Zsuzsa egyszer már elvált, amiért férje nem figyelt rá, de amikor a második házasságában is ugyanattól szenvedett, akkor rájött, ő hibázik. Coach szakértőnk ezen a tipikus történeten keresztül mutatja be, hogyan rontják el a kapcsolatukat azok a nők, akik elhallgatják a vágyaikat.
Rengeteg embernek vannak napi kapcsolati problémai, amikkel már évek óta küzdenek kisebb-nagyobb sikerrel. Végleges megoldást nem nagyon találnak, és hosszú-hosszú évek telnek el, amíg rájönnek, mi a baj és hogyan lehet változtatni rajta.
A barátnők tanácsa nem sokat segített
Egy régi ismerősöm hívott fel telefonon a minap. Zsuzsa 37 éves, vonzó, a második házasságában él közel hét éve. Az első években felhőtlen volt a boldogságuk, ám az utóbbi időben már úgy érzik mind a ketten, hogy kezd kihűlni a kapcsolatuk, amiért igyekeznek mindent megtenni.
Rendszeresen megbeszélte problémáját a barátnőivel, akik el is látták őt tanácsokkal és lelkesen bizonygatták, hogy mindenben neki van igaza, ám ettől semmi sem változott. Korábban nem hallott még a coachingról, talán még ellenérzése is volt ezzel kapcsolatban, hiszen „mit tudhat egy idegen mondani neki, amikor a barátnői sem tudtak segíteni.”
Nem tudta megfogalmazni, mire vágyik
Zsuzsa körül tehát látszólag minden rendben volt, de ő nem érezte boldognak magát. Saját maga sem tudta igazán megfogalmazni, mit keres, mire vágyik egy kapcsolatban, leggyakrabban az általa elvárt figyelmet hiányolta. Úgy érezte, hogy egész életében alig akadt valaki, aki tényleg megértette volna őt.
Miután elhagyta a szülői házat, rövidesen férjhez ment, így csak kevés ideig tapasztalhatta meg az önállóságot. A főiskolai vizsgái jól sikerültek, egy remek állásra is sikerült szert tennie és a munkahelyén ismerte meg az első férjét. Kezdetben teljesen egy hullámhosszon voltak, néhány évvel később már nőtt közöttük a feszültség. Zsuzsa rabként gondolt magára és hiányzott neki az a gondoskodás és odafigyelés, amit házasságuk első szakaszában még megkapott.
A második házasságban is ugyanazok a problémák
A második házassága kezdetben sokkal ígéretesebb volt, mint az első, a problémák is később jelentkeztek. Számára volt csak különös, hogy a problémák ugyanazok maradtak, bár a két férj teljesen különböző személyiség volt. Végül rájött, hogy másképpen kell keresnie a megoldást, mint eddig.
Találkozásaink alkalmával rádöbbent, hogy mi is lenne az a cél, amit el szeretne érni. Azzal kellett szembesülnie, hogy évek óta nem beszélgetnek a férjével. Odahaza rendszeresen téma, hogy mi történt a munkahelyen, mi történt egyes szappanoperákban. Az elmúlt években már egyáltalán nem beszéltek arról mit éreznek, mit gondolnak. Fő célja lett, hogy ismét megtanuljanak beszélni egymással, hogy végre egymás gondolatait, érzéseit is közöljék és kölcsönösen érdeklődjenek egymás iránt.
Nem az a lényeg, hogy mindig igaza legyen
A kölcsönösség nagyon fontos szempont volt abban, hogy javuljon a helyzet. Rájött, hogy egy kapcsolatban nem az a lényeg, hogy mindig neki legyen igaza. Néhány alkalom után már úgy érezte, megtalálta azt, ami hiányzott eddig a kapcsolatukból, és ami miatt rengeteg konfliktusuk volt a férjével, most is, illetve az előző házasságában is.
Gyakran előfordult, hogy nagyon vágyott valamire, például egy vacsorameghívásra vagy csak éppen egy kis kedvességre, végül azonban mindig az történt, amit a párja szeretett volna. Ha a férj a szüleihez akart leutazni vidékre, akkor odamentek, ha éppen a barátait akarta meglátogatni, akkor pedig azt tették. Soha nem az történt, amit a nő szeretett volna. Rádöbbent, hogy ő sohasem közölte férjével a vágyait, csak elvárta, hogy a párja belelásson az ő fejébe és tudja, mit is szeretne.
A férj nem törődött vele, mert nem tudta, mit tehetne
Elmondása szerint egyre elhanyagoltabbnak érezte magát. Voltak napok, amikor meggyőződése volt, hogy ő már semmit sem jelent a férjének. Nem érezte, hogy ő fontos bárkinek is a világon. Őt soha senki nem kérdezte, mit is szeretne, mivel lehetne a kedvében járni. Annyi vágya, elképzelése volt, csak soha senki nem figyelt rá, nem kérdezték meg tőle ezeket.
A férj tehát valóban nem törődött, törődhetett a felesége vágyaival, így mindig az ő akarata érvényesült, csakhogy soha nem beszélgettek róla, mit is szeretne. Csak követte a férjét és magába fojtotta ezeket a dolgokat, míg végül úgy érezte, hogy már nem is figyelnek rá és ő nem számít. Egyre többször érezte, hogy ő már nem fontos.
A szex egyre ritkább lett
Mindez beárnyékolta az egész kapcsolatukat, még a szexuális együttlétek is egyre ritkábbá váltak, egy idő múlva a nő már nem érezte magát vonzónak. Ha együtt voltak, akkor is arra gondolt, milyen önző a párja, hiszen nem tudja neki megadni azt, amit valójában szeretne. Elég konzervatív családban nőtt fel, a szexualitás mindig tabu volt a családjában, környezetében, soha nem beszéltek ilyesmiről. A kapcsolataiban sem tudott erről beszélni, valahogy az volt az elképzelése, hogy a férfinak tudnia kell, mi is okozna neki örömet.
A szexualitás volt az a pont, ahol először elkezdett foglalkozni azzal a határozott gondolattal, hogy ez így nem mehet már tovább. Valamit ki kell találni és változtatni kell. Kapcsolatuk kezdetén izgalmas volt a szex. Most meg átvette a helyét a megszokottság, a rutin, az oda nem figyelés.
Közel három hónap kellett ahhoz, hogy megértse saját viselkedését, rájöjjön arra, hogy nem vele és nem a párjával van a hiba. Olyan dolgokra döbbent rá, amelyek teljes egészében megváltoztatták a saját magáról kialakított képét. Évek óta ugyanazokkal a problémákkal küzdött a magánéletében, és biztos volt benne, hogy ezeken soha nem lehet már változtatni, mert ő ilyen. Így utólag teljesen másként látja a dolgokat, miután rengeteget változtatott a saját életén és végre úgy érzi, képes arra, hogy beszéljen az érzéseiről és a párjával sokkal szorosabb lett a kapcsolata, mint korábban.
Jankulár László
coach, ving tsun oktató
