Az art deco a francia art décoratife kifejezés rövidítése, jelentése iparművészet. Ez a stílus új virágkorát éli az utóbbi időben, személyes kedvenceim egyike. Kicsit öszvér stílus, nem felejtette el a régebbi korokat sem (klasszicizmus, biedermeier, szecesszió), és először hagyta belopakodni az afrikai, ázsiai gyarmatok feelingjét Európába.
A nyugisabb 20–30-as évek golfozgatós, partiadós, hosszú szipkás női és oldsmobil-hangulat egy kis charlestonnal. A nagy amerikai filmgyárak logói a mai napig art decósak. Helló, Greta Garbo! – az art deco arca.
Érdekes kettősség jellemzi. A funkconalitásra törekvő, egyszerű vonalvezetés mellett gazdag díszítést használ, anyagai már-már a jó értelemben vett sznobizmus határait súrolják. Ezzel azonban örökre beírta magát a luxusérzés kategóriájába – nem véletlenül. A hűvös elegancia és a minőség királynője.
Karakteres, összetéveszthetetlen dizájn. Így elég, ha egy-két alapdarabot beszerzünk, és használjuk főbb anyagait, kész a hatás. Egyébként is hálás stílus, remekül ötvözhető mai, modernebb, minimálos darabokkal.
Az art deco felületei mindig tükörfényesek. Lakk a lakk hátán – a politúr konyhanyelven. Aztán jó sok fényes fekete felület, profi furnérozás, némi óarany, bronz vagy réz, mahagóni, egy kis gyöngyházberakás, rengeteg fényes króm és a bakelit. Igen, a bakelit. Agyonpolírozva gyönyörű, fekete felületet ad.
