El tudod képzelni, hogy úgy élj, ahogy az ötvenes éves amerikai háziasszonyai, vagy hipp-hopp, visszaröpülj az 1800-as évekbeli Wales vadregényes vidéki miliőjébe? Vannak, akik erre időutazás nélkül is képesek.
Ezek az emberek nem a modernizációt utasítják el, hanem a modern élettel járó stresszt, a felpörgött életet, amikor az igazán lényeges dolgokra nem jut elég idő. Egyesek benne ragadnak a múltban, míg mások visszanyúlnak egy olyan korhoz, amit valamiért idealizálnak.
Szilveszter a viktoriánus kor előttről
A walesi Gwaun-völgyben úgy tűnik, hogy valamikor még a viktoriánus kor előtt megállt az idő: erről tanúskodnak a régmúltban rekedt kocsmák és a 13 napos késéssel ünnepelt új év is. A Gwaun-völgy egy csendes, vidéki táj, amely jelentősen eltér Wales többi részétől. A viharvert kőházak és a korabeli fogadók a meredek, kanyargós utak és a sűrű fasorokkal szegélyezett mély folyók által a civilizációtól elzárva sorakoznak. Az autók feltalálásáig ezek a környezeti sajátosságok eltántorították az embereket a jövés-menéstől, így szigetelve el a helyieket, akik a mai napig szabadon hódolhatnak olyan ősi szokásoknak, amelyek továbbra is egyedülállóak a térségben.
Lilwen McAllister, az egyik völgyre néző farm tulaja 54 éve él itt, és mint mondja, a helyiek ragaszkodnak a hagyományaikhoz, épp ezért a terület egyedi szokásai sosem fognak kihalni.
McAllister például, Gwaun másik 200 lakójával együtt, január 13-án ünnepli az új évet: azon kevés megmaradt csoportok közé tartoznak, amelyek továbbra is a Julius Caesarról elnevezett régi Julianus-naptárt követik. Az Egyesült Királyság többi része 1752-ben fogadta el a Gergely-naptárt, amely január 1-jére tette újév napját, azonban Gwaun közössége nem volt hajlandó behódolni az új trendnek, mert úgy érezték, hogy ezzel 11 nappal megrövidítik őket.
Régmúltbéli kelta hagyományok is szerepet kapnak
A félreeső, összetartó közösség számos más hagyományt is megtartott az évkezdés megünneplésére: egy ló koponyájával vagy annak fából készült másolatával vonulnak végig az utcákon, jó szerencsét kívánva bekopogtatnak mindenkihez, és aki kinyitja az ajtót, annak állítólag tényleg jól alakul az új éve. A szokás ötvözi az 1800-as évek walesi házról házra járós hagyományt a régi kelta mitológiával, mely szerint lovak szállították a lelkeket a túlvilágra.
A házalás után aztán rendszerint egy olyan helyi kocsmában zajlik a szilveszterezés, ami 1840 óta ugyanannak a családnak a tulajdonában áll.
A Dyffryn Armsot (helyi nevén Bessie's Pub) már 20 éve vezeti Bessie Davies. Az apró bár az otthona előszobája, és egy falon lévő kis ablakon keresztül hordóból csapolják a sört a szomjas vendégeknek. Az emberek énekelnek, a zenét egy gitáros és egy zongorista szolgáltatja. Kell ennél több egy megkésett, de annál igazibb szilveszteri mulatsághoz?
Az ötvenes évek háziasszonyai
Nagy ugrás következik térben és időben is: az ötvenes évek Amerikája. A mai napig élnek olyan feleségek, akik visszakívánkoznak abba a korba, amikor a nők még nem dolgozhattak és csak a családjuknak éltek.
Laci Fay a nagyszülei házasságát és életformáját olyannyira tökéletesnek látta, hogy elhatározta, ő is így szeretne élni. Amikor először öltötte fel magára az ötvenes évek stílusában készült ruháját és festette ki magát az akkori kornak megfelelően, végre önazonosnak érezte magát. Azóta számos eredeti vintage ruha található a gardróbszekrényében. Van köztük olyan, amit olyan hölgytől kapott, aki valóban az ötvenes években viselte a mutatós darabot.
Az otthonában a régi tévé köszönőviszonyban sincs a modern sík képernyős csodákkal, és a kanapétól a falióráig tényleg minden az ötvenes évek miliőjét idézi.
Laci arra törekszik, hogy a konyhájában is minden autentikus legyen – igaz, viszonylag könnyű beszerezni a régi stílusba öltöztetett konyhai gépek korszerű változatát. Egyetlenegy hely van a házban, ahol visszacsöppenünk a 21. századba, ez pedig Laci fiának, Connernek a birodalma. A fiút egyáltalán nem zavarja szüleinek fura életvitele, sőt inkább különlegesnek tartja, szereti, ahogy élnek.
Lacit nem zavarja, ha furcsán néznek rájuk, amint végiggurulnak a piros Chevrolet Bel Airrel a kisváros utcáin, majd csupa retróban kipattannak belőle a férjével, Dane-nel, aki kifejezetten élvezi, ahogy megnézik a feleségét, bármerre is járnak. Laci szerint valamilyen szinten mindenki furcsa, a lényeg, hogy szeressük a saját furcsaságunkat.
Katrina Holte sem egy modern nő
Katrina 2018-ban úgy döntött, feladja a bérszámfejtési osztályon végzett stresszes munkáját, visszafordítja az időt, és úgy él, mint egy 1950-es évekbeli háziasszony. A mérnök férjének sem volt ellenére a furcsa életmódváltás, így átalakították a házukat, hogy az pontosan tükrözzön egy múlt század közepi otthont. Katrina Lacihez hasonlóan minden részletre ügyel, olyannyira, hogy ruháit is maga varrja. Emellett szoros napirendet állított fel, amiben helyet kap a reggeli retró torna, és a délután 4-kor kezdődő vacsorafőzés is, amely során az ételek korabeli receptek alapján készülnek el. Mire hazaér a munkából a dolgozó férj, addigra ő illatosan Pond’s krémmel az arcán és vörös Revlon rúzzsal az ajkán fogadja őt.
„Amikor látom azt a sok rosszat, ami most a világban történik, úgy érzem, hogy én egy szebb, régimódibb időkhöz tartozom” – osztja meg véleményét Katrina.
„Egyetértek az olyan régimódi értékekkel, mint a háziasszonyi szerep.
Fontos a családról való gondoskodás és az is, hogy tiszta, otthonos környezetet biztosíthassak a szeretteimnek, ahol mindenki jól érzi magát. Most úgy élek, ahogy mindig is szerettem volna. Ez álmaim élete.”
Valóban idillinek tűnik így leírva, de kár lenne idealizálni egy olyan korszakot, ahol a nőket belekényszerítették a háziasszony szerepbe. Lacinek és Katrinának ez az életforma a saját döntése, választása. Ez pedig hatalmas különbség az ötvenes évek asszonyaival szemben.
