez hasonlóan nagy közterek sokszor a tengerparton tapasztalt térérzetet keltenek, ezért hintették tele a Pollack teret éppen nyugágyakkal.
A máskor holt térként is értékelhető helyszín a változásnak köszönhetően felkeltette az emberek érdeklődését: volt, aki leplezetlen rosszallással vonszolta arrébb a furcsa jelenség okait firtató kislányát, valaki pedig csak amolyan „ezek a művészek már megint kitaláltak valamit”-mosollyal nyugtázta a szokatlan látványt. Szerencsére akadtak olyanok is, akik szerényen érdeklődtek, vagy éppen szó nélkül birtokba vették a felkínált nyugágyakat: köztük egy idősebb férfi, aki stílusosan mindjárt rá is gyújtott egy szivarra, de néhányéves gyerekek és szerelmes fiatalok is csatlakoztak.
Matematikusok, filozófusok és építészek a szalonban
Az Újirány ebben a formában a több évszázados múltra visszatekintő szalon fogalmát helyezte szabadtéri kontextusba: a PLACCC ideje alatt ugyanis például Bohus Géza matematikus és felesége, Beleznay Éva építész, urbanista transzportálja ide szokásos szerda esti baráti összejövetelét.
A „matematikusok teadélutánját” csütörtökön 17 órától a Magyar Építőművészek Szövetségének (MÉSZ) Nosztalgia Klubdélutánja követi, október 1-jén pedig a filozófusok veszik birtokba a tett színhelyét. A régi szalonok hangulata kötetlen beszélgetésekkel, kollektív, szabad ég alatti örömködéssel fűszerezve: nem beszélve arról, hogy a Magyar Rádió Márványterméből kiszűrődő áriafoszlányok külön növelik az esemény élvezeti értékét.
Egy kis szabadtéri testmozgás – a bordásfalon
A Mikszáth Kálmán tér környéke sem a megszokott arcát mutatja ezekben a napokban: a Zappa kávézó szomszédságában, a Horánszky utcában, a Mária utcában és a Lőrinc pap téren kedden délután néhány bordásfallal gazdagodott az utcakép. A „városi tornapálya” elnevezésű projekt arra a tényre reflektál, hogy a hírek szerint rengeteg értelmiségi lakja az itt található Palotanegyedet, akik pedig sokat görnyednek a gép, illetve az íróasztal előtt.
Kézenfekvő tehát, hogy valamivel mozgásra kell sarkallni őket: a lakóházakra erősített, használati utasítással ellátott tornaeszközök leginkább gerincnyújtásra, láb- és karizom-erősítésre buzdítanak. Tihanyi Dominika elmondta: Sanghajban és Szingapúrban egyaránt népszerűek a kültéri kondigépek, sőt, olykor a városligetben is akad belőlük – miért ne működhetne ez nálunk is? Az eredetileg egynaposra tervezett akció kedden olyan nagy népszerűségnek örvendett, hogy a szervezők úgy döntöttek, szerdán még kint hagyják a bordásfalakat.
A Nyugati téri felüljáró átlényegülése
A testmozgás mellett az agy és a képzelet sem maradhat rest: az 1000% csapata szintén a Haszondesign Projekt keretében élesztette újra a Nyugati téri felüljáró hídpilléreit. A fiatal képzőművészek 70-80 liter festékkel és személyes névmásokkal burkolták be a betontömböket: az ÉN / TE / Ő című projekt három nap alatt valósult meg és a végeredmény várhatóan 3 évig lesz látható.
Az egyik főszervező, Erdődi Katalin elárulta: sok bámészkodó szólította meg munka közben a művészeket, hogy tulajdonképpen „mit is akarnak ezzel mondani”, és akadt, aki a kitérő választ követően csalódottan távozott. (Hiába, az önálló gondolkodás egyre nehezebb feladat manapság.) A PLACCC-ba magukat aktívan belevetőknek azonban nem kell tartaniuk a csalódástól, legfeljebb csak attól, hogy esetleg nem marad minden programra energiájuk.
