Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ha hiszed, ha nem, a szemezés mikéntjét is nagyon komoly szabályok uralják, ráadásul minden kultúrában mások. Az amerikai Exline és társai kutattak a témában, és megállapították, hogy az emberek egy társalgás során különböző gyakorisággal és ideig néznek partnerükre. Hogy kit hányszor, és milyen sokáig nézhetünk, függ attól, hogy milyen szoros kapcsolatban vagyunk vele, hogy alárendeltek vagy fölérendeltek vagyunk-e, és hogy mi a nemünk.
Egyetlen másodperc
A mi kultúránkban egy közömbös társalgás során a felek az idő 60 százalékában néznek egymásra, de csak harminc százalékban találkozik a pillantásuk. Egymás szemébe nézni nem illik tovább, mint egyetlen másodpercig, de ha a másik épp nem néz ránk, akkor általában három másodpercig szoktuk legeltetni rajta a szemünket. Amíg beszélünk, kevesebbet nézünk a másikra, mint amikor hallgatunk. A nők többet fürkésznek, mint a férfiak, és az is kiderült, hogy a partnerek összepillantása gyakoribb akkor, ha egyetértenek, mint ha vitatkoznak egymással.
Mássz már le rólam!
Ugye milyen idegesítő, amikor valaki úgy magyaráz nekünk, hogy közben egyre közelebb jön, szinte ránk fekszik, bepasszíroz a falba, és hiába hátrálunk, csak követ?
És ugye milyen jó lenne még közelebb lenni ahhoz, akit szeretünk, hozzásimulni, hozzáérni a ruhája széléhez legalább?
Arra is megvannak ám a szabályok, hogy mekkora térbeli távolságot kell tartani a másik emberrel. Hall kísérletei szerint a szerelmesek, vagy családtagok legfeljebb 60 centire vannak egymástól egy társalgás során, a barátunk, vagy közeli ismerősünk viszont nem jöhet 60 centinél közelebb. Akihez nem fűz személyes kapcsolat, az maradjon csak 120 centi távolságban, de még jobb, ha úgy 3 méterre áll meg tőlünk. Az idegenek pedig jobb, ha betartják azt a sokat emlegetett három lépés távolságot. Ha valaki az elfogadottnál közelebb merészkedik hozzánk, máris elfordítjuk a fejünket, és nem nézünk rá addig, amíg a szokásos távolságba vissza nem kerül. Zsúfolt helyen, például a liftben, az emberek egyszerűen megszakítják a társalgást, mivel a beszélgetés kötelezően szemkontaktussal járna.
Próbáld ki, fordulj szembe a szomszéd nénivel a liftben, és az arcába nézve kérdezd meg, mi a véleménye a gázáremelésről. Aztán majd írd meg, mit mondott!
Felhasznált irodalom:
Forgács József: A társas érintkezés pszichológiája
A cikk előző része:
