Junior Prima díjat kapott Gáll Anna, az Index kultúra rovatának munkatársa. A fiatal újságíróval a széles érdeklődési köréről, a Z generáció tartalomfogyasztási szokásairól beszélgettünk, és azt is elárulta, hogyan lett belőle újságíró. Interjú.
Az indexes szerzői oldaladat végigpörgetve nagyon változatos témákról írsz. Milyen cikkeket adtál be a pályázatra, amelyekkel végül megnyerted a Junior Prima díjat?
Öt éve dolgozom az Indexnél, így aztán elég sok idő volt átgondolni és átnézni, hogy melyek azok a cikkek, amelyek érdemesek lehetnek a pályázatra. A kultúra rovatban dolgozom, de tényleg sok mindenről írok, ezért próbáltam kategóriák szerint válogatni. Idén készítettem a Hungarikumok cikksorozatomat, ami öt anyag, egy egység, és az egyik nagy projektem ebben az évben, így azt természetesen beküldtem.
Névjegy
Gáll Anna 1998-ban született, 2017-ben kezdett újságírással foglalkozni. Eleinte kerületi lapokba és időszakos kiadványokba írt, majd 2020 szeptemberében igazolt az Indexhez. Anglisztika alapszakot, majd kommunikáció és médiatudomány mesterszakot végzett a Károli Gáspár Református Egyetemen. Főleg kulturális-közéleti témákkal foglalkozik, leginkább riportokat szeret írni. Az egyik legfőbb célja a Z generáció megszólítása, és a hiteles, érdekes, élvezetes újságírás művelése.
Voltak kultúrához kapcsolódó közéleti témák, például a tavalyi operasztrájk, amely kapcsán inkognitóban tudósítottam az egyik eseményről, aztán beadtam a Pride-riportomat és a Kneecap-botrányról szóló véleménycikkemet is. Több interjú is szerepelt a pályázatomban, például Csernus Imrével – amiért szerkesztőségen belül nívódíjat kaptam –, Deák Kristóf Oscar-díjas filmrendezővel, az Azahriah-filmet rendező Mazzag Izabellával, Pogány Indulóval, Nádasdy Ádámmal és több magyar íróval. De amiből a legtöbb cikket beküldtem, azok a riportok voltak.
Melyik műfaj vagy téma áll a legközelebb hozzád?
A riportokat szeretem a legjobban. Ott van a legnagyobb lehetőség arra, hogy egy
történetet elmesélve írd meg a cikket, ezáltal szerintem az olvasónak is nagyobb élmény, mint egy száraz híradás.
Ezeket a riportokat nagyon élvezem, elmenni fotóssal, mert a képek is rengeteget hozzátesznek a cikkhez, és nagyon jó sztorik állnak össze. Sokat utazom, nemcsak országon belül, hanem külföldre is. A Hungarikumok cikksorozatomból a torockói anyagomat emelném ki, két napig voltunk ott fotóssal együtt, és arra a cikkre nagyon jó visszajelzéseket kaptam. Aztán írtam egy exkluzív anyagot arról, hogy megmenekül a miskolci Pressburger-ház, Koreában pedig bejutottunk a Squid Game-játékba.
Nagyon szeretem a koncertbeszámolókat is. Bár nem feltétlenül a legfajsúlyosabb témák, ez alól is van kivétel. Például pár nap múlva megyek Varsóba Kneecap-koncertre, ami egy erős anyag lesz, mert hiába koncertkritika készül majd belőle, ez jelenleg egy olyan aktuális téma, ami sokkal többről szól, mint egy koncert.
2024-ben már kaptál egy szakmai elismerést, megnyerted a Horvát Idegenforgalmi Hivatal Aranytoll Média Nagydíját online sajtó kategóriában. Mennyire számítanak neked ezek a díjak?
Igazából arról a díjról nem is tudtam, hogy létezik. Két éve voltunk egy sajtóúton Horvátországban, és két anyagom jelent meg az utazásról. Aztán a Horvát Idegenforgalmi Hivatal magyarországi munkatársa, aki anno meghívott minket, mondta, hogy nyertem.
A Junior Prima díjra viszont tudatosan készültem. Az idei évre három nagy célt tűztem ki magam elé: a Hungarikumok cikksorozatot, a szerkesztőségi nívódíjat, és azt, hogy jó lenne megnyerni a Junior Primát, ezért igyekeztem komolyabb, mélyebb anyagokat készíteni.
Háromból három, ez elég szép mérleg. Hogyan lettél újságíró?
Soha nem készültem újságírónak. Sok minden érdekelt, de írni mindig szerettem, és az irodalom, az alkotás fontos volt az életemben. Egész gyerekkoromban írtam, aztán apukám látta az egyik művemet, és ő javasolta, hogy ezzel kellene foglalkoznom. A budafoki kerületi újság éppen munkatársat keresett, jelentkeztem, aztán elkezdtem ezzel foglalkozni. Két-három évig pár kisebb kiadványnál és időszakos lapnál voltam szerző, majd 2020-ban jöttem az Indexhez. Tudtam, hogy kultúrával akarok foglalkozni, mert hihetetlenül sokszínű, rengeteg lehetőség van benne.
De sosem volt az álmom, hogy újságíró legyek, csak belecsöppentem, és jöttek a visszajelzések, hogy jó az, amit csinálok.
Aztán rájöttem, hogy ez egy tök jó munka, mert nem szeretek unatkozni, széles az érdeklődési köröm, és minden nap valami új dologgal foglalkozhatok. Ezért is szeretek az Indexnél a kultúra rovatában dolgozni, mert itt megvan erre a lehetőségem.
Fiatal újságíróként mi a legfőbb célod, szakmai hitvallásod?
Az elsődleges célom a fiatalok megszólítása. Én vagyok a rovatból a legfiatalabb, nyilván ismerem ezt a korosztályt, a közösséget, a közeget. A Z generáció, a mai huszonévesek teljesen máshogy informálódnak, főleg rövid, videós tartalmakat fogyasztanak, leginkább a TikTokon – és ez alól én sem vagyok kivétel. Igyekszem olyan popkulturális témákról is írni, amelyekkel az újságolvasás felé lehet terelni a fiatalokat. Fontosnak tartom megmutatni nekik azt is, hogy a baromi sok álhír, hazugság és kamu ellenére, ami ma mindenhol jelen van, lehet még hitelesen tájékoztatni és újságot írni.
Korábban az Index egy másik újságírója, Holló Bettina kapott Junior Prima díjat.
