Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Legalábbis nagyon reménykedünk benne, hogy ezen a nyáron is összejön egy kalandos kirándulás. Nem tudom, ki hogy van vele, én az aktív, sportolásos, kirándulásos utakat részesítem előnyben, persze a párom a vízparti semmit-nem-csinálok-egész-héten típusú nyaralás híve. Ebből következik, hogy körültekintően és mindkét fél megelégedésére kell választani. Tavaly is így utóbbi történt.
Víz is volt, hegyek is voltak és bicikliutak is. Gyönyörű táj, barátságos vidék, kedves és sportos emberek, finom ételek és italok...igen, végül az olaszországi Garda tó mellett tettük le voksunkat. Sikerült még egy baráti házaspárt is bevonni tervünkbe, ami az volt, hogy kocsival indulunk útnak és visszük a bicikliket is, így később szabadon dönthetünk ki, mikor és hogyan szeretné tölteni szabadidejét.
Péter, a gyakorlatiasabb (vagy pesszimistább?) férfiú rögtön számba vette mi minden történhet az úton, mire kell felkészülnünk. Ami valójában történt, arra persze senki sem gondolt, ahogy ez már csak lenni szokott. De mivel fel voltunk mindennel szerelkezve, és végül is kalandra vágytunk, nem tört ki pánik.
Történt, hogy egy napon mi, lányok elhatároztuk, hogy egy közeli (35-40 km) kis üdülőfaluba biciklivel megyünk. A fiúk meg majd kocsival jönnek... ha nem is utánunk, mert ők ugye, jóval hamarabb fognak odaérni. A terv az volt, hogy amíg mi tekerünk, ők keresnek szállást aztán elsörözgetnek vagy netezgetnek kicsit, valahogy csak kibírják nélkülünk. Mint említettem, Péter nem bízott semmit a véletlenre és még indulás előtt bevásárolt olyan SIM kártyákat, melyek nagyon olcsó internetezést (és azon keresztül mindenféle kapcsolattartást, pl. skype) tesznek lehetővé. (Ezt amúgy mindenkinek javaslom, aki külföldre indul, tényleg sosem tudhatja az ember, hogy mikor lesz rá szükség.)
Szóval elindultunk mindnyájan: mi a biciklikkel, a fiúk a kocsival. Aki járt már a Garda tó mentén, biztosan emlékszik, hogy gyönyörű kerékpárutak vannak, de helyenként igen nagy lehet a szintkülönbség. Szóval 35-40 kilométer ott nem annyi, mint itthon az Alföldön. De mi hősiesen próbáltunk haladni, ami egy darabig ment is. Amikor elfáradtunk, leszálltunk és toltuk tovább a bringát. Aztán egy idő után többet toltuk, mint tekertük. De azért jól éreztük magunkat. Mivel nem tudtunk ellenállni a kávézóknak, mindenhol ettünk egy fagyit (kihagyhatatlan!) vagy ittunk egy capuccinót (szintén kihagyhatatlan!) Már igencsak későre járt az idő, már a fiúk is többször telefonáltak, amikor végre rászántuk magunkat, hogy újra elinduljunk. A fáradság lehet az oka, hogy körülbelül tíz perc múlva a barátnőm olyan szerencsétlenül próbált egy kavicsos útszakaszon keresztüljutni, hogy hatalmasat esett. Aki eset már kőre, az tudja, nem túl kellemes érzés önmagában sem, hát még, ha emellé egy kis rándulás is társul... hívnunk kellett a fiúkat és a helyi mentőket is. Pontosabban a fiúk hívták a mentőket. Mivel egyikük sem sokkal többet tud többet olaszul, mint hogy pizza meg buon giorno, gyanítom, nem kevés időbe telhetett, míg kibogarászták az interneten (olasz oldalakról!) a megfelelő telefonszámot. (Szerencsére volt az a kártya, így nem kellett vagyonokat fizetni.)
Minden jó, ha vége jó, mert végül az orvos is megérkezett, kedves volt és szakszerűem ellátta a barátnőmet.
A hátralévő napokban persze pihennie kellett, így én is maradtam mellette. Mindezek ellenére, vagy pont emiatt, azóta is sokszor emlegetjük a tavalyi nyaralást. Ajánlom mindenkinek (persze baleset nélkül)!
Kérdés: Mi a No Roaming logója?
1. Kocka
2. Labda
3. Mobil
4. Bolygó
Nyeremény: 5% kedvezmény.
