Ékes anyanyelvünk már hétköznapi szófordulatainkkal, toldalékainkkal, magas és mély hangrendű szavainkkal, valamint alanyi és tárgyas ragozásunkkal is kiveri a biztosítékot a legtöbb külföldinél. De ezek a régi szólások még a vájtfülű magyar anyanyelvűeknek is cifrák.
Zsirodat, mázodat ne vesztegesd rája: vagyis ne is törődj vele, ne pocsékold rá az idődet, ha elsőre nem érted ezeket a szólásainkat (márpedig nem fogod). Akkor csak olvasd el alattuk a magyarázatot és képet kaphatsz arról, milyen esetben használták eleink, vagy más tájegységen élő rokonaink ezeket a napi használatból kikopott gyöngyszemeket.
Ritka magyar szólások
Ember legyen a talpán, aki megérti ezeket a régi szólásokat, de szegény embert az ág is húzza, mert nem elég megérteni, még jól alkalmazni is illendő lenne. Egyébként is, nyugtával dicsérd a napot, mert a jó alkalmazás is csak akkor ér valamit, ha a hallgatóságod is megérti. Szóval, lássuk a medvét:
- Apja is ember volt, vasvillával ette a szérdéket.
- Bus vadkan a tölgyfa gyökerének is neki vágja agyarát.
- Fogas a verőfény.
- Ha nyálával jóllakhatnék, soha se pökné ki.
- Zegernyés időben, zákányos úton, lerifrancolt lóval bajos utazni.
Ízelítőül, de magyarázatokkal együtt csemegézhetsz tovább:
Az állandósult szókapcsolatok közé sorolható szólásokra nemritkán az jellemző, hogy egyes elemei önmagukban már nem is használatosak, sőt nem is ismert jelentésűek. Ezeknek a régi szólásoknak számos szavára mindez fokozottan érvényes. Ki tudja ma már, hogy mit jelent az, hogy valami lerifrancolt, és ki emlékszik már arra, mi a szérdék vagy akár az aba?
Ha próbára szeretnéd tenni tudásod magyar szólások-mondások terén,vágj bele ebbe a kvízünkbe.
