Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A legtöbbünk életében vannak olyan zavaró hangok, melyektől sikítófrászt kapunk. De ha a kritikus zaj hallatán gyűlöletet vagy elviselhetetlen dühöt érzünk, stresszesek leszünk, vagy hevesebben ver a szívünk, esetleg pánikba esünk, akkor úgynevezett zajgyűlölő betegségben szenvedünk.
Aki a legtöbb esetben zajosnak érzi a körülötte lévő világot, és bizonyos hangokra a fentiekhez hasonló szélsőséges, zsigeri és erőteljes választ ad, akkor feltételezhetően mizofóniában szenved.
Betegség, ha idegesít a rágás vagy a szürcsölés
Ha valaha is kísértést éreztél arra, hogy farkasszemet nézz valakivel, aki a levest szürcsöli, vagy rászólj arra, aki a moziban hangosan szuszog, akkor te is abban az agyi rendellenességben szenvedsz, amit mizofóniának neveznek. Az ilyen emberek utálják az afféle hangokat, mint az evés, a rágás, a hangos légzés vagy akár az ismételt tollkattintás. A betegséget 2001-ben nevezték nevén az orvosok, akik még a mai napig vitatják, hogy azok a zajok, amelyek hangerejüktől függetlenül negatív reakciót váltanak ki, neurológiai vagy pszichés zavarnak számítanak-e.
A tudósok évekig szkeptikusak voltak azzal kapcsolatban, hogy a mizofónia valóban betegségnek minősül-e vagy sem, míg nemrég az Egyesült Királyság Newcastle-i Egyetemének csapata bebizonyította, hogy a mizofóniában szenvedők agyának elülső lebenye különbözik a zajoktól nem szenvedőkétől. A mizofónia általában 12 éves kor körül jelentkezik.
Olyan, mintha az idegeinken táncolnának
A legtöbb ember már átélt az élete során olyan borzongást, amit valamilyen számára kellemetlen hang váltott ki. Ilyen például amikor egymáshoz érnek a fém evőeszközök, valaki végighúzza a körmét vagy a krétát az iskolai táblán, esetleg, amikor valaki hangosan csámcsogva rágózik, vagy csörög a zacskóval.
A mizofóniás egyénekből azonban az olyan ártalmatlannak gondolt, legtöbbször emberek által kiadott hangok, mint például a nyelés, a rágás, a cuppogás, a szürcsölés, a szipogás nem csupán borzongást, hanem heves érzelmi választ, haragot, undort vagy akár agressziót is kiválthat.
Ez a fokozott idegállapot feszültségben, fejfájásban, mellkasnyomásban, izomfeszülésben, légszomjban, magasabb vérnyomásban, verejtékezésben és akár fizikai tettlegességben is megnyilvánulhat. Ez a stresszes állapot csupán akkor csillapodik vagy szűnik meg, ha az említett zajokra érzékeny személy azonnal elhagyja a helyszínt. A probléma sokszor zavarhatja a munkavégzést, a tanulást, társas konfliktusokat okozhat, súlyos esetben akár teljes izolációhoz is vezethet.
Hogyan éljünk együtt a mizofóniával?
Van néhány hasznos, mások által igen jól bevált tipp a mizofóniában szenvedők számára. Vannak olyan betegek, akiknek az segít, ha a kellemetlen tüneteket kiváltó hangokat úgynevezett fehérzajjal vagy fejhallgatóvak semlegesítik, így terelik el a figyelmüket a pánikról és a düh érzéséről. Hasonló esetben a füldugók is jó szolgálatot tehetnek.
Bár nincsenek specifikus gyógyszerek vagy sebészeti beavatkozások, amelyekkel a mizofóniát meg lehetne szüntetni, azonban a probléma egyéni terápiákkal kezelhető és kordában tartható. A gyógymódot minden esetben hallásvizsgálattal kell elkezdeni, hogy megállapítsák, van-e a betegnek halláskárosodása vagy más egyéb fülproblémája.
Ha a probléma továbbra is fennáll, fontolóra kell venni egy kognitív viselkedésterápián való részvételt. Ez egy tudományos bizonyítékokon alapuló pszichológiai és pszichoterápiás beavatkozás. Alaptétele szerint a viselkedést és az érzelmeket nagymértékben befolyásolja az, ahogyan a személy a világot önmaga számára megalkotja.
Amikor minden túl hangos
Vannak olyan más hangokhoz kacsolódó állapotok, melyek összetéveszthetők a mizofóniával. Ilyen például a hiperakúzis, amikor a hétköznapi hangok kellemetlenül hangosnak tűnnek. Ez az állapot bizonyítottan hallászavarhoz kapcsolódó betegség.
Néha a mizofóniát összekeverik ezzel a rögeszmés-kényszeres zavarral, a szorongásos zavarral és az érzékszervi feldolgozási zavarral. A betegek által leírt fájdalom figyelemre méltóan hasonló, mint ami a testi sebeknél tapasztalható: a hangot általában úgy érzékelik, mintha éles kést vagy nyársat döfnének beléjük.
