Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
“Az elmúlt fél évben történtek a legnagyobb lelki változások az életemben. Azért, mert írtam ezt a könyvet, azért is, mert Izraelbe költöztem, és mert elkezdtem foglalkozni a kabbalával. Amikor még az Álom.net turnéja volt májusban, akkor abból állt minden napunk, hogy beültünk a turnébuszba, vettünk valami piát, jól berúgtunk az úton, aztán igyekeztünk kijózanodni, mire a helyszínre érünk. Nem szeretném, ha valaha azok a képek előkerülnének, amiket a buszban csináltunk. Mindez csak fél éve történt, de nincs köze a mostani énemhez. Nekem fontos, hogy ne higgyem azt, hogy mindenen túlvagyok már, és hogy az életemről könyvet kell írnom”- mondta Steiner Kristóf éppen annak apropóján, hogy az elmúlt 27 évét egy könyvben foglalta össze.
A közönség javarészt tizenéves lányokból állt
A Viva egykori műsorvezetője Gumimatrac a Gangeszen címmel írt önéletrajzi novellagyűjteményt. A könyvet megjelentető Jaffa kiadó Valuska Lászlót, az Index újságíróját és a Könyvesblog szerkesztőjét, és engem kért fel, közösen vezessük azt az egyórás beszélgetést Steiner Kristóffal, amelyet a megjelenés alkalmából az Alexandra könyvesboltba szerveztek.
Amire a könyvesboltba értünk, a szerző már jó néhány privát interjún túl volt, amelyekben a homoszexualitástól a gyerekvállalásig rengeteg személyes téma felvetődött. Látva, hogy a nyilvános beszélgetésre érkező közönség javarészt a tizenéves koruk végén járó lányokból – és valószínűleg az értük rajongó fiúkból – áll, ezért a beszélgetésben Steiner Kristóf több, körvonalazható személyiségét, az ismertségével együtt járó táplálkozási zavarait, valamint a könyvben markánsan megjelenő spirituális önfejlesztő tevékenységét terveztük előtérbe helyezni. Közben pedig mindkettőnk számára a filmbe illő, követhetetlenül bonyolult családi szálak voltak a legizgalmasabbak, ezért az elhangzott beszélgetés alapján írt beszámoló itt a Steiner Freak Show-val kezdődik.
Szeretem a rossz dolgokat az életemben
“Nem az inspirált elsősorban, hogy érdekes könyvet írjak, hanem hogy a helyére kerüljenek bennem a családommal kapcsolatos dolgok, amelyek iszonyatosan emésztettek éveken keresztül. A szüleim szabados emberek voltak két éves koromig, amikor is rájöttek, hogy amellett, hogy jó dolog disszidálni Hollandiába, vagy kenderfüstbe burkolózva megfejteni a világ kincseit, keresniük kell egy olyan utat, ami hosszú távú lelki kielégüléshez vezet. Ezt találták meg a buddhizmusban. Ha hülye lennék, azt mondanám, rengeteg károm származott abból, hogy a szüleim buddhisták lettek. De nyilván nem az okozta a bajt.
A szüleim békében éltek együtt addig, amíg édesanyám bele nem szeretett egy Svédországban élő magyar lámába, Csöpelbe, majd a ki nem mondott szenvedély valósággá vált egy tibeti zarándokúton, ahová a szüleim együtt utaztak el. Ők a fényt keresték, közben én gyerekként azt láttam, hogy minden, ami történik, csak romboló hatással van a családunkra, hiszen a szüleim el is váltak. El kellett jutnom a saját utamra, hogy megértsem, az édesanyámék mely pontokat akarták érinteni a spirituális ösvényeiken.
Most már azt mondom, nagyon szeretem a rossz dolgokat az életemben. Hálás vagyok minden szörnyűségnek, ami megesett, mert ezek során formálódtam. “
Nincs olyan, hogy hirtelen kinőtt egy dzsungel
Steiner Kristóf korábbi interjúi, és az édesanyjával közös utolsó napjairól írt fejezet alapján azt gondoltam, életének a legnehezebb döntése az lehetett, amikor a kórházban az orvos választás elé állította: kapcsolják-e az édesanyját lélegeztetőgépre, vagy hagyják elmenni.
