„Mindketten börtönben vannak” – válaszolta egyszer Eszter és Krisztina nagymamája egy barátnője érdeklődésére. Ez persze nem azt jelenti, hogy a Tomasits-lányok valamilyen bűnt követtek volna el, sokkal inkább azt, hogy mindketten a szombathelyi büntetés-végrehajtási intézet állományát erősítik. Ráadásul nemrégiben csatlakozott hozzájuk Krisztina lánya, Laura is, így most már nemcsak otthon lehet együtt a család, hanem a munkahelyükön is.
De hogy hogyan fonódhat össze egy família élete és története a börtön falai között? Mindennek a már említett nagymama a kulcsa, akinek álmát tulajdonképpen az unokái, Krisztina és Eszter valósította meg azzal, hogy az egészségügyben helyezkedtek el. A Tomasits-lányok nagyszülőjének legnagyobb vágya ugyanis az volt, hogy ápolónő lehessen, a második világháború miatt ez azonban meghiúsult.
1939-ben először az édesanyját, majd az édesapját veszítette el, a később őt nevelő nagynéni pedig nem tudta előteremteni a pénzt az akkoriban igen magas presztízsű és drága ápolónőképzésre.
Így került börtönbe a testvérpár
Több évtizeddel később az unokákat is az egészségügy felé húzta a szíve, de ők már be is tudták teljesíteni az álmukat: az Entzbruder Dezső Egészségügyi Szakközépiskola elvégzése után Krisztina a szombathelyi Markusovszky Kórház központi műtőjében töltött 15 évet, testvére, Eszter pedig a Pécsi Tudományegyetem diplomás ápolói szakán szerzett bizonyítványával az intézmény urológiai osztályán helyezkedett el, ahol legutóbb már főnővér-helyettesként dolgozott. A büntetés-végrehajtási intézmény csak ezután jött az életükbe,
arra 2008-ban együtt mondtak igent, miután egyszerre hívták őket a börtönbe.
Műtőből az irodába
„Tizenhat évig váltásos műszakban, szakápolóként dolgoztunk itt is, másfél éve viszont már irodai munkát végzek. Jobban szerettem jönni-menni, de azt mondom, 50 évesen az embernek éjszaka már az ágyban a helye” – kezdi Tóthné Tomasits Krisztina törzszászlós, aki jelenleg a fogvatartottak szakorvosi kivizsgálásának előjegyzését és az elítéltek egészségügyi szakterületet érintő kérelmeit intézi. Testvére, az ugyancsak törzszászlós Tomasits Eszter 2019 augusztusától főápolóként irányítja a szakápolók tevékenységét,
de őt kell keresni személyi állományi tagok osztályukkal kapcsolatos kérdéseivel, és akkor is, ha egészségügyi szakterületet érintő ügyészi panaszokat kell kivizsgálni.
Hasznos volt a bv-ben a kórházi múlt
Valószínűleg sokakat érdekel, hogy mégis milyen lehet egy börtönben dolgozni, amire a testvérpár egyszerűen csak azt mondja, éppen olyan, mint máshol. Nem volt nehéz megszokniuk a zárt intézményt, amely többek között kórházi múltjuknak is köszönhető.
„Bár sokan féltettek amiatt, hogy a börtönben nem lesz lehetőség a szakmai fejlődésre, ez nem így történt, hiszen nagyon is sokat tanultunk itt mindketten. Annak idején, az urológián több területen is dolgoztam, egy kicsit mindenhez kellett értenem, a sebellátástól a gyógyszeradagoláson és a különböző betegségek felismerésén át az artériás vérzéssel kapcsolatos teendőkig. Ezeknek az ismereteknek itt mind hasznát tudom venni” – magyarázza Eszter.
Év elején a harmadik családtag is megérkezett
Noha azzal mindketten egyetértenek, hogy a börtönközeg azért mégiscsak egy speciális világ, egyiküknek sem okozott egy percig sem gondot fogvatartottak között „élni”. Sőt, ha úgy tetszik, az is természetes számukra, hogy a hozzájuk forduló elítéltekben nem bűnelkövetőt, hanem embert látnak. Így van ezzel az időközben rokonaihoz csatlakozó Krisztina lánya, Tóth Laura is, aki 2024 januárjától a nyilvántartási osztály titkárságának csapatát erősíti. Itt érkeztetik a fogvatartottak számára beérkező iratokat és intézik a fogvatartottak szabadulási igazolásainak aláírását is, de
Laura ott van akkor is, amikor jogerős ítélete után a börtön leendő lakója az intézetbe érkezik.
A korábban kozmetikusként dolgozó és fizioterápiás asszisztensi végzettséggel rendelkező Laura bv-s tapasztalat nélkül csöppent a börtön világába, ha csak az nem számít annak, hogy középiskolásként járt már itt intézménylátogatáson, no és a családja révén is volt elképzelése a falak közötti életről.
Olvasás, papagájok és jogosítvány
Beszélni kint azonban már nem szoktak a bent történtekről, csupán azt vitatják meg gyorsan, ami fontos. Igaz ez arra is, ami a családi életüket illeti: az intézmény falai között nem esik szó arról például, hogy mi legyen a hétvégi ebéd, vagy, hogy éppen kire milyen otthoni teendő vár. Néha azonban belefér egy kávé a munkával töltött hétköznapokba. A családi csevejek viszont már megvárják az intézményen kívül töltött időt, amelyet Eszter például leginkább olvasással és zenehallgatással, valamint az új hobbijával, gyöngykirakózással tölt. Krisztina pedig a férjével díszmadarakat tenyészt, így jobbára a szabadidejét úgy 15 éve
a közel száz hullámos, sárgatorkú és Katalin-papagájnak, valamint az állatok körüli teendőknek szenteli.
Ebbe természetesen Laura is besegít, de ami azt illeti, van neki is most egy nagyon fontos feladata: éppen KRESZ-tanfolyamot végez, hogy mihamarabb jogosítványt szerezhessen.
Ha szeretnéd tudni, hogyan praktizál a börtönben egy doktor, ismerd meg dr. Shahed Yousaf történeteit!
