Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A macska nevel minket vagy mi neveljük a macskát?
Az emberek körében gyakran felmerülő kérdés, hogy valaki kutyás-e vagy macskás-e. Ugyan vannak, akik mindkét fajt kedvelik, a többség azonban mégis inkább egyik vagy másik fajhoz vonzódik. Nem véletlenül, mivel a macskák sok szempontból másként működnek, mint a kutyák és ez fordítva is igaz.
Sok tévhit él az emberekben a macskatartással kapcsolatban. Nem igényel annyi ápolást, mint egy kutya, vagy nincs szüksége annyi figyelemre, törődésre, tanításra, mint egy kutyának, és nem is tanítható úgy és olyan dolgokra, mint egy kutya. Már az összehasonlítás alapjai is rendre a kutyához kötődnek, talán azért is, mert ez a két faj él leginkább szoros kapcsolatban az emberrel. Abban azonban sokan tévednek, hogy a macskák kevesebb figyelmet, törődést igényelnének, vagy hogy nem taníthatóak meg sok olyan dologra, amit a kutyák esetében természetesnek veszünk.
Könnyű elcsábulni a Csizmás kandúr tekintettől
Ahogy egy kutya vállalását sem szabad alapos mérlegelés nélkül eldönteni, úgy ez igaz a macskák esetében is. Sajnos Magyarországon még most is sok cica születik, főleg vidéken, ahol még mindig kevésbé jellemző a kedvtelésből tartott háziállatok ivartalanítása. Nagyon-nagyon könnyű elcsábulni a gazdikereső kiscicák képeit nézegetve és elképzelni, milyen jó lenne kézbe venni, megölelgetni, miközben fejét az arcunkhoz, nyakunkhoz szorítva dorombol. A felelős állattartás viszont ott kezdődik, hogy nem engedünk a csábításnak, amíg át nem gondoljuk, valóban beilleszthető-e egy cica tartása az életünkbe, és boldog, egészséges életet tudunk-e biztosítani a számára.
Amennyiben az életstílusunk, otthoni környezetünk megfelelő ehhez, és hajlandóak is vagyunk számukra minden szükséges dolgot biztosítani, akkor bátran vágjunk bele! Felelős cicagazdiként a legtöbb, amit tehetünk kedvencünkért, hogy biztosítjuk számára azt az életteret, amit már születésétől igényel (pl. mászók, cicapolcok, búvóhelyek, kaparók). Lehetőleg korai szocializációval segítjük azt, hogy az emberi környezetben minél kevesebb stresszel tudjon létezni, és kialakítunk egyfajta közös nyelvet a tréningezéssel, aminek a segítségével megtaníthatjuk az otthoni szabályokra, illetve taníthatunk neki olyan gyakorlatokat, amelyek segíthetnek a felesleges energiák levezetésében. Ha ezeket betartjuk, sok bosszúságtól kímélhetjük meg magunkat, és sok felesleges és romboló hatású büntetéstől kímélhetjük meg macskánkat is.
Ül, fekszik, pacsi
Bár sok macskatartó meg van győződve róla, hogy a cicája nem tanítható, ellenben tökéletesen képes a gazdáját a szolgájává tenni, ez is inkább csak azt bizonyítja, hogy a macskák egyáltalán nem buták. Valóban, hihetetlen leleményességgel és kifejező módon képesek elérni céljaikat és rávenni minket, hogy megtegyük, amit szeretnének. Ugyanakkor nem kell, hogy egy egyirányú kapcsolat legyen. Az igaz, hogy macskák természetüknél fogva magányos állatok, nem csoportorientált élőlények, így számukra nem létkérdés, hogy kapcsolódjanak hozzánk és a kedvünkre tegyenek. Ezért is nagyon kritikus kérdés náluk a korai szocializáció. Ahogy már írtuk is, sok szempontból másként működnek, mint a kutyák. Alapvetően sokkal lágyabb, érzékenyebb, és mindenképpen erőszakmentes szemléletet igényel a velük való közös munka. Ez a fajta hozzáállás más állatoknál is előnyünkre válik, hiszen abból, hogy egy állat elviseli a büntetéseket, még nem következik, hogy ez etikus is vele szemben. A macskák azonban „rákényszerítenek” minket arra, hogy fejlesszük az erőszakmentes tréningezési eszköztárunkat, mert a velük való együttműködés másképp nem jön létre – szerencsére.
Bánszky Noémi macskatréner, állatasszisztált terapeuta szerint a kiképzésnek a szórakozásról és az élvezetről kell szólnia. Általánosságban elmondható, hogy a macskanevelés nagyon egyéni kérdés, és mindig attól függ, hogy pontosan mit is tanítunk. Egyes feladatok nehezebbek, mint mások, ami befolyásolja, hogy mennyi idő alatt sajátítja el az állat a gyakorlatot. Ez nagyban függ a türelmünktől is, és attól, hogy mennyire érthetően tudjuk elmagyarázni az állatnak, hogy mit akarunk tőle.
Az ideális az, ha naponta rövid ideig edzünk, és nem erőből megyünk. A kiképzésnek az élvezetről és a szórakozásról kell szólnia, nem pedig a drillről és a kényszerítésről. Ha rossz napunk van, jobb, ha kihagyjuk, és máskor edzünk.
- tanácsolja Noémi.
