Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Zártkörű, óriási népszerűségnek örvend és minden fiatal oda jár mostanában - enni. A San Franciscóból indult éjszakai piac és kajapartival a termelők megspórolnak egy csomó pénzt, a szakácsok kipróbálhatják magukat, a bulizó fiatalok meg jókat esznek. Remek kezdeményezés, jó lenne itthon is az ilyen.
Este hatkor nyit, hajnali kettőkor zár, van élőzene, diszkógömb, ezer fős tömeg, és sok-sok étel. A San Franciscó-i underground éjszakai piac és kaja parti (vagy ahogy a New York Times újságírója nevezi: food rave) tavaly kezdődött, és elég hamar sorozattá nőtte ki magát. A képlet egyszerű: őstermelők és szakácsok árulják a portékáikat, a bejutó közönség pedig vásárol és eszik.
Win-win, ugyanis az eladók megspórolnak egy csomó pénzt az egyébként kötelező engedélyeken, a vevők meg közvetlenül a termelőtől, illetve a szakácsoktól vehetik meg, amit megkívánnak, jóval kedvezőbb áron, mintha egy normális (értsd: a törvényi szabályozás szerint piacnak, illetve étteremnek minősülő) piacon vagy étteremben fogyasztanának.
Egyfajta inkubátorként kisvállalkozások számára
Az eseményt szervezők egy jogi kiskaput kihasználva tudják megkerülni az ottani szigorú egészségügyi és köztisztasági szabályozást: az éjszakai piacot zárt klubként hirdetik meg, ahová csak a tagságit kiváltó, és a működési szabályzatot írásban elfogadó személyek léphetnek be. A működési szabályzat elolvasása után mindenki kézjegyével igazolja: tudomása van arról, hogy az itt felszolgált ételek nem estek át azokon az egészségügyi ellenőrzéseken, amiken egyébként át szoktak, és az esetleges problémákért nem terheli felelősség sem a szervezőket, sem az árusítókat. A tagsági kiváltása ingyenes.
Az ötlet a harmincéves Iso Rabins fejből pattant ki, aki a piacot azért indította el, mert sok olyan őstermelő barátja volt, aki nem tudta eljuttatni az áruját a vevőkhöz. Nem engedhette meg magának ugyanis az engedélyek kiváltását. Ahhoz, hogy valaki saját terményt, vagy saját maga által főzött ételt árulhasson, San Franciscóban közel ezer dollárt kell kifizetni különböző engedélyekre és biztosításokra. (A termékbiztosítás: 250, az egészségügyi engedély 500, a különböző éves tagdíjak 100, egy elárusítóhely pedig napi 50 dollárba kerül. ha nemcsak eladni, de főzni is szeretne, akkor konyhát óránként 45-75 dolláros áron bérelhet.)
Viharos gyorsasággal felkapott trend
Egy vállalkozás kiadásai ezen a kajapartin viszont ennek a töredéke: főző, illetve eladóhelyet alkalmanként egy ötvenesért, plusz az ötszáz dolláron felüli bevétel tíz százalékáért kapnak. Iso Rabins, az első ilyen piacot szervező ForageSF vezetője elmondta, hogy a rendezvény egyfajta inkubátorként szolgálhat kisvállalkozások számára, lehetőség arra, hogy kipróbálják magukat, hogy van-e kereslet arra, amit csinálnak - anélkül, hogy a komoly pénznek számító ezrest kockára tennék. Ettől persze sokkal felszabadultabban dolgoznak a szakácsok is, van kedvük kísérletezni, bátrabban próbálnak ki újdonságokat, hiszen ha nem jön be, akkor nem az étterem jó hírét teszik kockára.
A piac elképesztő népszerűségét egyrészt a rendezvény eseményszerűségével és titokzatosságával magyarázzák, másrészt a gyorséttermi generáció megnövekedett tudatosságával, valamint az élelmiszeripari óriások elleni protestálással.
A Twitteresek és kajabloggerek által viharos gyorsasággal felkapott trend már Washingtonban és Atlantában is követőkre talált, sőt, a hírek szerint London és Amszterdam is csatlakozott.
