Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Öt új kígyófajt fedeztek föl Dél-Amerikában, miután egy kutatót megmart az egyik hüllő. Az egyedet megvizsgálva rájöttek, hogy eddig ismeretlen fajjal van dolguk.
Egy expedíció során, melyet Kolumbia és Ecuador dzsungeleibe indítottak, az egyik kutató, Lucas Bustamante éppen fényképeket készített egy kígyóról, amikor a színpompás példány megmarta. Azzal tisztában voltak a tudósok, hogy a hüllő a gödörkésarcú viperák közé tartozik, ám arra csak később jöttek rá, hogy egy korábban ismeretlen fajjal találkoztak. Ennek Bustamante is örülhetett, hiszen a gödörkésarcú viperák közé tartozik olyan faj is, amelynek marása halálos.
Fájdalom és szédülés
A marás így sem volt kellemes a kutató számára, három adag ellenméregre is szüksége volt, hogy elmúljon a fájdalom.
Időszakos fájdalmat éreztem, megduzzadt az ujjam, és szédültem. Három adag ellenmérget kaptam, és két óra múlva már jobban éreztem magam. Még nyoma sem maradt a marás helyének
– mondta Bustamante. A gödörkésarcú viperák egyes példányainak mérge olyan erős neurotoxinokat tartalmaz, amelyek légzésbénulást és fulladást okoznak.
Egy kígyófaj, százféle színváltozat
A felfedezett kígyók roppant színpompásak. Ezt az öt fajt korábban egy másik kígyófaj példányainak vélték, ám most a marás miatt közelebbről is megvizsgálták őket, így derült ki, hogy eddig ismeretlen példányokról van szó. A kutatók szerint a leggyönyörűbb állatok közé tartoznak, amelyeket valaha találtak. A gödörkésarcú viperák összes faja nagyon érdekesen néz ki a szemük fölött található szarvacskák miatt. Ezeknek az ismeretlen funkciójú kinövéseknek köszönhető a kígyó kifejezetten ádáznak tűnő tekintete.
Egyes dél-amerikai bennszülött törzsek azt tartják, hogy ezek a viperák marás után rákacsintanak áldozatukra. Ez azonban csak legenda, a kígyók nem képesek „szemöldöküket” mozgatni.
A hüllőknek egy másik érdekes tulajdonsága, hogy polikromatikusak, vagyis egy faj teljesen különböző színváltozatokban létezik. „Egy fajnak nincs két azonos színű egyede, még az ugyanattól a szülőktől származó példányok esetében sem” – mondta Alejandro Arteaga, a tanulmány egyik szerzője. Egy fajnak lehet türkiz, mohazöld, aranyszínű, fehér vagy akár lila változata is.
Ezeknek az üregi viperáknak az összes faja Közép- és Dél-Amerikában él. Alapvetően fákon telnek a mindennapjaik, innen lesnek áldozatukra is. Tipikus csapdaragadozók, vagyis elhelyezkednek egy jól rejtett helyen, és amikor megfelelő méretű állat kerül eléjük, hőérzékelőikkel bemérik a pontos helyét, majd lecsapnak. Gyíkokra, békákra, kisebb madarakra, kisemlősökre vadásznak. Olykor a farkuk végét is rázzák, így csalogatva magukhoz prédájukat. Gyönyörű és változatos kinézetük miatt sokan szeretik terráriumban tartani, ami hozzájárul a gödörkésarcú viperák veszélyeztetett státuszához.
Épp felfedezték őket, máris veszélyeztetettek
Az öt kígyófaj Kolumbiában és Ecuadorban él. Egyikük, a Bothriechis rahimi névre keresztelt példány, Kolumbia északnyugati csücskén őshonos, amelyet nagyon nehéz megközelíteni, mert a területet drogkartellek tartják ellenőrzésük alatt. Hivatalosan „bonyolult megközelíthetőségűnek” nyilvánították az országnak ezt a részét. A többi faj dzsungelekben és úgynevezett köderdőkben él, ám máris veszélyeztetettnek kellett őket nyilvánítani. Élőhelyüknek ugyanis 50-80 százalékát már elpusztították.
Mi az a köderdő?
A köderdők az Egyenlítő környékén találhatóak, 2000 méter fölött, vagyis a felhőképződés magasságában. Nevüket onnan kapták, hogy nagyon gyakran burkolóznak felhőbe a fák lombjai. Az itt található fák nem nőnek olyan nagyra, mint az alacsonyabban található esőerdők, törzsük girbegurbább, gyakran borítja kérgüket moha. Nagyon sokszínű az élőviláguk, összesen mintegy 3700 fajta madár, emlős, kétéltű és páfrányfenyő él itt, felük azonban kizárólag köderdőkben található meg. A máshol található dzsungelekhez hasonlóan sajnos ezekből a különleges erdőkből is évről évre egyre többet kivágnak, hogy helyükön ültetvényeket hozzanak létre vagy állatokat legeltessenek. Kolumbiában például – ahol a legnagyobb területet borítottak ilyen erdők – már csak a köderdők 10-20 százaléka maradt meg.
Temérdek új faj a víz alatt
Nem ez az egyetlen új felfedezés, ami meglepte a tudósokat a közelmúltban. Chile partjaitól nem messze, mintegy 3000 méteres mélységben egész tenger alatti hegységrendszerre leltek, amely 3 kilométer hosszan húzódik. A hatalmas területen mintegy 100 új fajt fedeztek fel a kutatók, akik mélytengeri robotok segítségével készítettek felvételeket a hegységekről. A legmagasabbat, amely a tengerfenéktől a csúcsáig 3530 méter magas, nem hivatalosan Solito névre keresztelték.
Ha érdekel, milyen különleges állatokat tarthatsz otthon, kattints ide!