“Nekem ez nem volt nehéz, édesanyám korábban utasítást adott anélkül, hogy beteg lett volna. Egy mezőn sétálva egyszer csak szóba hozta, hogy ha ő valamikor is olyan állapotba kerülne, amikor csak lélegzik, de nem tud kommunikálni a környezettel, és szeretetet adni, akkor nem szeretné, hogy mesterségesen életben tartsák. Én persze ideges lettem, hogy beszélhet erről, amikor makkegészségesen sétálunk. Néhány héttel később azonban pont ebbe a helyzetbe került.
Nagyon sok ilyen döntés volt az életemben. Nincsenek olyan élethelyzetek, amikor egy döntést hirtelen kell meghoznunk. Nincs olyan, hogy hirtelen kinőtt egy dzsungel valahol, hanem valaki már elültette a magokat és azokból lassan kinőttek a fák. A legnehezebb döntések mind elültetett magokból születnek. Ha visszagondolunk arra, mik történtek velünk az elmúlt években, és figyelünk ezeknek a jeleire, akkor az ilyenkor adódó döntéseket könnyen meghozzuk.”
Olyan vékony akartam lenni, mint Victoria Beckham
A beszélgetés során kiderült, a szerző számára nehezebb volt az az időszak, amikor a celeblétet választotta, amire egyébként gyerekkora óta a legerősebben vágyott.
“Félrecsúsztak a dolgok, sokáig nem tértem magamhoz, és nem vettem észre. Miután meghalt az édesanyám, az akkori szerelmemmel kimentem Indiába. Egy másik világban voltam, és rádöbbentem, hogy mit is csináltam eddig. Akkor csúsztam meg, amikor elkezdtem túl nagy jelentőséget tulajdonítani bizonyos dolgoknak. Eleinte abszolút ironikus szemmel kezdtem el nézni például Paris Hiltont. Szociális érzékenységből, mert annyian utálták, én elkezdtem szeretni. De mindez átfordult egy olyan helyzetté, amikor én valóban olyan vékony akartam lenni, mint Victoria Beckham és azon mértem a szerethetőségem, hogy hányan vannak az élő műsoromnak, az Interaktívnak a chatjén. A korábbi irónia megsemmisült és valósággá vált.”
Elkezdtem szenvedni attól, hogy mit írtak rólam
Az ismertség komoly problémákat okozott Steiner Kristófnak, évekig táplálkozási zavarokkal küzdött, az anorexia nervosát bulímia, vagyis falási rohamokkal járó kényszerbetegség követte. Erről több cikk is született.
“Mindig inspirált, hogy híres legyek, ezért eleinte még ezeknek a cikkeknek is örültem, amire pedig minden épeszű ember azt mondaná, hogy az étkezési zavaraim legszörnyűbb pillanatait nagyon szeretném megtartani magamnak. Ilyenkor azt tapasztaltam, hogy megláttam magamat egy magazinban, elolvastam magamról egy újságcikket, és nagyon megörültem neki. Az örömöm tartott tíz percen keresztül, aztán attól függően, miről szólt a cikk, volt-e mögötte tartalom - általában nem volt – minden érzésem átfordult a másik oldalra. Elkezdtem szenvedni attól, hogy mit írtak rólam és ez újabb falási rohamhoz vezetett.”
Elég combos, és mi ez a plázalány imidzs?
A könyvből nem derül ki, hogy a kényszerbetegségnek mikor lett vége, Steiner Kristóf inkább azt fejtegette, mennyire sokat segített neki az, hogy hazát váltott, hogy rátalált a kabbalára és hogy orvostanhallgató barátjával, Matan Attiassal együtt a hazai szórakoztató médiától távol élnek a fiú hazájában, Izraelben.
Mint az az utóbbi időben megjelent cikkekből kiderült, közös tel avivi életüket tervezik, gyereket szeretnének örökbefogadni, de amíg erre nincs módjuk, addig is Matan az Orvosok Határok Nélkül segélyszervezethez csatlakozva Indiába szeretne utazni, Steiner Kristóf pedig Afrikába vágyik hosszabb időre, valamint arra, hogy még családalapítás előtt New Yorkban éljen néhány évig. A vágyai már teljesen elrugaszkodtak attól, amilyen célokat még itthon szeretett volna elérni, mégis amikor visszatér Magyarországra, megszokásból mindent hasonóan kezel, mint azelőtt.
