Tóth Ági egyetemistaként szeretett bele a török kultúrába, és ma már ez a rajongása a kenyérkereső foglalkozása. Először a diplomáciai pályát hagyta ott, hogy török fogásokat főzhessen, most pedig Isztambulban van kiküldetésben, hogy a magyar gasztronómiát megismertesse a törökökkel.
Ági úgy fogalmaz, hogy már akkor Törökországba vágyott, amikor még semmit nem tudott arról a vidékről. Egy nyári egyetemi kurzus során volt először a keleti országban, de korábban is rengeteget hallott róla. A szülei tágabb ismeretségi körébe tartozott Klári néni, aki még személyesen ismerte Kemal Atatürköt, a Török Köztársaság megalapítóját.
Klári néni, akinek Atatürk volt a pótpapája
A 20-as években Klári néni édesapja egy mintagazdaságot hozott létre Ankara mellett, és ő a gyermekéveit ott töltötte. Atatürk gyakran vendégeskedett náluk, mivel a nyaralója azon a területen volt. Klári nénit unokájaként szerette. Még virágot is kaphatott a vezető híres rózsakertjéből, pedig állítólag az volt az egyik legféltettebb kincse. No és gyakran hallgatott velük zenét, mert imádta a magyar dallamokat. Az idős hölgy sokat mesélt Áginak a távoli, ismeretlen országról.
„Az első látogatásom után keresztül-kasul bejártam Törökországot. Még keletre is elutaztam, pedig nőknek nem javasolják, hogy oda egyedül keljenek útra. Semmilyen negatív tapasztalatom nem volt, nagyon barátságosak voltak velem az emberek. Előfordult, hogy egy kávézóban ülve megszólított egy helyi férfi, szóba elegyedtünk, és meghívott ebédelni. Ettünk egy finomat, beszélgettünk, majd kezet fogtunk, és mindenki ment a maga útjára. Tudom, ez elsőre nagyon furcsának tűnhet, de ebben ott semmi kivetnivalót nem találnak.”
Diplomácia helyett főzés
Ági már az első alkalmak egyikén vett egy török nyelvkönyvet, járt magántanárhoz, és török barátaival is levelezni kezdett. Közben egy PR-ügynökségnél dolgozott, és a barátnőjével önkéntesként a Török Kávéházi Esteket szervezte. Új ismeretségeinek köszönhetően először társadalmi munkában dolgozott a Török Kulturális Intézetnél, majd főállásban is ide került. Akkor lett a hobbija a hivatása: egész nap török zenét hallgatott, és törökül beszélt.
„Ezután a Külügyminisztériumhoz kerültem, és elkezdtem írni Nar Gourmet nevű blogomat, amely a török gasztronómiai felfedezéseimről szólt. Nagyon elszomorított, hogy a magyarok számára a török konyha a dönert és a baklavát jelenti.
Amikor törökországi útjaimon kóstoltam valami finomat, igyekeztem itthon is megfőzni, és feltöltöttem az oldalamra. Hobbinak indult, de idővel egyre több levelet kaptam, hogy szeretnék megtanulni ezeket a fogásokat, így már workshopokat tartottam, lakáséttermekben főztem, és eljött a pont, amikor döntenem kellett: a diplomáciai pályát hátrahagytam a főzésért.”
A Covid-járvány persze esetében is közbeszólt, de a Nar Gourmet túlélte a lezárásokat. Ági életében azonban újabb kanyar következett.
„Megkerestek az isztambuli Magyar Kulturális Intézettől, ahol korábban már tartottam vendégfőzéseket, hogy helyettesíteném-e egy évig az egyik kolléganőt, aki szülési szabadságra megy. Először nemet mondtam, aztán átbeszéltük a párommal, és úgy döntöttünk, belevágunk. Magyar kulturális programokat szervezek itt, fókuszban a magyar gasztronómiával. Úgy tudom, hogy a magyar külképviseleteken nincs olyan diplomata, aki főz is, és beszéli a helyi nyelvet. Készítettem már Márton-napi vacsorát, és megmutattam a tradicionális magyar húsvéti és karácsonyi fogásokat is. Most úgy tűnik, hogy más országok külképviseleteire is várnak, hogy ott is megmutassam egy-egy ebéddel, vacsorával a magyar gasztronómiát.”
Felébredtek a pékek, így lett félhold a kifli
Törökországban felsőfokú tanulmányokat lehet folytatni kizárólag a gasztronómia témakörében, így Ági megkeresett néhány helyi egyetemet, és azóta ott is tart előadásokat a magyar ételekről. Van, ahol a magyar gasztrotörténetről beszél, de főzni is szokott a hallgatókkal.
„Nyugat-Törökországban még hébe-hóba tudják, hol van Magyarország, és esetleg hallottak a gulyáslevesről, de keleten már nem. A közös gyökereink miatt a hús és a tejtermékek itt is nagyon elterjedtek, de például túrójuk nincsen. Készítettem már körözöttet, a túrót mással pótolva, és nagyon tetszett a helyieknek. A szilvás gombócot azonban nem értik; hogyan kerül burgonya egy tésztába, amit megtöltünk szilvával, kifőzzük, és még bele is forgatjuk zsemlemorzsába? Ez számukra nagyon meglepő. Ahogyan az is, hogy mi készítünk nyáron hideg gyümölcslevest.”
Ági folyamatosan kutat a török és a magyar ételekkel kapcsolatban is. A 160 éves török hódoltság nyomott hagyott a mi tányérunkon is.
„A padlizsánt eredetileg török paradicsomnak hívták, a fűszerpaprikát török borsnak, míg a kukorica neve török búza volt. De érdekes a története a kiflinknek is. A történet szerint a törökök éjjel próbálták bevenni Budát, de a pékek már ébren voltak, hogy kenyeret süssenek, és szóltak a katonáknak, így sikerült visszaverni a támadást. Ezért készítettek másnak reggel félhold alakú pékárut. A történetnek mindössze egy szépséghibája van; hogy Bécsnek van egy utolsó szóig megegyező sztorija.”
Október végén jár le Ági kiküldetése, addig is keresztül-kasul utazik az országban, jártak a szíriai és az iráni határ közelében, a Fekete-tenger és az Égei-tenger partvidékén is.
„Rengeteg új ízt kóstoltam, amelyeket igyekszem otthon is megfőzni majd. Annyi fűszert és a tálaláshoz szükséges eszközt vettem, hogy biztosan túlsúlyt kell majd fizetnem a repülőn. De garantáltan megéri.” (Címlapfotó: Csipke Judit)
