Egyetlen lelki fájdalom is elegendő lehet ahhoz, hogy jelentős károkat okozzon – nemcsak az érzelmi, hanem a testi egészségünkben is. A hiány is ilyen érzelmi szorongás okozta fájdalom, amely örök sebet ejthet annak szívében, aki átéli azt. Légrádi Gergely új regénye jól megvilágítja ennek az egész testet betöltő működését, ami a testi kínoknál is maradandóbb hatással lehet az emberre.
Az egyesült királyságbeli National Health Service (NHS) szerint 20 olyan testi tünet létezik, amelyek a végtelenségig meg tudják keseríteni az ember életét, jobb esetben csak átmenetileg. De ki tudna erről hitelesebben mesélni, mint azok, akik átéltek már valaha a karjuk emelését igen kellemetlenné tevő vállizommerevséget, akik nap mint nap az állandó ízületi gyulladásukkal vagy a porckorongsérvükkel, esetleg migrénnel vagy endometriózissal küzdenek! Vagy azok, kiknek volt már valaha vakbél- vagy hasnyálmirigy-gyulladása, veseköve, övsömöre, szívrohama vagy törött csontja. Ezeket a testi fájdalmakat pokoli megélni, de gyakran jobban viseljük, mint lelkünk megpróbáltatásait.
Jobban fáj a lélek, mint a test
„Hajlamosak vagyunk jobban odafigyelni a testi egészségünkre, mint az érzelmi állapotunkra” – ezt már Emília M. Ludovino érzelmiintelligencia-tréner mondja, aki szerint a fizikai sérülések orvoslásában általában proaktívabbak vagyunk, mint az érzelmi sérülések kezelésében. Pedig a szakértő szerint az olyan érzelmi szorongás okozta fájdalom, mint
az elutasítás, a magány, a bűntudat vagy a kudarc mélyebben érezhető, és a fizikai sérüléseknél is hosszabb ideig tartó egészségkárosodást és életminőség-romlást okoz.
Jelentős károkat okoznak bensőnk sérülései
A szakértő szerint az érzelmi fájdalom hosszú távon a szellemi egészséget és az önértékelést is károsítja. Mint mondja, a fizikai fájdalomnak nagyon szélsőségesnek és traumatikusnak kell lennie ahhoz, hogy befolyásolja személyiséget vagy a lelki egészséget. Ám amíg a testi sérüléseket azok gyógyultával a legtöbbször elfelejtjük, addig csupán egyetlen érzelmi fájdalom elég lehet ahhoz, hogy jelentős károkat okozzon a lelki egészségünkben.
Egyetlen érzelem is feltépheti a sebeket
Emellett a lelki sebek nehezebben is hegednek, mint a testi sérüléseink, amely azzal magyarázható, hogy előbbi több emlékeztetőt hagy maga után:
újraaktiválják a fájdalmat, amikor hasonló helyzetbe kerülünk.
Ugyanakkor az érzelmi fájdalom megannyi egészségügyi probléma okozója is lehet – ehhez elég csak egy múltbeli, fájdalmas eseményre gondolnunk, amelytől szomorúak vagy épp dühösek leszünk. A stressz-szintünk ezáltal megnövekedik, amely a szakértők szerint hozzájárulhat a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a különféle daganatok, a krónikus gyulladások, valamint a csökkent immunitás kialakulásához.
Ezt jelenti a kínzó hiány érzése
A legtöbbször bajban vagyunk a bensőnket elborító negatív erők megfogalmazásával, így a magányt vagy épp a kínzó hiány érzését is nehéz elmagyarázni. Az utóbbi A magyar nyelv értelmező szótára szerint általában valaminek vagy valakinek a meg nem létét vagy valahol nem létét, hiányzását jelenti. A hiánynak azonban van egy nagyjából 214 oldalas meghatározása is: Légrádi Gergely Falaink című könyve.
Egy anya és fia története, amely megtanít elcsendesedni
A regény két szereplője egy anya és fia, akik belső, csendes, ám annál fájdalmasabb monológjaiból egy véget nem érő dialógus fonódik. A kisfiú más, mint a többiek: figyelemzavaros, furcsán viselkedik, amely miatt nap mint nap az osztálytársai célkeresztjébe kerül.
Gyakori, erős hasfájásoktól szenved – de nem annyira, mint az apja hiányától, akit minduntalan hazavár.
Az anya küzd: önmagával, az érzéseivel, a bűntudatával, a magárahagyottságával, a társa hiányával, akit egyszerre gyűlöl és szeret. És a gyermeke végtelen csendjével és csendességével, amely a marcangoló önvád, a düh, a magány, a fájdalom és a végtelen, mégis ki nem mutatott szeretet nyugtalanságával örvénylik.
Ők „ketten a senkiföldjén” – egy csonka család, egy elhagyott feleség és gyermek, akiket mindvégig talán csak a remény tart életben, a várakozás, hogy apa, a társ hazatér.
Az íróról
Légrádi Gergely ügyvéd, író, háromgyermekes családapa 1998-ban, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett jogi doktorátust, 2002 óta az Eötvös Loránd Tudományegyetem Polgári Jogi Tanszékének oktatója. A Szemben, a Nélkülem, a Napfénytető, a Nélkülem – nélküled és az Alkalomadtán után idén jelent meg a Falaink. A színpadi szövegeit több színház is játssza, emellett az eSzínház vezetője.
Élénk képek, láthatatlan arcok
A regényben megjelenő képeket mi is láthatjuk, sőt szinte biztos, hogy az emlékeinkben a naplóregény elolvasása után is, még hosszú ideig fel tudjuk idézni azokat: az osztálytermet, amelyben Misi az egyetlen jó „dolog”, a padot, amelynek a padló szintjétől minden szöglete kirajzolódik. A rajzokon álló három széket, az apa üressé lett szobájának a falát, a festmények hátoldalára írt betűket, a színeket, a fiókot meg a kulcsot. A szereplők arca azonban szinte láthatatlan, hiszen nem is fontos: bensőjük dilemmái, nyugtalansága annyira beissza magát a gondolatainkba, hogy nem lényeges sem a szem- vagy a hajszín, sem a száj, sem a vonások, sem a hasonlóságok vagy épp a különbözőségek.
Egyedül talán apa látszik: a fiú és az anya vágyán keresztül talán mi is látni vágyjuk.
Egy kicsit mi is benne vagyunk
A Kalligram Kiadó gondozásában megjelent könyvben magunkra is ismerhetünk. Sorain keresztül szembe találhatjuk magunkat a saját, lelkünk legmélyén őrzött félelmeinkkel, a vívódásainkkal, a vágyainkkal.
Bár időnként szabadulnánk a felkavaró élményektől, hiába nyomasztó, borzongató, könnyre fakasztó és dühöt ébresztő, a könyv letehetetlen.
Ezernyi kérdést vet fel, gondolkodni hív, miközben megérint az elhagyatottság, a meg nem értettség, a kitaszítottság, a sehova nem tartozás. És közben megtanulhatunk elcsendesedni, figyelni és megismerni egymás sokszor csendes és magányos valóságát.
