Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Eszedbe jutott valaha, hogy a nők is követhetnek el munkahelyi zaklatást? A jelenségnek semmi köze a nemiséghez.
Manapság egyre több szó esik az iskolai zaklatásokról. A társadalom kezdi észrevenni, hogy ez nem egy elbagatellizálható probléma, nem lehet csak úgy legyintve elmenni mellette, mondván „én is túléltem a sulit”. A gyermekek életét igenis megkeserítheti, és mind a szülőknek, mind a pedagógusoknak nagy a felelőssége abban, hogy segítsenek egy ilyen helyzetben, mert a kicsik vagy akár a kamaszok még nem tudják kezelni az ezzel járó negatív érzelmeket.
Arról már kevesebbet hallani, hogy felnőtt életünk során is jelen van ez a probléma.
Talán azért, mert azt hisszük, egy érett személyiség már helyén tudja kezelni az esetleges bántó, szurkálódó megjegyzéseket.
Nem csak szexuális zaklatás létezik
Egy munkahelyi közösségben ugyanúgy, ahogyan barátságok is szövődhetnek, előfordulhat effajta zaklatás. Ha ezt a szót halljuk, akkor elsősorban a nemkívánatos szexuális töltetű közeledés juthat eszünkbe, amit szintén fontos felszámolni, de van olyan helyzet, amikor a zaklatásnak a nemiséghez semmi köze. Megjelenhet az egy kétértelmű megjegyzésben, egy mondatban, amit a szituációból adódóan bántónak érezhetünk, pedig önmagában ártatlan megjegyzésnek tűnik.
Néha csak a hangsúly az, ami rosszulesik, de ha a munkánkat semmibe veszik, folyton indokolatlanul kritizálnak, egy idő után azt is magunkra vesszük.
Egy-egy ilyen eset mindenkivel előfordul, de ha rendszeressé válik, azt már nevezhetjük zaklatásnak, ami hatással lehet a közérzetünkre, és hosszú távon akár a munkánkra is. Ráadásul a felnőttek ezt kitűnően tudják palástolni, és mi, nők ennek mesterei vagyunk. Tanulmányok igazolták, hogy a munkahelyeken a nőket éri több zaklatás, méghozzá nőktől. Ennyit a női szolidaritásról.
A nők győztek mindkét oldalon
Egy felmérésben arra kértek teljes munkaidőben dolgozó férfiakat és nőket, hogy válaszoljanak az elmúlt hónap során a munkahelyükön tapasztalt incidensekkel kapcsolatos kérdésekre. A kérdések azokra a munkatársakra vonatkoztak, akik leszólták őket, lenézőek voltak velük, lealacsonyító, becsmérlő megjegyzéseket tettek, figyelmen kívül hagyták őket egy értekezleten, és külön kitöltötték a női és a férfi munkatársakra vonatkozóan. Három tanulmány során következetes bizonyítékokat találtak arra, hogy a nőket több inzultus éri, és legtöbbször női munkatársaktól. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy férfiak nem viselkednek így néha, de kimutatható volt a mennyiségi különbség.
Ha kilógsz a sorból, célponttá válsz?
A résztvevőket arra is megkérték, hogy vegyék sorra tulajdonságaikat, viselkedésüket, hogy megállapítsák, van-e olyan tényező, ami hozzájárul, hogy negatív bánásmódban részesültek. Ez alapján arra jutottak, hogy azok a nők, akik határozottabbak, dominánsabbak a munkahelyükön, tehát nem feleltek meg a nemi elvárásoknak, nagyobb valószínűséggel kerültek nőtársaik célpontjai közé.
A vállalatnak sem jó
Ezek a negatív tapasztalatok, kellemetlen szituációk akár odáig fajulhatnak, hogy egy hölgy
inkább munkahelyet vált, ami egy vállalat számára akár veszteséget is jelenthet.
Egy új, tapasztalatlan munkavállaló, aki a helyére érkezik, az első időszakban valószínűleg kevésbé lesz hatékony, termelékeny, mint ő.
Ha nő a főnök, tényleg rosszabbul jársz?
Nem csupán beosztottként keseríthetjük meg egymás mindennapjait. Egy vezető is viselkedhet úgy, hogy azt már zaklatásnak érezzük. Akár becsmérlő megjegyzésekről van szó, akár túlzó elvárásokról a munkával kapcsolatban, esetleg extrém kontrollról, ami a magánéletre is kiterjed, ebben a helyzetben még kiszolgáltatottabbak vagyunk. Az 1970-es években írták le először és nevezték el méhkirálynő-szindrómának azt a jelenséget, amikor
egy vezető pozícióban lévő nő nőtársait hátrányosan megkülönbözteti, szándékosan visszatartja őket előmenetelükben.
Az elmélet szerint a hatalommal járó pozíciót betöltő nők gyakran jóval kritikusabban állnak női beosztottjaikhoz. Ennek a viselkedésnek a hátterében állhat az is, hogy amíg nem kerültek feljebb a ranglétrán, addig őket is ilyen hatások érték, és akaratlanul is megismétlik a rossz mintát. Talán úgy vélik, hogy ez egyfajta beavatás, aminek túlélésével kiérdemelheti valaki a magasabb pozíciót.
Korlátozott férőhelyek
A másik ok az lehet, hogy a felső vezetésben általában kevés nőt találunk, és ez egy olyan feltételezést erősít, miszerint korlátozott a nők által betöltött pozíciók száma ezen a szinten. Tehát ha egy nő már elért idáig, akkor az ambiciózus, túl jól teljesítő beosztott veszélyt jelenthet arra a helyre, amelyért megküzdött, ezért mindenáron próbálja megvédeni magát – ezért támad.
Ránk is hathatnak a sztereotípiák
De nem minden esetben beszélhetünk zaklatásról. Meg kell különböztetnünk azt az esetet, amikor ténylegesen és tudatosan bántó módon viselkedik valaki, cselekedetei hátrányosan érintenek bennünket, vagy csupán arról van szó, hogy határozottan, dominánsan lép fel, ami nem felel meg a női munkatársakról alkotott képünknek. A sztereotípiák, miszerint egy nő általában kedves, empatikus és megértő, befolyásolják elvárásainkat az élet minden területén, így munkahelyünkön is. Ezért ha valaki nem ennek megfelelően viselkedik, azt hajlamosak vagyunk magunkra venni akkor is, ha nem ellenünk irányul.
Nem lehet általánosítani
Bár létező jelenségről van szó, azért nem minden nő válik méhkirálynővé, amint fellép a ranglétra felsőbb fokaira. Személyesen még nem találkoztam ezzel a hozzáállással, bár elég sokszor volt már nő a felettesem. Elsősorban személyiségünk dönti el, hogy az adott szituáció mit hoz ki belőlünk, és az is igaz, hogy nem csak nők válhatnak zsarnok vezetőkké.
