A pszichológusok szerint a férfiaknak nem kell különösebb kedv vagy esemény ahhoz, hogy kívánják a szexet, sőt bizonyos kísérletek azt igazolták, hogy egy átlagférfi a nap minden egyes percében legalább egyszer asszociál a szexre. A nők másképp működnek, várják a megfelelő hangulatot, egy kedves szót, egy igéző pillantást, a mindent elsöprő vágyat, vagyis nem annyira testi, hanem lelki alapon közelítik meg a témát.
Hogy is van ez?
Az én szomszédasszonyom, a te szomszédasszonyod, vagyis az átlagnő így vélekedne a témáról, ha megkérdeznéd:
„Kezdetben majd’ fölfaltuk egymást, hetente legalább hétszer szeretkeztünk. Aztán, az évek során, tudod, a gyerekek, a háztartás, cívódás az anyóssal, a munkahelyi ügyek… Szóval mára legfeljebb heti egyszer…
A férjemnek persze folyton lenne kedve, de mit törődik ő azzal, hogy mosni kell, hogy vasalni kell, hogy a nagyobb gyerek még nem is alszik?! Ha három nap eltelik szex nélkül, morog, folyton rosszkedvű, beleköt az élő fába is. Mit tehetnék? Egy-két napig morgok én is, aztán csak lefekszem vele, hogy béke legyen. Pedig úgy szeretném egyszer kivárni, hogy történjen valami szép, valami romantikus, ami miatt megkívánom. De olyan csak nagyon ritkán történik.”
Rend a lelke mindennek
Ha nem ezt a szomszédasszonyodat kérdezzük meg, hanem a másik oldalon lakót, akkor a következőt fogja mondani:
„Szerda és szombat. Sz mint szex. Ez a két nap a férjemé. Ilyenkor nincs mese, ha van kedvem, ha nincs, az övé leszek. Bevallom, gyakran megesik, hogy ilyenkor csak fekszem, mint egy darab fa, és várom, hogy túl legyek rajta. Ez persze nem jelenti azt, hogy ha én másik napon megkívánom, akkor nem szeretkezhetünk. Múltkor például péntek volt, és este színházba mentünk.
A férjem a sötétkék öltönyét vette fel, amit csak nagyon ritkán hord. Ahogy a színház társalgójában álltunk a szünetben, hirtelen megkívántam. Olyan szép volt, férfias és elegáns, hogy legszívesebben azonnal berángattam volna a függöny mögé. Amikor hazaértünk, egymásnak estünk. Mit mondjak, ez azért jobban esett, mint a szerdai és szombati…”
Inkább sokszor, mint soha!
A rézsútos szomszédasszony viszont így vélekedne: „Azt üzenem minden nőnek, hogy becsülje meg a férjét! Az én párom egy lusta disznó, csak a sör érdekli, meg a marhapörkölt, bekapcsolja a tévét, aztán belealszik. Nincs megalázóbb egy nő számára, mint a szex nélkül elmúlt hetek, hónapok. Én kezdeményezzek? Minek? Abban sincs öröm. Vagy leráz, vagy két perc alatt túljut rajtam. Üzenem a nőknek, akiknek túl sok a jóból, hogy próbálják ki egy-két hónapra az én férjemet, és mindjárt visszarohannak a nászágyba!”
Ne merengj, csináld!
A pszichológusok szerint a szexet „csinálni” kell. Ha egy házaspár kivárja ugyanis, amíg a nőnek megjön a kedve, akkor valószínűleg – a fizikai adottságaiból következően – túl sokat kell majd várni. Olyan szituációt kell kialakítani, amelyben adott a relaxálás, nem zavarja őket semmi és senki, és kedves szavakkal, simogatással mód nyílik felébreszteni egymásban a vágyat. A szexológusok szerint előbb-utóbb megérik a gyümölcs, vagyis akkor is fel tudják hevíteni egymást, ha nem spontán kívánták meg a szexet. A nőknek azt javasolják, ne ellenkezzenek reflexszerűen, hanem lazítsanak, és adják át magukat az ölelésnek. Még az is lehet, hogy nem bánják meg…