Mint mondja, a cicák tréningezésével az egyik legfőbb célunk, hogy javítsa a kommunikációt a cica és a gazdi között, ezáltal gördülékenyebbé tegye a közös életüket. A klasszikus „parancsok”, „vezényszavak”, „kiképzés” szavak helyett sokkal jobban szeret úgy gondolni erre a folyamatra, mint egyfajta kommunikációs tréningre, illetve közös minőségi időre a cica és gazdija között. Innen nézve tehát az a feladatunk a tréning során, hogy kis lépésekben előre haladva megértessük a cicánkkal, hogy ha a kéréseinkre együttműködéssel reagál, akkor jutalomban fog részesülni. A jutalomfalatos kezet követve elég sok trükkre rá tudjuk vezetni, és el tudjuk kezdeni érte jutalmazni. Az „ül” kifejezetten könnyen tanítható, a fekvés és az apportírozás nehézhez számít, ezek helyett inkább a forgás, a kétlábon állás („nyuszizás” vagy „pitizés”) sokkal könnyebb. A fekvést és az apportírozást is meg lehet tanítani a cicáknak, de ahhoz kicsit több tapasztalat kell majd a gazdik részéről.
A macska és a gyerek
A trükkökön túl azonban a hétköznapi együttélés szempontjából sokkal fontosabb dolgokat is megtaníthatunk nekik. A macskák fontos szerepet játszhatnak a gyermekek állatokkal szembeni felelősségével és az állatok gondozásával kapcsolatos oktatásában, és egyben remek társaik is lehetnek egymásnak. Egyes macskafajták jól kijönnek a gyerekekkel, míg mások kevésbé. Ezt is mindenképp vegyük figyelembe, mielőtt egy cica befogadása mellett döntünk, és mielőtt macskát vagy kölyökmacskát vinne haza, fontos, hogy oktassa a gyermekét is az új kedvenccel kapcsolatban. Magyarázza el, hogy a kisállat nem játék, időnként szüksége lehet egyedüllétre, amit tiszteletben kell tartania, és hogy az új jövevény hazaérkezésekor nyugodt környezetet biztosítson a számukra az ismerkedéshez. Tanítsa meg, hogyan érintse meg, hogyan emelje fel – kezével megtámasztva a hátsó felét –, ha átölelik ne tartsák túl szorosan és ne húzzák a farkát. Amíg nem biztos a dolgában, mindenképpen érdemes elkerülni, hogy kettesben maradjanak.
A másik eset, amikor a család egy gyermekkel bővül. Bánszky Noémi ezzel kapcsolatban arra hívja fel a figyelmet, hogy a macskák általában nehezen viselik a változásokat, ezért a mi feladatunk, hogy a lehető leginkább felkészítsük négylábú barátunkat arra, ha bővül a család.
Bizonyos ingerekhez már a baba érkezése előtt hozzászoktathatjuk őket, például a gyerekszobával kapcsolatos megváltozott szabályokhoz (eddig bemehetett, de már nem szeretnénk), az új illatok egy részéhez, illetve az új hangokhoz is. A babasírást lejátszhatjuk felvételről is, és elkezdhetjük kellemes ingerekkel összekötni, például simogatással, fésüléssel, jutalomfalatokkal. A hazaérkező babát nem érdemes azonnal bemutatni, jobb először szagminta segítségével ismerkedni, a babáról levett kis ruhát megszagoltatni a cicával, és eközben jutalmazni. Ha minden zökkenőmentes, akkor felügyelet mellett elkezdhetünk egy szobában tartózkodni hármasban is: a baba, egy szülő és a cica. Ha a baba már aktívan fedezi fel a környezetét, akkor mindenképp biztosítsunk menekülő útvonalakat a cicának, hogy legyen esélye elkerülni a számára kellemetlen helyzeteket. Persze vannak cicák, akik igazán nagy gyerekbarátok, és szívesen alszanak összebújva az egészen kicsikkel is, dorombolással nyugtatva őket. Az erre nyitott gyerekeknek pedig taníthatunk egyszerű játékokat a cicával, például pecával akár 8-10 hónaposan is tudnak velük játszani, illetve a szülő segítsége mellett kivehetik a részüket az etetésből és a fésülésből is. Különösen a kézből etetés lehet nagyon szórakoztató feladat a gyerekeknek és a cicáknak egyaránt.
– tanácsolja Bánszky Noémi.
Legyen a része az is a tanításnak, hogy a gyermek ne etesse bármivel kedvencünket, ahogy arról se feledkezzünk el, hogy a macskánk rendszeresen legyen féregtelenítve, mivel bizonyos típusú férgek átkerülhetnek az emberre, különösen a gyerekekre.
A kiegyensúlyozott táplálkozás kulcsfontosságú
Bár néha úgy érezhetjük, hogy macskáink nem vesznek rólunk tudomást, gyakran nem szándékosan teszik ezt: a macskáknak szelektív hallásuk van, ami azt jelenti, hogy ha valamivel elfoglaltak vagy éppen alszanak, nem igazán hallanak minket. De néha egyszerűen csak nem érdemeljük ki a figyelmüket, mert éppen nem kínálunk nekik semmi érdekeset – és ez bizony frusztráló lehet számunkra.
Az első és legfontosabb lépés ahhoz, hogy macskánk szellemileg és fizikailag is aktív legyen, a rendszeres és minőségi táplálás. A tápanyagokban kiegyensúlyozott étrend elengedhetetlen a cicák egészséges növekedéséhez és fejlődéséhez, ugyanakkor az idősebb macskák jó kondíciójának megőrzéséhez is hozzájárul. A tápláléknak tartalmaznia kell minden olyan tápanyagot, antioxidánst és ásványi anyagot, amely biztosítja az állat egészséges és erős immunrendszerét. Ilyen tápokat kínál például a Whiskas, amely receptjeit az Egyesült Királyságban található Waltham Állatorvosi Kutatóközpont tudósai fejlesztették ki, ahol már 1963 óta foglalkoznak ilyen típusú kutatásokkal.
