Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Aztán elfelejted az álmaid. A jó tanulók gimnáziumba, szakközépiskolába kerülnek, onnan többnyire egyenes az út az egyetemekre, főiskolákra. Addig is húzod az időt. Mert tizennyolc évesen legalább annyira nem tudod még, merrefelé indulj, mint tizennégy évesen. Nosza, az egyetem felé fordulsz „legalább lesz egy diplomám!” felkiáltással. Jól fizető állással. Mert ez az alapvágyad, hogy jól keress.
Kapd el a lehetőséget!
A felsőoktatás ontja a diplomásokat. Védett burokban vannak a campus szárnyai alatt, talán ezért a diploma megszerzésével sokan azt gondolják, tárt karokkal várja őket a munkáltató. De fejvadászként úgy tapasztalom, nem így van. Mert ugyan kinek kell egy tapasztalatlan kezdő? Időt, energiát kell még belefektetni, mire az adott munkakört kitanulja. Ez meg pénzt visz el – és a tapasztaltaktól időt.
A céltudatosabb diákok ezt már tudják, ezért külföldi ösztöndíjra pályáznak, hogy egy adott nyelvet jól megtanuljanak, és az önéletrajzukban is jól mutat a külhoni egyetem, főiskola. Ebben igazuk is van, valóban figyelemfelkeltő. Viszont e mellé a plusztudás mellé az adott szakhoz relevánsan kapcsolódó gyakornoki programokra is érdemes jelentkezni. Még akkor is, ha nem vagy nem kellően fizetik meg a diák idejét. Miért?
Egyszerűen a kapcsolatokért, illetve, hogy „szagot fogjon” a diák. Ha itt helytáll, nemegyszer lehetőséget kap arra, hogy az adott céghez menjen vissza dolgozni. Ez pedig óriási előny a többiekkel szemben.
De az álombeli jól fizető munkahelyek a valóságban sokszor taposómalmot jelentenek. Ez főként akkor igaz, ha semmi másért nem mentél az adott szakra, az adott területre, mint a jó fizetésért.
Nagy cégeknél sem ritka a napi 9–13 órás munka. Persze nem hivatalosan, csak mert megszokott.
A többiek is addig vannak…
Slágerszakmák – hiányszakmák
Volt idő, legalább nyolc-tíz év, amikor az ügyvéd, a közgazdász vitte a pálmát. Ez volt az álomszakma. Vagy inkább álomfizetést megtestesítő szimbólum. Mára ezen a területen akkora túlképzés van, hogy a diákok jó része vagy további egyetemet végez, vagy gyökeresen mást kénytelen csinálni. Egy ideje ugyanez játszódik le a kommunikáció szakkal. Ennyi újságíró, pr-szakember, szóvivő, marketinges a világon nincs, mint Magyarországon! Konkrét lehetőség, gyakorlat híján – úgy vélem – semmi értelme ilyen szakot végezni, pláne, ha fizetős a képzés.
Érdekes ugyanakkor, hogy gépészmérnökből hiány van. Ahogy minőségi munkát végző szakmunkásból is. Nyelveket beszélő minőségi munkát kiadó szakmunkásból pedig végképp. Persze nem lehet mindenki szakmunkás – és gépészmérnök sem. Mi legyél hát, ha „nagy leszel”?
A következő részben egy izgalmas játékot mutatok, hogy közelebb kerülj ahhoz, amit szíved szerint csinálnál.
