Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A magyar EGÉSZSÉG szó jól leírja azt a komplexitást, amihez egy tökéletesen működő emberi test mellett a lélek harmóniájára, a stressz és a félelmek elűzésére, az agy fitt működésére, megfelelő szívműködésre, a pozitív gondolatokra és a friss memóriára is szükség van. Ezt kevés tevékenység tudja egymagában garantálni úgy, hogy közben nem kell érte vagyonokat kiadnunk, sőt még kedvenc fotelünket sem kell elhagynunk.
A zenehallgatás tevékenységét mind sokkal hamarabb kezdjük, mint hittük volna. Még bőven az anyaméhben kezdődik a magzat számára az édesanya szívverésének ritmikus hangjával, a véráram, és a belső szervek működés közbeni morajlásával mindaz, amire már azt lehet mondani: „zene füleinek”.
De a külvilág hangjaira is hamar, még a méhen belül nyitottá válunk. Ezt hirdette Kodály Zoltán is közismert tanaiban: „Arra a kérdésre, hogy mikor kezdődjék a gyermek zenei nevelése, azt találtam felelni: kilenc hónappal a születése előtt. Első percben tréfára vették, de később igazat adtak. Az anya nemcsak testét adja gyermekének, lelkét is a magáéból építi fel… még tovább mennék: nem is a gyermek: az anya születése előtt kilenc hónappal kezdődik a gyermek zenei nevelése” – mondta 1948-ban Párizsban egy gyereknapi konferencián.
Számos kedvező hatása van az egészségre
Napjainkra számos tudományos kutatás igazolja, hogy nemcsak a már megszületett csecsemő vágyik tovább hallani édesanyja szívdobogását és hat rá megnyugtatóan, hanem a jól megválasztott, többnyire komolyzene hallgatása mindenkinél csökkenti a stresszt, lelki és fizikai állapotunkra is kedvezően hat.
Egy tanulmányában Marie Helsing, a Göteborgi Egyetem doktora arra hívja fel a figyelmet, hogy a zenehallgatás közben pihenő alanyok kortizol-, vagyis stresszhormonszintje jelentősebb mértékben csökkent, mint a csendben pihenőké. A kutató úgy találta, a zenehallgatás sok pozitív érzést hoz elő, ez pedig eleve segít távol tartani a stresszt.
Több vizsgálat is igazolta már betegek esetében, kórházi körülmények között is, a zenehallgatás jótékony hatását. Az Egyesült Államokban létezik olyan hárfazenekar, amely kifejezetten a paciensek fájdalmának zenével történő enyhítése céljából járja a kórházakat, de a Buffalo Egyetem még ennél is továbbment a kutatásban.
50 sebész bevonásával arra próbáltak rájönni, műtét közben a komolyzene hallgatása növeli-e a műtő orvosok teljesítményét. Kísérletük eredménye értelmében a saját maguknak választott zene műtét közbeni hallgatása egyértelműen teljesítménynövelő hatásúnak bizonyult.
Számos más kutatás is bizonyította már a zenehallgatás és a szív egészségének, a véráramlás és a légzésritmus intenzitásának összefüggését, az éneklés félelemmegszüntető hatását, a zenetanulás memóriafejlesztő és agyserkentő szerepét. De igazolták már a zenehallgatás fájdalomcsillapító funkcióját is.
A tapasztalat is ezt mutatja
Ezt támasztják alá a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen hárfaművészként végzett Heleen Vandeputte zeneszerző és hárfaoktató személyes tapasztalatai is, aki a brüsszeli Conservatoire Royale királyi konzervatóriumában képez zenetanárokat, tanít az Académie de Musique Instrumentale de Schaerbeeken, tagja volt a Thaiföldi Filharmonikus Zenekarnak, és éves rendszerességgel Alzheimer-kóros betegeknek ad hárfakoncertet terápiás céllal is.
A zene egészségre gyakorolt jótékony hatását alátámasztó egyik legmeghatározóbb élménye az egyik ilyen alkalomról származik:
„A haldokló édesapját kerekesszékében a koncertre betoló nő jelezte, hogy apja rendkívül rossz szellemi és fizikai állapotban van, de mindenképp részese akart lenni az élménynek, hozzátette, hogy ha a helyzet megkívánja, kénytelen lesz nyugtalan, fájdalmaktól szenvedő apját koncert közben kitolni a teremből. Az idős férfi arcára a zene hallatán először nyugalom ült ki, majd az álom is elnyomta, és jóízű, békés szunyókálása hallatszott halkan. Másnap levelet kaptam a lányától. Édesapja az éjjel eltávozott, de megköszönte nekem azt a harmonikus és nyugodt állapotot, amiben már régen nem volt része, és amiben, a zene hatására, ezt a világot megbékélten és nyugalomban itt hagyhatta” – meséli a művésznő.
„A másik legerősebb élményem e téren egy 18 éves lányhoz fűződik, akivel a Covid alatt is megtartottuk a személyes zeneórákat. Egy alkalommal, amikor a bezártságtól és a helyzettől megtépázott idegekkel érkezett az órára egyetemi felvételijének felkészülése közepén, arról számolt be, hogy olyan depresszió kezd rajta úrrá lenni, hogy olvasni is képtelen, a kottát sem látja. Előjátszottam neki a dallamokat, amiket utánzás útján tudott elismételni. Hétről hétre javult az állapota, majd miután felvették az egyetemre, elmondta, hogy minden alkalommal azzal kezdte otthon a tanulást, hogy előtte játszott egy kicsit kedvelt hangszerén.”
