Egy kamaszlánynak végignézni az édesanyja halálát talán még nehezebb, mint feldolgozni a tényt, hogy egy tömegszerencsétlenség egyetlen túlélője. A dzsungelben egyedül, nőként bolyongani emberpróbáló kihívás. Sérülésektől szenvedve szinte reménytelen. Juliane Koepcke mindezen keresztülment.
1971. december 24-én egy Limából induló repülőjáratot villámcsapás ért. A szerencsétlenséget a fedélzet 92 tagjából mindössze 1 ember élte túl. Az akkor 17 éves lány, Juliane Koepcke 3000 méter magasból zuhant a perui esőerdő sűrűjébe, ahol 11 napnyi, túlélésért folytatott harc után bukkant emberi segítségre.
Egy zuhanás csodával határos túlélése a perui dzsungelben
A villámcsapás következtében a repülőgép még a levegőben széthasadt. Juliane az ülésével együtt repült ki a fedélzet roncsai közül az égbe. Szerencséjére székéhez a szomszédos két ülés a zuhanás idején is rögzítve maradt, így a hármas ülés egyfajta ejtőernyőül szolgált esés közben. De ez még kevés lett volna a túléléshez, becsapódását az őserdő sűrű növényzete, a magasba nyúló fák dús lombkoronája is tompította.
Juliane súlyos agyrázkódást kapott, kulcscsonttörést és térdszalagszakadást szenvedett, jobb karján vágott sebet szerzett, egyik szeme pedig bevérzett. A zuhanás utáni első napokon előbb eszméletlen volt, s csak később tudott lábra állni. A kamaszlány azonban két német zoológus gyermekeként nőtt fel a dél-amerikai ország fővárosában, ahol szülei a Limai Természettudományi Múzeum munkatársai voltak, így a közeg nem volt teljesen ismeretlen számára. Gyermekkorában szerzett természetközeli tapasztalatai nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy túlélte másfél hétig tartó bolyongását az amazonasi esőerdőben.
Ha Dél-Amerika természetföldrajza érdekel, talán az a kérdés is foglalkoztat, hogy lehet, hogy egy ekkora folyót, mint az Amazonas, egyetlen híd sem szel át. Megtudhatod, ha elolvasod ezt a cikkünket.
