Szerencsére nagy családom van. Szülők, testvérek, gyerekek, nagynénik, nagybácsik, nagyszülők egyaránt ott nyüzsögnek (ki-ki vérmérsékletétől és fizikai állapotától függően) abban a kis, Balaton-parti házikóban, ahol évente egyszer összegyűlünk. Van ott evés, ivás, játék és természetesen sok-sok beszélgetés. ezeket mindig nagyon élvezem, mert imádom hallgatni a nagymamák, dédnagyik romantikus , izgalmas történeteit. Olyan, minta egy kicsit Agatha Christie vagy Jane Austen találta volna ki őket... sok-sok helyes Marc D'Arcy-val
A múltkor éppen SIM kártyát kölcsönöztem egy magyar cégtől (biztosan ismeritek már őket: a No Roaming segít, hogy külföldön is olcsón tudjátok használni az internetes alkalmazásokat), mert éppen Horvátországba készülünk nyaralni a barátnőimmel, amikor eszembe jutott egy ilyen cuki százéves történet...Hja, azok a boldog békeidők
Történt ugyanis, hogy a dédi (akkor még gyönyörű, fiatal lányként) életében először, egyedül utazott Crikvenicába, a híres tengerparti üdülőhelyre a Magyar Királyi Államvasutak gőzmozdonya húzta vonaton. Minden évben ott nyaraltak, de most először elengedték egyedül! Gondoljátok el, egy fiatal lány, akkoriban egyedül, mindenféle mobiltelefon és internet meg laptop nélkül!
Igaz, hogy a szülők jól bebiztosítottak mindent: a leányt feltették a vonatra, aztán sürgönyöztek a Crikvenicában lévő rokonoknak, akik aztán ott várták a kisasszonyt... igen ám, de közben történt egy kis malőr. A vonat egyszer csak megállt... senki nem tudta mi történt, de egy kis állomáson át kellett szállniuk. El lehet képzelni azt a nagy kavarodást! A zűrzavar közepette a dédi kofferja valahogy elkeveredett. Nagy volt a pánik, legfőképp azért, mert a bőröndben volt az új fürdőruha, vadonatúj divat szerinti, pótolhatatlan!! (Akkoriban nem lehetett egy kattintással gyorsan egy újat rendelni az interneten)
Persze – ahogy ez már lenni szokott – , valahonnan ott termett egy snájdig, kackiás bajszú állomásfőnök, aki azonnal a dédikém segítségére sietett (hiszen egy gyönyörű, fiatal lányt nem hagyhat magára). Innen már nem tudni a részleteket... csak az biztos, hogy a bőrönd is meglett és a dédi is megérkezett a rokonokhoz. Ugyan még sokáig epekedett a snájdig állomásfőnök után, végül nem ő lett a dédnagyapám
Azok a szép idők! Valljuk be, másfajta a romantika manapság. Mert mi lenne a forgatókönyv, ha mostanában történne ilyen velünk? Remélem, a mostani horvát utazásunk nem tartogat ilyen meglepetéseket... A pánik most is kitörne, ha külföldön veszne el a bőrönd, persze nem feltétlenül a fürdőruha miatt, az viszonylag könnyen pótolható ma már. Egy gyors telefon (vagy az sem gond, ha nem olyan gyors, hiszen SIM kártyák van, olcsó a roaming) a biztosítóhoz és máris intézkednek. A snájdig állomásfőnökre viszonylag kevés az esély...
Mai kérdésünk: mekkora a No Roamingtól bérelhető legkisebb horvátországi csomag?
