Ha arra gondolunk, hogy valaki depressziós, akkor jellemzően egy alapvetően letargikus, szomorú, erőtlen ember képe jelenik meg. Azonban az is lehet depressziós legbelül, aki a felszínen mindig mosolyog. Mit érdemes tudni a depresszió egyik atipikus formájáról, a mosolygó depresszióról? És mit tehetünk, ha esetleg magunkra ismerünk?
A különféle mentális problémák diagnózisa és kezelése esetén kulcsfontosságú, hogy az érintetteknek legyen valamennyi betegségtudata. Sokkal nehezebb a helyzet olyan kórképek esetén, amelyeknél még maga az érintett sem tudja magáról, hogy beteg. Ilyenkor elmaradhat a segítségkérés, sőt, még a környezet számára is rejtve maradhatnak az intő jelek, így évekig szenvedhet valaki észrevétlenül. Ilyen alattomosan bújik meg közöttünk a mosolygó depresszió is.
Az is lehet depressziós, aki folyton mosolyog?
A mosolygó depresszióban szenvedőkről látszólag senki sem mondaná meg, hogy az egyik leggyakoribb affektív zavarban érintettek. A jellegzetes depressziós tünetek, mint például a nyomott hangulat, a rossz közérzet és az örömre való képtelenség bár legbelül jelen van, kívül a személy vidámnak, boldognak tűnik.
Az érintettek sok esetben félreteszik a valódi érzéseiket, vagy nem tulajdonítanak nekik különösebb jelentőséget. Elbagatellizálhatják azokat, képtelenek lehetnek belátni, hogy gondjaik vannak, mivel félhetnek a megbélyegzéstől, vagy attól, hogy gyengének tartanák őket.
A mosolygó depresszió jellemző tünetei
A mosoly álarca alatt számos nehéz negatív érzelem húzódhat. A teljesség igénye nélkül például:
- félelem
- harag
- reményvesztettség
- szorongás
- szomorúság
- alvászavar
- ingerlékenység
- örömképtelenség
- fáradtság
A tünetek bár nem térnek el a tipikus depresszió jellemzőitől, mégis megnehezíti a probléma felismerését, hogy az érintettek ezeket az érzéseket rendre elrejtik, látszólag a megszokott módon képesek vinni az életüket, dolgoznak, sportolnak, családi és társas életet élnek.
Miért olyan nehéz felismerni?
Az érzelmek elrejtése lehet tudatos és tudattalan is. Előbbi esetén az érintett tudja, hogy gond van, de a stigmatizáció vagy egyéb félelmek miatt inkább
a mosoly mögé rejti a fájdalmát.
Azonban a legtöbb esetben az érzelmektől való eltávolodás tudattalanul megy végbe, és a belsőleg jelen lévő intenzív negatív érzések dacára is jól menedzselheti a beteg az életét.
A depresszióról és a depressziósról kialakult társadalmi képbe pedig nem igazán illeszkedik bele, hogy valaki egyszerre vidám, képes helytállni az élete területein, és látszólag rendben van, miközben pedig depressziós.
Miért veszélyesebb, mint a tipikus depresszió?
A depresszió az egyik leggyakoribb mentális betegség, amely öngyilkossághoz is vezethet. Azonban súlyosabb formája esetén bár a szuicid gondolatok jelen vannak, a betegséggel együtt járó levertség, enerváltság és fáradékonyság miatt a betegek végül képtelenek végrehajtani azt. Ezzel szemben a mosolygó depresszióval küzdők alapvetően jól funkcionálnak, így
nagyobb valószínűséggel követhetnek el öngyilkosságot.
Sajnos erre talán mindannyiunkban emlékezetes példa lehet Robin Williams amerikai komikus és színész, aki 63 éves korában vetett véget saját kezűleg az életének, és több egészségügyi problémával is küzdött (köztük depresszióval is), ami nemcsak a nyilvánosság előtt, de még a szűkebb környezete elől is rejtve maradt. De depresszióban érintett például Jim Carrey vagy Woody Allen is, akiket szintén a nevettetés nagyágyúiként ismerünk, azonban a mosolyuk fájdalmas lelki terheket rejt.
Ha gyanakszol, hogy valaki a környezetedben érintett – vagy éppen te magad
Először is nagyon fontos a beismerés, tehát annak a tudatosítása, hogy igenis nehéz érzelmekkel küzdünk, és nem feltétlenül olyan érzések vannak bennünk legbelül, mint amelyeket a felszínen mutatunk. Ha van a környezetünkben olyan, akinek biztonsággal meg tudunk nyílni, kérjük bátran az ő támogatását. A betegség belátása az első lépés ahhoz, hogy megkapjuk a megfelelő segítséget. Ezután pedig pszichoterápiával és rendszeres pszichiátriai, pszichológusi kontrollal azt is elérhetjük, hogy a mosolyunk végre újra őszinte és valódi legyen.
A cikk szerzőjéről
Sas Eszter Krisztina a Dívány pszichológus szakértője és a Mind Art kreatív pszichológiai műhely társalapítója.
