Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Bármennyire is közkedvelt szokásunk, a panaszkodás sajnos nem adja meg a várt megkönnyebbülést, ha közben elszalad velünk a ló. Ezt csináld a siránkozás helyett – az egészséged is meg fogja köszönni.
Bizonyára te is ismersz olyan embert, aki folyton csak panaszkodik, amikor csak szóba álltok egymással. Mindig van valami zsörtölődni valója, de ha nincs, az sem baj: asszociatív módon átugrik egy olyan témára, amiről bőven van mit mondania, mélységekig menően és kimeríthetetlenül. Ezzel pedig a hallgatóságát is alaposan kimeríti, így akár még a társaságát kerülni is fogják mások egy idő után. Nem jut eszedbe senki sem erről a leírásról? Akkor, ahogyan a mondás tartja, valószínűleg te vagy a társaságaidban az örökké panaszos Melankólia – vagy csak egyszerűen kiváló ízléssel válogatod meg a barátaidat. Ha te is hajlamos vagy a siránkozásra, még ha más témákat is meg tudsz azért pendíteni, a szakértő szerint így tudsz változtatni a hozzáállásodon azért, hogy több energiád, minőségibb kapcsolataid és egészségesebb életed lehessen.
A panaszkodás és az önsajnálat rossz, az önegyüttérzés és a frusztráció jó
Persze a negatív érzéseinket is meg kell élnünk. Egyrészt, az emberi létezés elengedhetetlen része, úgyhogy jobban tesszük, ha megtanuljuk ezt kezelni, másrészt ha elfojtjuk őket, általában csak a mentális és a fizikai egészségünknek ártunk vele. Az érzések felbukkanása önmagában nem jó vagy rossz: ott dőlhetünk saját dugánkba, ha nem jól kezeljük ezeket. A panaszkodás, bármennyire is ősi magyar szokásaink egyik legkedvesebbike (és amit amúgy a kapcsolataink szorosabbra fűzésére is szoktunk néha használni: egy jó kis szaftos közös kesergés legjobb barátságokat is tud szülni), sajnos a „nem jó érzelemfeldolgozás” kategóriájába esik az önsajnálattal együtt.
Az önsajnálat leszívja az energiánkat, sokszor egyre negatívabb gondolatokba kerget és a szégyenérzetünk határmezsgyéjét súrolja. Ennek ellentétpárjaként viszont az önegyüttérzés ugyanúgy kifejezi azt, hogy „most valami negatív dolog történt, ez rossz érzés nekem”, azonban sokkal konstruktívabb irányba vezet: ez a hozzáállás megengedi, hogy megéljük a szomorúságunkat, de közben meg is nyugtathat, így nem süllyedünk olyan mélyre érzelmileg, mint az önsajnálattal.
Ehhez hasonlóan a sopánkodás is rossz irányba tereli az érzéseinket. A tehetetlenség érzetét erősíti meg bennünk, és az áldozati szerepünket.
Ha túl sokat és gyakran panaszkodunk, mérgező szokássá fajulhat a dolog, amellyel ellökhetjük magunktól a rokonainkat, barátainkat, rombolhatjuk a mentális és fizikai egészségünket a sok felgyülemlő feszültséggel (fejfájásba, hátfájásba és alvásproblémákba torkollhat), illetve a saját energiánkat és kreativitásunkat is aláássuk.
Ennek ellentéteként, ha a frusztráció felé tereljük a megélésünket, és azt üzemanyagként használjuk fel a fejlődésre, akkor sokkal jobban járunk, hiszen aktivitásra sarkallhat.
Hogyan változtassunk a szánkból kiömlő panaszáradaton? És mit tegyünk, ha a másik ember ilyen?
Nem csoda, ha a sok kesergésünkkel elkergetünk másokat magunktól, hiszen a hallgatóságunk számára is energiahiányt teremtő szokásról van szó. A passzív dohányzáshoz hasonlóan a „passzív panaszkodás” is károsan hat. Éppen ezért a szakértők azt a tanácsot szokták adni
a siránkozásra hajlamos emberek beszélgetőtársainak, hogy igyekezzenek határt szabni a társalgásban, hogy megvédjék magukat:
kezdjenek pozitív tartalmú témával, kerüljék a megosztó és a másik sirámkeltő témáit, tereljék vissza a társalgást a sopánkodásról valami másra.
Amennyiben pedig mi magunk szoktunk sokszor panaszkodni (akár csak bizonyos időszakokon belül), akkor „sincs okunk panaszra”, hiszen változtathatunk ezen a rossz szokáson. Minden kesergés mögött feloldatlan frusztráció, konfliktus vagy helyzet áll. Ezen a három módon törhetünk ki a siránkozási szokásunk bűvköréből:
- Áss mélyre magadban, hogy felfedd, mi ösztökél panaszkodásra, milyen feloldatlan frusztráció van mögötte? Ha egyedül nem sikerül rájönnöd, kérj segítséget egy szakértőtől.
- Ha beazonosítottad a frusztrációdat, tegyél konkrét lépéseket afelé, hogy megoldd a helyzetet és megkönnyebbülhess.
- Csatornázd át a panaszkodásra bujtató késztetésedet valamilyen pozitív cselekvésbe. Például menj el edzeni, vagy ha akkor szokott rád törni a megállíthatatlan siránkozás, amikor a kiégés szélén állsz, tarts egy kis öngondoskodási szünetet.
Összességében persze nem probléma, ha valaki alkalomadtán panaszkodna egy kicsit, hogy könnyítsen a lelkén, csak érdemes odafigyelni arra, hogy tudjunk mértéket tartani a hosszában, hogy ne épp ellentétes hatást érjünk el és ássuk magunkat mélyebbre az áhított megkönnyebbülés helyett.
