A jeles napokhoz tartozó hagyományok – és az ahhoz kapcsolódó finom falatok – szinte minden országban megvannak, és sokban hasonlítanak. A szilveszteri ételek is nagyrészt a varázslásról szólnak. No és arról, hogy mi volt még december végén a kamrában.
És mi mást szeretnénk varázsolni a következő esztendőre, mint bőséget, sok pénzt, egészséget. Meglepő módon a hiedelem szerint ezt szolgálja nemcsak a lencse, de a malachús, a kürtőskalács és a pezsgő is.
A szilveszteri ételek a bőségről szólnak
Hagyományosan a disznóölések ideje november 30-án kezdődött, így egyértelmű volt, hogy nemcsak a babona, de a praktikum is azt diktálta, hogy decemberben az emberek disznóhúst egyenek.
„Elsőként a belsőségeket és a sült vért fogyasztották el, majd a húsokat tartósították, például lesütötték és zsírt csorgattak rá a véndőben, azaz a csonkakúp alakú, kék vagy piros edényben, amelyet biztosan mindenki látott a nagymamája kamrájában – mondja Saly Noémi Budapest-, irodalom- és gasztrotörténész. Nem véletlen, hogy a füstölt áru, például a sonka került utoljára, húsvétkor sorra, hiszen ez állt el a legtovább.”
A disznó azért is nagyon kedvelt alapanyag, mert szinte minden részét fel lehet használni. A kocsonya is tipikusan téli étel, amelyet szilveszterre is készítenek; ebbe belekerülhet a füle, farka, porcogós részei, amelyeket más módon nem tudnának hasznosítani.
„A disznót és a malacot azért is kedvelték, mert – amikor még nem volt lehetőség hűtésre – belátható időn belül elfogyott, anélkül, hogy bármi megromlott volna” – magyarázza Saly Noémi.
Amit szeretnénk hátrahagyni
Mivel az év utolsó és az új év első napja is arról szólt, hogy bevonzzák a bőséget a következő esztendőre, az étkezéssel is kifejezték ezt a vágyukat, mintegy előrevetítették a gazdagságot.
A nagy trakták már karácsonykor elkezdődnek, és szilveszterkor folytatódnak, bár az epebajunk nem megy szabadságra.
„Vannak olyan fogások, amelyek az analógia, azaz a hasonlóság miatt kerülnek ilyenkor a tányérunkra. Az apró szemű hozzávalók – a lencse vagy éppen a mák – azt szimbolizálják, hogy valamiből sok van. Ismert babona, hogy az év első napján nem szabad vadat, szárnyast vagy halat enni, mert elszalad, elúszik a szerencsénkkel, vagy elkaparja azt. Ugyanakkor vannak olyan tájegységek, ahol december 31-én éppen azért fogyasztják ezeket a fogásokat, hogy ami rossz volt az óévben, azt végleg hátrahagyják. Az év első napján azonban kötelező a disznó, hiszen az előrefelé halad, és kitúrja a szerencsénket.”
Bár hagyományosan a virslit szoktuk enni éjfél után, valójában ez az étel nem évszázadok óta része a gasztronómiai kultúránknak.
„Úgy 150-170 éve fogyasztjuk, és minden bizonnyal német, osztrák közvetítéssel érkezett hozzánk.”
Együnk édeset!
Mivel a babona szerint újévkor édeset kell enni, és nem savanyút, hogy az évünk is édes legyen, ezért természetesen desszertet is fogyasztunk.
A rétes például hagyományosan újévi étel; ahogyan mondják, úgy tekeredjen befelé a házba a szerencse, ahogyan a rétes.
„Ráadásul, a töltelék lehet megint csak apró szemű, hogy a bőséget is belevarázsoljuk. Gyakran tesznek bele mákot, túrót mazsolával, vagy éppen valamilyen őrölt gabonát főzve. A másik édes kedvenc Erdélyben a kürtőskalács, amely szintén tekeredik, akár a rétes.”
Ha pedig a sok étel után megszomjazunk, éjfélkor pezsgővel koccintunk.
„A sok apró, aranyszínű buborék szintén a pénzt szimbolizálja, illetve önmagában elegáns és drága dolog, amivel azt vetítjük előre, hogy az új évben is lesz lehetőségünk ilyen borsos árú finomságot megfizetni. A pezsgőt évszázadokkal ezelőtt csak a legtehetősebbek engedhették meg maguknak – hiszen speciális szaktudás volt szükséges az elkészítéséhez –, ám idővel leszivárgott a polgárok ünnepeibe is. Igaz, sokszor inkább habzóborként.”
