Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Németh Juci zenész, többek közt a Budapest Bár énekesnője. Az erdő szeretetét otthonról hozta. Tavaly az Erdei Vándortáborok pilisi útvonalának egy szakaszát járta be az ott táborozó iskolásokkal.
Számodra nem volt kérdés, hogy a túrán velünk tartasz, és hogy Zsályával, a 11 hónapos kislányoddal jössz. Mindig fontos volt, hogy sok időt tölts a természetben?
Szerintem az ember a természetben érzi magát a legjobban. A családommal ide, a Pilisbe költöztünk, mert azt szerettük volna, ha Zsálya a természet közelében nevelkedne. Kapuvári származású vagyok, van két fiatalabb testvérem. Gyerekkorunkban mindennapos volt, hogy az öcsémet – ő akkor még kisgyerek volt, én pedig nyolcadikos – reggel két szendviccsel biciklire raktam, és mentünk ki a zöldbe. Kezünkbe vettük a kis állathatározót, növényhatározót, gombahatározót, és ott töltöttük az egész napot.
Saját közösségi oldalaidon szinte kizárólag zöld témákban posztolsz: támogatod a zero waste mozgalmat, a csomagolásmentességet. A környezettudatosság az Erdei Vándortáboroknak is fontos eleme. Ennyire szívügyed ez a téma?
Olyannyira, hogy el is felejtem sokszor: énekesnő vagyok – van, hogy egy hónapban egyszer jut csak eszembe, hogy egy-egy koncertfotót is posztoljak. A világ legtermészetesebb dolgának kellene lennie, hogy vigyázunk a környezetünkre. Az ismertségemet megpróbálom arra használni, hogy rávegyem az embereket: próbáljuk megőrizni azt a rengeteg szépséget, ami körülvesz bennünket.
Az Erdei Vándorokat a Lajos-forrástól a Vasas-szakadékig kísérted. Neked is vannak vándortáboros élményeid?
Jó néhány ilyen élményem van. Barlangásztam is, ami még a túrázásnál is keményebb, hiszen gyakran a márciusi hóolvadásban, derékig érő vízben cuppog az ember. Azt gondolom, hogy a gyerekeknek több ilyen élményre volna szükségük – és nemcsak egy hétre a nyáron, hanem rendszeresen, hogy sokat lehessenek a természetben. Ha ellensúlyozni akarjuk azokat a hatásokat, amiben ők ma kénytelenek élni, akkor nagyon fontos, hogy közelebb kerüljünk az anyatermészethez. Amit nem uralnunk kell, hanem egyfajta szimbiózisban együtt élni vele. Ezt a Pilisben megélni szerintem csoda.
