Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
2020 óta elvesztettük az időérzékünket, hogy mikor is kerültünk globális válságba, és talán már kicsit el is felejtettük, milyen volt előtte. Alig telt el három év, de ezalatt elért minket egy világjárvány, kirobbant egy háború, és az utóbbi negyed évszázadban soha nem látott inflációval kell együtt élnünk. Az „ennél rosszabb már nem lehet” gondolata valahogy érvényét vesztette. Mégis mit tehetünk magunkért, hogy javítsuk és megőrizzük mentális egészségünket?
Stresszornak számít minden olyan inger, esemény, ami stresszreakciót vált ki a szervezetből. Egy stresszor hatása nagyban függ attól, hogy azt mennyire tartjuk bejósolhatónak és befolyásolhatónak. Sajnos az utóbbi évek történései éppen olyan események voltak, amikre senki sem számított, és gőzünk sem volt, mik lesznek a következményei. Az anyagiakon való szorongás a napjaink társadalmának egyik leggyakoribb stresszorai közé tartozik, és a jelenlegi infláció is egy olyan jellegű változás, amire a szakembereken kívül talán senki nem számított. Valakinek lehet, hogy csupán néhány élvezeti cikkről, nyaralásról szükséges lemondania, másoknak azonban veszélybe került a tejes megélhetése. Ebben a helyzetben még inkább fontos lehet mentális egészségünk megőrzése, hiszen, ha már ez sincs, az csúnya ördögi körökhöz vezethet, mert tovább rontja esélyeinket a stresszorok elleni harcban. Mit is tehetünk önmagunkért?
A mikromenedzsment fontossága
Erős szorongás esetén gyakran éljük át az érzés kontrollálhatatlanságát, ami tovább fokozhatja a szorongás intenzitását. Ebben az állapotban nagyon nehéz szükségleteink, lehetőségeink mentén a megfelelő döntéseket meghozni, és az ahhoz nélkülözhetetlen lépéseket megtenni. Szükségünk van rá, hogy csökkentsük az érzés erősségét. Ebben sokat segíthet nekünk, ha végiggondoljuk, az adott helyzetben mire van ráhatásunk, és mire nincs. A mostani helyzet azért is specifikus, mert a globális válságokban gyakran sokkal nagyobb az a kör, amire nincs ráhatásunk, ezért elveszettnek érezhetjük magunkat ezekben a helyzetekben. Érdemes azonban nézőpontot váltani! Olyan, akár evidensnek tűnő, mindennapos dolgokat is megvizsgálni, ami felett kontrollal rendelkezünk. A reakciónkra, a viselkedésünkre, a másokhoz való hozzáállásra mindig lehet ráhatásunk. Próbáljunk hatni mikrokörnyezetünkre, mert ezek az apróbb lépések is segíthetnek minket abban, hogy a helyzetek megélése könnyebbé váljon. Egy baráti gesztus, egy jó beszélgetés, egy fél óra önmagunkra is támogathatja egészségünket.
Tisztázzuk a problémát
Érdemes megfogalmazni, pontosan mi is okoz szorongást bennünk, mi lehet az, amitől leginkább félünk. Ezeknek a lehetőségeknek a tisztázása segíthet minket a nézőpontváltásban, és a problémamegoldó fókusz bekapcsolásában. Képzeljük csak el, hogy annyira szorongunk, hogy már azt is nehéz kitalálni, mi is éppen a nehézségünk. Érzelmeinket próbáljuk leküzdeni, miközben a problémamegoldásba tett lépések azok, amik igazán segíthetnek minket. Fontos lehet, hogy ne csak gondolkodjunk ezen, hanem vessük papírra gondolatainkat. Az írás segíthet minket a belső, szorongó gomolyfelhőből kimazsolázni a legfontosabb gondolatokat, ami megfoghatóbbá teszi a problémánkat.
Információszerzés, de csak óvatosan
A kontrollszerzésben sokat segíthet minket az információszerzés. Sajnos a magyar társadalomra csekély mértékben jellemző a pénzügyi tudatosság. Sem az iskolában, és sokszor a szüleinktől sem (hiszen maguk sem tudják) hallottunk arról, hogyan is érdemes a pénzünket kezelni, mibe érdemes fektetni stb. Már a világjárvány alatt kiderült, hogy a magyarok döntő többségének nincs félretett pénze, nem igazán vannak felkészülve olyan helyzetekre, amikor hirtelen megszűnik a bevétel, vagy sokkal magasabbá válnak a kiadások.
Az ebben való tájékozódás segítheti a kontrollérzés erősítését, hiszen a tudás birtokában átgondoltabban dönthetünk a pénzügyi kérdésekről.
De vigyázat, nem szabad túlesni a bizonyos ló túloldalára sem! Az állandó hírolvasgatás akár tovább is fokozhatja a szorongásunkat. Szánjunk erre időt, de ne mindet!
Ha úgy érezzük, mégiscsak kicsúszik a lábunk alól a talaj, kérjünk támogatást családtagjainktól, barátainktól. Lehetnek ők az objektív, külső megfigyelők, akik segíthetnek végiggondolni a fentebb említetteket, és akár együtt ötletelhetnek velünk a megoldáson. Ezekben a nehéz időszakokban a közösség megtartó ereje az egyik legfontosabb erőforrásunk lehet!
A CIKK SZERZŐJÉRŐL
Szabó Jennifer a Dívány pszichológus szakértője.
