Észre sem veszi az ember, hogy milyen hamar a telefonja függőjévé válik. Hogy milyen egy hét nélküle? Tettünk egy kísérletet: szerzőnk kipróbálta.
Egyik nap a semmiből futott át a fejemen a gondolat, hogy milyen sokszor van a kezemben a telefonom. Ébredés után ez az első, amit megnézek, elviszem oda, ahová a király is gyalog jár, sokszor a reggeli tea közben is nézem a képernyőt. Nem egyszer van, hogy napközben azon kapom magam, hogy ránézek, vagy öt perc pihenés gyanánt pörgetem a Facebookot, és valójában fogalmam sincs arról, hogy mit látok. Kíváncsi lettem arra, hogy
mi lenne velem a telefonom nélkül egy teljes hétig.
Egy kis statisztika
2024-es adatok szerint egy átlagember naponta 4 óra 37 percet tölt a telefonjával. Ez hetente több mint egy nap, havonta pedig hat nap. Egy év alatt hetven napnyi időt lógunk a telefonunkon, azaz több mint két hónapot. Legfőképpen hétköznap vagyunk hajlamosak a telefonunkat nézni, hiszen telefonellenőrzéseink nagyjából 52 százaléka munkaidőben zajlik.
Naponta ötvennyolc alkalommal nézünk rá a készülékünkre, és olyannyira szokássá válhat a telefon felemelése, hogy az adatok szerint a képernyővel töltött idő az esetek felében kevesebb mint három perc.
Jó hír azonban, hogy Magyarországon a napi átlag telefonhasználati idő 3 óra 14 perc, ami kevesebb, mint az átlagos, országonként számolt idő.
Engedmények
Mivel ma már szinte mindenhez telefont használok, nem voltam önmagam ellensége olyan tekintetben, hogy más eszközzel kelljen pótolnom a készüléket, és mivel a képernyőidő csökkentése volt a cél, úgy éreztem, hogy belefér némi engedmény. Ilyen például az ébresztőóra, ami miatt nem akartam elővenni a felhúzósat. Az ébresztő tehát maradt, éppúgy, ahogy a zene-és podcasthallgatás, ami a mosás, főzés vagy takarítás közben ép eszem megtartása miatt nélkülözhetetlen. Ugyanez a helyzet a futással is: nem akartam a saját kétségbeesett lihegésemet hallgatni, az mp3-lejátszóval pedig nem volt kedvem bíbelődni, így maradt a telefon. A Messenger és az e-mail használata a munka miatt nem nélkülözhető, de megfogadtam, hogy csak számítógépről intézem ezeket az ügyeket, és csakis munkaidőn belül teszem.
A telefonkísérlet hete
A fent említett engedményekkel vágtam hát neki a hétnek, és nem tagadom, előtte való este voltak félelmeim. Mi lesz velem, míg a kádban fekszem, hajszárítás közben vagy lefekvéskor? Nem is beszélve a napközbeni pihenésről, amikor ész nélkül pörgetem a Facebookot. A válasz nem váratott sokat magára.
Első nap
Szomorúan konstatáltam, hogy a szokásos reggeli görgetésem elmarad, így átgondoltam a napot. Mivel ezzel hamar megvoltam, és nem akartam a plafont bámulni, felkeltem, és a reggeli italom mellett nekiláttam a munkának. A délelőtti mosogatás során jóleső érzéssel töltött el, hogy betehetek egy podcastot, de tudtam jól, hogy az öröm múlandó. A délutáni Facebook-görgetős pihenőmkor volt némi hiányérzetem, és bár a pihenés ezen formáját mellőznöm kellett, akartam egy kikapcsolós tíz percet magamnak, így folytattam a félbehagyott könyvemet. Az estétől tartottam, merthogy a Youtube-videók nézése is szerves része a nap utolsó óráinak, de a könyvem folytatásával zártam a napot.
Második nap
Rutinosabban vágtam bele, így nem gondoltam át a teendőimet, hanem az ébresztő lenyomása után szinte egyből felkeltem. Olvastam reggel, olvastam szünetben és olvastam este. Mint kiderült, ha nem telefonozom folyton, sokkal több időm van az olvasásra.
Harmadik nap
Ezen a napon úgy határoztam, hogy használom a telefont, de nem a képernyőjét nyüstölöm, hanem felhívom a nagymamámat. Általában hétvégén szoktam beszélni vele, de nem volt hangulatom olvasni, valamivel mégis el kellett töltenem a pihenésre szánt időt, és úgy gondoltam, tán örömet okozok vele neki. Így történt.
Negyedik nap
Valahol kiegyenlítettnek éreztem a mérleget: el is voltam telefon nélkül, és vártam is az emberkísérlet végét. Jó hír volt viszont, hogy ténylegesen feltaláltam magam, és kezdett megszűnni az inger is, hogy megnézzem, küldött-e valaki üzenetet.
Ötödik nap
Újabb könyvet kezdtem el, és egy barátomat is felhívtam. Meg volt lepve: ,,hogyhogy nem Messengeren írsz?”
Hatodik nap
Mint a régi szép időkben, nem a telefonomba, hanem papírra írtam fel a szombati bevásárlólistát. Tiszta őskor, viszont egyszerűbb volt bevásárlásnál rápillantani a cetlimre, mint folyton elővenni emiatt a telefont.
Hetedik nap
Vegyes érzéseim voltak a hetedik napon. Hiányzott a telefon, de valahol sajnáltam, hogy vége az egy hétnyi böjtnek.
Összegzés
Érezhetően sokkal több időm volt telefon nélkül, amit leginkább olvasásra és kapcsolattartásra fordítottam. A kezdeti elvonási tüneteket idővel felváltotta az, hogy jobban be tudtam osztani az időmet, merthogy nem azzal voltam elfoglalva, hogy perceket csaljak el innen-onnan, miáltal általában időhiányban szenvedek. Bár már nem fegyelmezem magam, hogy egyáltalán ne használjam a telefonomat, arra mindenképpen törekedni fogok, hogy csökkentsem a képernyőidőt, mert mint a kísérlet bebizonyította: ténylegesen értelmesebb dolgokkal töltöm az időmet, ha kiiktatom a telefont, és semmiről nem maradok le.
Ha te is letennéd egy hétre a telefont, és olvasnivalót keresel, itt válogathatsz könyvajánlóink közül.
