Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
„Még több tárgyat a sörök közé!” – lelkesít a 78É nem egészen értelmes felszólítása. A Fogasházban megrendezett kiállításon nem sokkal jutunk közelebb a megoldáshoz, de irigykedni, azt elkezdünk.
A cím alapján valami igazán szokatlanra számítottam, amikor a 78É elnevezésű „csoport” Még több tárgyat a sörök közé! című kiállítására, a Fogasházba igyekeztem. Az Akácfa utcai kulturális befogadótérnek azonban ezúttal sikerült még egy csavart belevinnie a dologba azzal, hogy nem őrült iparművészek agymenésével, hanem egy középiskolai kezdeményezéssel szembesített.
Régi, borgőzös éjszakák emléke: 78É
Rögtön a bejárattal szemben, a pult melletti terem ajtajának tetején egy megboldogult éjszakai buszjárat, az Örs vezér tere és a Döbrentei tér között közlekedő 78É táblája virít. Mondhatni, az anyag nem veszett el, csak átalakult, hiszen az egykori éjszakai járat „nevét” – amelynek útvonala természetesen nem, csak a jelzése változott – a budapesti Radnóti (becsületes nevén az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola) nyári tábora örökölte. A 78É esetében tehát nem néhány vállalkozó szellemű képzőművész lakta be a Fogasház földszinti kiállítóterét, hanem egy gimnázium öreg- és jelenlegi diákjai mutatták meg, mit alkottak az általuk életre hívott tiszafüredi tábor foglalkozásain.
A 2004 óta létező 78É nem annyira csoport, mint inkább egy folyamatosan bővülő, néhány „öreg-radnótis” kemény magjából kiépült, folyamatosan alakuló közösség. (Az éjszakai busz jelzése pedig nem titkoltan az ifjonti hévvel, közösen átmulatott éjszakák emlékét idézi.)
Kollektív-kreatív szeánsz radnótisoknak
Mint kiderült, 2005 és 2008 nyara között négyszer indult el „a nagygimnazista járat”, amelynek célpontja egy „szószátyár, de roppant készséges tulaj” birtokában lévő tiszafüredi kiskemping. Az egy alkalommal 40-50 diákot számláló tábor korántsem (csak) a kamaszkori tivornya melegágya – bár a kiállítás címe azért valami hasonlóra enged következtetnünk –, hiszen a jelenleg a képzőművészet, a film, vagy éppen a színház terén tevékenykedő egykori radnótisok nemigen hagyják fertőbe süllyedni a fiatalokat.
Bárány Botond rajztanár például kézműves feladatokkal sarkallja alkotásra a diákokat, míg a csapat másik fele ezalatt filmkészítéssel foglalkozik – később cserélnek. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere: a kollektív barkácsolás, alkotás eredménye a Fogasházban 31-éig megcsodálható.
Kutasd az értelmét
A rikítózöld fal mentén egészen meglepő képződmények sorakoznak és várják, hogy megfejtsük őket: szivárványszínű, lámpabura köré nőtt focilabda, növénytartó állványra helyezett söralátétek és cigisdoboz-feliratok, papírmaszkok és az alkoholt társasjáték formájában megközelítő „alcoholity”.
Egy falra tapadt emberi alak egész testét apró ablakok borítják, amelyekből kis emberkék, elmélázó fiatalok kandikálnak ki. Madzagból szárítókötél, rajta kis papírruhák: mintha az ember egy kéretlen lakókkal teli társasház lenne – a kellemes-kellemetlen gondolatok, vágyak lakhelye.
Tudnak valamit
Az ismeretterjesztő előadásokkal, kerekasztal-beszélgetésekkel és improvizációs játékokkal megspékelt 8-9 tiszafüredi nap lenyomatai némi irigységgel töltik el a szemlélőt. Az összképet erősíti egy végzős diák évkönyvből vett élménybeszámolója: soraiból a kötelező illedelmen túl is süt az őszinte lelkesedés.
Maga a kiállítás nem feltétlenül jelent katartikus élményt a képzőművészetre érzékenyeknek, de nem is ez a lényeg: sokkal inkább az, hogy nagyon úgy fest, néhány „öreg-radnótisnak” sikerült megtalálnia az örök fiatalság elixírjét – egy időre legalábbis biztosan.