“Még mindig napi szinten követek el hibákat, pedig hihetetlen energiákat fektetek abba, hogy fejlődjek, jó ember legyek. Amikor kint vagyunk Izraelben, más lelkiállapotban vagyok. Nincsenek kamerák, tévéműsorok, de amikor visszajövök, pillanatok alatt vissza tudok zökkenni. A Szeretem a testem című műsort forgatva nemrég megállítottak az utcán, hogy elemezzek ki egy kép alapján egy női testet. Valójában egy csinos nő volt a képen, és ezt kellett volna mondanom. De az, hogy előttem volt a kamera és a műsor főszereplője, Lakatos Márk, az a helyzet azt mondatta velem, hogy azért elég combos ez a nő, és mi ez a plázalány imidzs? Ezen jót röhögtek, de ahogy visszaadtam a mikrofont, öt perccel később eszembe jutott, hogy ez hihetetlen: kőkemény munkám abban, hogy kontrolláljam magam, mégis folyamatosan hibázok.”
A fiúk már mind coming outoltak
Matan Attias mellett a szerző a korábbi komoly kapcsolatáról - név szerint említve a fiút - hosszan ír a könyvben, vagyis a nevében is coming outol. Szintén érzékeny téma a szülei egykori kenderültetvénye, amelyet szintén emleget. Steiner Kristóf elmondta, minden érzékeny részletet átgondolt, és nem a megbotránkoztatás volt a célja.
“A fiúk, akikről szó van a könyvben, már coming outoltak a környezetüknek. Számomra a legkényesebb pont a lámával volt kapcsolatos, aki édesanyám halála után sms-t küldött az édesapámnak, hogy őt terheli a mama halála. Sokat gondokoztam azon, hogy ezt leírhatom-e, mert a lámára rengetegen spirituális vezetőként gondolnak, és nem biztos, hogy egy megvilágosodott lénytől ilyen üzenet érkezne. Úgy döntöttem, leírom, mert ezek a tények, és ezzel kapcsolatban nem fogalmaztam meg ítéletet.”
Átfutott az agyamon, hogy milyen önző voltam
Steiner Kristóf abban hisz, hogy minden úgy történik, ahogy történnie kell, de mégis vannak olyan momentumok, amiket megváltoztatna a korábbi életében.
“Előbb észre kellett volna vennem a hírnévvel együtt járó felelősséget. Sok éven át ezzel nem foglalkoztam. Ahol tudtam, ráztam le a felelősséget a melegekkel kapcsolatban is. Sokan mondták, hogy a viselkedésemmel, az öltözködésemmel azt érem el, hogy a melegeket még kevésbé kedvelik. Ezt mindig visszautasítottam azzal, hogy semmi közöm ahhoz, hogy az én nyilatkozatom alapján hogyan gondolkodnak több ezer másik emberről. Már tudom, ebben nem volt igazam, és erre egy szörnyű eset ébresztett rá.
Már Tel Avivban laktunk, amikor merénylet történt egy meleg közösségi ház ellen. Egy férfi maszkban berontott és random belelőtt a tömegbe: hárman meghaltak, csomóan kórházba kerültek. Akkoriban készült Magyarországon a meleg felvonulás, ahova én korábban nem mentem el, mert baromságnak tartottam, miért kell vonulgatni, még jobban szítani az előítéleteket, és élezni a feszültséget. Tel Avivban azonban azt láttam, hogy több tízezer ember megy ki az utcára, nagymamák is, családok is, és még jobboldali politikusok is felszólalnak, hogy ez a támadás elfogadhatatlan. Akkor átfutott az agyamon, hogy én milyen önző voltam. Jobb lett volna, ha erre még akkor jövök rá, amikor képernyőn voltam, mert az befolyással bír, ha napi szinten megjelenek és élő műsorom van. Én pedig mindezt csak arra használtam, hogy még ismertebbé tegyem magam. Ma már nem így tennék.”
