Magyar zeneszerzők. Magyar fotográfusok. Ők azok, akik tehetségükkel, tudásukkal, teljesítményükkel nem csupán maguknak, de Magyarországnak is tekintélyt és hírnevet szereztek.
Képek, életképek 2011
Egyedülálló kiállítássorozat Magyarországon. Jubileumi, 30. évfordulójához érkezett a Magyar Sajtófotó Kiállítás, amely az egyetlen olyan kiállítás Magyarországon, amely nem véletlenül élte meg ezt a jeles évfordulót.
– A fotósok örök vágya, hogy megragadják a múló időt, hogy képeik a kor lenyomatai legyenek. Az elmúlt harminc évben sok olyan fotó készült, amely egy ilyen kiállítás-sorozat bátorítása nélkül nem születhetett volna meg. Ezek a képek a nemzet vizuális emlékezetének részeivé válnak, ezért vannak jó helyen itt – fogalmazott megnyitó beszédében Korniss Péter. Hozzátéve, hogy a munkafeltételek egyre romlanak, a szorító hétköznapokkal szemben a megnyitó mégis ünnep maradt, az egyetlen nap, amikor a magyar fotósokat ünnepeljük.
A tárlaton láthatóak az elmúlt év egyik legmegrázóbb hazai eseménye, a West Balkánban történt tragédia – három fiatal lány vesztette az életét a zsúfolásig megtelt helyiségben – képei, Hajdú D. András, az Origo fotóriporterének munkája, amellyel elnyerte a Magyar Sajtófotó Pályázat 2011 MÚOSZ Nagydíját. A fotográfusról tudni érdemes, hogy a nagydíj mellett elnyerte az André Kertész –nagydíjat, a Munkácsi Márton-díjat és még három kategória díjat.
Megnézhetjük, milyen egy nyugdíjas Ki mit tud? Hévízen, Pályi Zsófia (Origo) szemszögéből, aki több kategória díj mellett elnyerte a 30 év alatti legjobb teljesítményt nyújtó fotóriporternek járó díjat is. Felidézhetjük Vilmos herceg és Kate Middleton esküvőjének pillanatait úgy, mintha magunk is ott lettünk volna Reviczky Zsolt (Népszabadság) jóvoltából.
Közelről láthatunk illegális aranyásókat, Sopronyi Gyula (szabadúszó) képeit nézve szembesülhetünk a líbiai harcok drámai pillanataival és Béli Balázs (Barikád magazin) képriportjából megismerkedhetünk a parlamenti hétköznapokkal, más szemszögből, mint ahogyan azt a televíziós közvetítésekkor látni lehet.
Képeken keresztül ismerhetjük meg Böjte Csaba ferences szerzetes árvaházát, amely a romániai Déva városában több száz gyermeknek jelent biztos menedéket, a Dóri Házat, Magyarország első gyermekhospice -intézményét, a Márkushegyi szénbányát, amely Magyarország egyetlen még működő szénbányája, Kárpátalja egyik magyar középiskoláját, az Abonyi Birkózó Club életét, vagy akár azt, miként történik a busák lehalászása a Balatonon.
Képek a rendvédelmi dolgozók budapesti demonstrációjáról, Kolontárról, egy évvel a vörösiszap-katasztrófa után. Képpárok Gyöngyöspatáról, amely az etnikai feszültségek iskolapéldájává vált.
Képek a világhírűvé vált ozorai fesztiválról, a Tűzraktérről, annak bezárása előtt, az ország utolsó lovas postásáról, a Szent László-ereklye tudományos vizsgálatáról, Szandra, a 34 éves ázsiai elefánt vágtájáról Budapesten a Múzeum körúton, tetoválóművészekről, a New York-i táncszínház fotós főpróbájáról a Müpában, búvárbabákról, a halastó jegén halászó kócsagról, a szardíniákat vadászó közönséges delfinekről Dél-Afrikában.
Portrék ismert sportolókról, közéleti személyekről, művészekről, muzsikusokról, többek között Cseh László olimpiai bajnok úszóról, a nyolcvanéves Várhidi Pálról, az 1954-ben vb-ezüstérmet nyert magyar válogatott tagjáról, Alföldi Róbert színművészről, Fischer Iván karmesterről, Tarr Béla filmrendezőről, Till Attila műsorvezetőről, Schell Judit színművészről és Skinről (Deborah Anne Dyer) a Sziget fesztivál nagyszínpadán. És ez csak ízelítő a látnivalókból.
Harminc év képekben
Harminc év nagy idő az ember életében. Egy kiállítás történetében pedig még inkább az.
Sok minden történt velünk itthon és a nagyvilágban ez idő alatt. Jó és rossz egyaránt. Valószínűleg valamennyien úgy gondoljuk, hogy pontosan fel tudnánk eleveníteni, hogy mi történt például 1983-ban vagy 1986-ban, ami akkor fontos, megrázó, felejthetetlen volt a számunkra. Tisztelet a kivételnek, ez nem így van. Viszont a fotók, a sajtófotók segíthetnek a múltidézésben.
Az első Sajtófotó Kiállítást, 1982-ben, a Műegyetem R-Klubjában láthatta a nagyközönség.
1983-tól pedig a Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik leglátogatottabb eseménye lett, helyszínről helyszínre vándorolva. 2007 óta – egy hosszú távú együttműködés keretében – a Magyar Nemzeti Múzeumban kerül megrendezésre.
A Harminc év képekben kísérő kiállításon az elmúlt három évtized legjobb sajtófotóiból készült válogatás látható. Többek között a lakótelepi létformáról 1987-ben, az 1999-es árvízről, az ügető végnapjairól 1989-ben, a berlini fal leomlásáról 1989-ben, a 2002-es torna világbajnokságról, az Aranykéz utcai robbantásról, vagy arról, hogy milyen volt a létminimum alatti élet 1988-ban. Harminc év a történelem szempontjából csupán egy villanás, de egy ország, és különösen Magyarország esetében jelentős – történelemformáló – időszak. A képek pedig beszédesek, a távlatokból visszatekintve átértékelődnek, talán fajsúlyosabbakká válnak, szembesítésre ösztönöznek, de mindenképpen kalandos időutazásra hívnak.
