Zsaruk és állatsimogató: jótékony színházi káosz az Andrássyn

A színház egyik ősi formájához, a vásári forgatagban megszülető komédiához látszott visszatérni a szombaton megrendezett Évadnyitó Színházi Fesztivál. A színművészetisek Beatles dalokat énekeltek, a társulatok egymást váltva adtak ízelítőt az aktuális évadból, sőt, még alpakkát is lehetett simogatni: kétségtelen, hogy a gyerekek jártak a legjobban.

Az Andrássy úton – amelyet az Évadnyitó Színházi Fesztivál alkalmából egész hosszában lezártak – akadt minden, mi szem-szájnak ingere. Az egyes színházak standjai, sátrai, bódéi úgy sorakoztak egymás hegyén-hátán, mint valami falusi vurstliban, ahol minden család, kereskedő (jelen esetben színházi társulat) portékája legjavát igyekszik megmutatni az ezúttal szokatlanul nagy számban megjelent publikumnak.

Átláthatatlan és feltartóztathatatlan tömeg

Az viszont már az Oktogon felől közelítvén világossá vált, hogy felhőtlen kószálás helyett némi szorongással vegyített sodródás lesz az osztályrészünk, ha besorolunk a folyamatosan – és csupán két irányba – hömpölygő tömegbe. Mert hát hiába csalogattak a sor elején tanyázó kézművesek termékei, hiába támadt kedvünk kicsit hosszasabban elidőzni egy stand előtt, a mellettünk-fölöttünk kacskaringózó emberkígyó helyenként rosszallóan felszisszent, hogy menjünk már arrébb, vagy legalábbis tegyünk úgy, mintha.

A fentebb leírtak okán így jobbnak láttuk, ha hagyjuk, hogy a tömeg vezessen, és helyenként egy jól irányzott szökkenéssel meg-megtorpantunk egy-egy érdekesebbnek ígérkező megmozdulás láttán. Eleinte még sikerült is tartanunk, hogy az előre eltervezett programokat nézzük meg, így jutottunk el a Bajcsy-Zsilinszky útnál lévő Funzine színpadhoz, ahol kora délután a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves zenés színész osztálya adott ízelítőt zenés mesterség vizsgájuk dalaiból.

A szerelmet legalább nem lehet megvenni

A Novák Eszter és Selmeczi György keze alatt formálódó osztály néhány Beatles-dallal örvendeztette meg a közönséget: és bár egy-két helyen el-elszörnyülködtünk néhány hamis hangon, összességében üdítő szeletet kaphattunk az osztály ősztől látható produkciójából. Különösen figyelemreméltó volt a férfiszekció, amelynek tagjai egészen egyedi orgánumokkal és humoros Beatles-utánérzésekkel bizonyították: jó helyen vannak. (A Can't Buy Me Love kórus-verziója pedig azt is érzékeltette, hogy csapatban aztán tényleg remekelnek.)

Az évadnyitó vásári forgatag legjellegzetesebb tulajdonsága talán az volt, hogy ahány színház, annyi ötlet, a főszerepet pedig kétségtelenül a játékosság és a gyerekek kapták. Az Apró Színház például éppen az Operaház előtt épített szalmabálákból várat, ahol egyebek mellett zsákkal lehetett célba dobni, de a Bárka Színház standjánál is a „galacsin”-dobálás volt a menő. Egy éjjeliedény volt a célpont, hiszen legújabb bemutatójukban, az Igazságban fontos szerepet kapnak bizonyos galacsinok – még szerencse, hogy itt puszedlik formájában jelent meg a dobálnivaló.

Alpakkasimogató és kávé habbal

A gyerekek nagy örömére az Operával szemben az Új Színház örökbefogadott állata, egy igazi alpakka várta, hogy megsimogassák. Bár a „várta” talán kissé túlzás, mert nekünk a szeretnivaló állat láttán rögtön görcsbe rándult a gyomrunk és legszívesebben kiszabadítottuk volna a gyerekek gyűrűjéből, ahogy tanácstalanul, ám hősiesen állta a sarat.

Az Új Színház épületében már kellemesebb, színházközelibb benyomások értek minket: az előtérben ugyanis rendkívül kedélyes hangulatban éppen a Kávé habbal című zenés vígjátékból nyújtott „kóstolót” a társulat. Almási Sándor és Pálfi Kata néző, színész arcára egyaránt mosolyt csalt, ahogy incselkedve feszültek egymásnak humoros duettjükben: rövidke előadásuk tökéletesen illeszkedett a vásári forgatag atmoszférájába, és egy pillanatra még a szegény alpakka szívfacsaró látványát is feledtették velünk.

Stohl András és Szabó Győző zsarut játszik

A többi teátrum standjához hasonlóan a Centrál Színház részlegén is az aktuális évad bemutatói voltak terítéken: a Jó zsaru, rossz zsaru című Keith Huff-dráma kapcsán például megtudtuk, hogy a két főszereplő, Szabó Győző és Stohl András most találkozik először ilyen nagykaliberű szerepben. (Előbbi a rossz zsaru, utóbbi a jó zsaru szerepében.) Az először november 5-én látható előadás rendezője, Puskás Tamás elmondta: ez végre egy olyan darab, amit ha letesz az ember az asztalra, „beszakad alatta”, és leginkább az igazi görög drámákhoz hasonlítható.

A békéscsabaiak viszont a szó szoros értelmében nyúlnak vissza a klasszikusokhoz ebben az évadban. A Jókai Színház akadálypályáján - két vállalkozó szellemű lurkó közt - Kara Tünde színésznőtől megtudtuk: most éppen Ibsen Nóráját próbálják, amely az Ibsen-ház, ezen belül pedig az Ibsen Stúdiószínpad avató-előadása is lesz egyben.

Akad olyan színház is, amely az orosz nyelvet népszerűsíti

Az ismertebb színházak mellett utunk során egy igazi kis – számunkra eddig ismeretlen – gyöngyszemre is rábukkantunk: az Orosz Stúdiószínház képviselői hamisítatlan orosz viseletben, színes kendőkkel invitáltak minket előadásaikra. Tatjána Kákonyi igazgató, színésznő meglepetésünkre elmesélte, hogy sokszor azok csatlakoznak a társulatukhoz, akik szeretnének megtanulni oroszul: volt olyan is, hogy az illető szinte semmit nem beszélt ezen a nyelven, de okosan megoldották, hiszen az orosz nyelvet nem ismerő, azt törő szereplőt kellett játszania.

Őket legközelebb a Függetlenek Éjszakáján lehet majd megcsodálni, ahol Csehov doktor című előadásukat mutatják be. Oda is érdemes lesz majd benézni, hiszen 25-én este a független színházaké lesz a főszerep: nekik pedig különösen akad mondanivalójuk mostanság.