Eleve nem genetikailag kódolt, hogy a férfiak otthon érdemi részt vállalnak a házimunkában, de ma, a szélsőséges szerepek közti éles határok elmosódásával egyre inkább demokratizálódnak a háztartás feladatai is. Szerencsére napjainkban, részben a reklámok, részben a feleségek, netán anyósok lobbitevékenységének hála, már egyre több férfinak természetes az otthoni mosogatás, bevásárlás, főzés, ablakpucolás, vasalás és porszívózás – vagy azért az éppen nem?
Mi lehet az oka annak, hogy míg a legtöbb férfi simán elvállal egy mosogatószeánszot, esetleg önként is vonul a tett színhelyére, hogy ezt a feladatot áldozatkészen végrehajtsa, addig egyesek viszolyognak a porszívótól, mások meg a vasalótól.
Mini közvélemény-kutatás
Házi megfigyelésünk eredményeképpen azt mondhatjuk, nem a higiénia vs. gusztustalanság tengelyen helyezhető el, hogy apa mely tevékenységekből veszi ki otthon a részét: a saras bicikli, a gumicsizma és az edzőcipők megpucolása, a pörköltmaradékos bogrács kitisztítása vagy akár az illemhely fertőtlenítése nem feltétlenül okoz problémát sokuknak, pedig valljuk be, ezek azért erősen súrolják az undorítóság határait. Ellenben, egy hatékony és kiadós porszívózás nincs ínyére a nem reprezentatív, házi felmérésünk során megkérdezett férfiak többségének. Akadnak ugyan olyanok is, akik kifejezetten kikapcsoló zen aktust látnak a kellően monoton hangon búgó, fizikai és lelki megtisztulást is hozó folyamatban, és igazi feltöltődés számukra a takarítás ezen válfaja, de ez a tábor a kisebbséget képezi.
A porszívózástól viszolygó férfiak utálkozásuk okául a következőket jelölték meg:
- Maximalizmusra törekszik, amit úgy érez, a porszívózásban sosem tud elérni. Ez aztán dühöt kelt benne, hiszen így eleve kudarcra ítélt a folyamat.
- Zavaró, hogy nincs olyan egzakt, kézzelfogható eredménye, mint a mosogatásnak, amikor fehéren-feketén látszik, hogy a mosogatótálcából átavanzsáltak az immár tiszta edények a csepegtetőre. Szerencsés esetben ugyanis a porszívózás hatása szabad szemmel nem annyira látványos, mint a csetresz felszámolása.
- Soha véget nem érő és „haszontalan” tevékenységnek élik meg, idegesítő számukra, hogy „felesleges” munkát végeznek, hiszen por mindig van, így az a képzetük támad, hogy amint befejezik, akár kezdhetnék is újra.
- Macerás már az előkészület is, és mire minden előkerül, vagy a porzsák telik meg, vagy egy kövér porcicától, netán felszippantott zoknitól leég a motor, és már is szakad a cérna…
A mosás is hasonlatos a mosogatáshoz a látványos, realizálható eredmény tekintetében, így csekély mintán végzett házi kutatásunk alanyainak többsége annak végzését sem bánja. Teregetésnél egyes felismerhetetlen szabású textilek, jellemzően női ruhadarabok rendeltetésszerű kilógatása kihívást okozhat, de ezzel megbirkóznak.
Megítélés
A férfiak házimunkában való aktív és hathatós szerepvállalásának megítélése az érintettek körében vegyes, de határozottan megfigyelhető egy korral összefüggő tendencia. A fiatalabb nemzedék már érzékelhetően természetesebbnek veszi a feladatok megosztását, hiszen ők már többnyire abban szocializálódtak, hogy a nő ugyanúgy megállja a helyét a munka világában is, mint a férfi, és szintén fáradtan esik haza a munkahelyéről, így megdől az a hagyományos kép, miszerint a háztartásbeli asszony a gyermek nevelése mellett ellátja az otthoni tennivalókat is, míg a férj pénzt keres.
Ahogy időben, úgy térben is létezik szemléletbeli különbség: Európa déli vidékein még a fent leírt, hagyományos nézetek uralkodóbbak. Ezekben az országokban a nemi jellegek külsőségeikben is látványosabban megkülönböztetettebbek: a nők erre felé inkább viselnek magas sarkú cipőt, hordanak szoknyát, sminkelik magukat, és legtöbb esetben ápolt, hosszú hajból álló hajkoronát viselnek. Az északibb népeknél ezek a határok is elmosódottabbak: a funkcionalitás előtérbe kerül a nők esetében is. A sportos megjelenés, nadrág, sportcipő ugyanúgy természetesebb női megjelenések, mint az, hogy az apa marad otthon a gyermekkel gyesen, mos vagy éppen porszívózik.
