A kilencvenes években teljesen természetes volt, hogy már gyermekként könyvtárba iratkozunk be: az olvasás szerelmesei ma sem tesznek másként. Hogy miért? Elmondom.
A hétfő délutánokat iskolásként mindig nagyon vártam: ilyenkor mentem ugyanis iskola után a könyvtárba. A hat könyvet, amit kikölcsönözhettem, egy hét alatt mindig elfogyasztottam, még akkor is, amikor Mika Waltari vaskos köteteit vadásztam a polcokról, hétvége után kellett az utánpótlás. Bölcsészként jól jött ez a könyvtárakhoz való pozitív hozzáállás, de nem csak azért érdemes könyvtárba járni.
A könyvtár olcsón juttat olvasnivalóhoz
Először is: a könyvek olcsóbbak biztosan nem lettek az elmúlt évtizedek során, sőt. Vannak persze nagy kedvencek, akiktől mindenképp megveszek minden kötetet, de akad azért olyasmi is, amit szívesen olvasnék el először több ezer forint kiadás nélkül.
Sajnos erre az e-könyvek nem nyújtanak megoldást, mivel áruk nem jelentősen alacsonyabb a könyvekénél, így sokkal praktikusabb könyvtári tagság útján elkezdeni a kísérletezgetést.
Ehhez természetesen türelemre is szükség van: aki már a boltokba kerülés napján olvasná az új Grecsó-novelláskötetet, annak továbbra is a boltba kell mennie, mert jó eséllyel elviszik az orra elől, amint bekerült a könyvtár polcára. Ha tét nélkül szeretnél eddig ismeretlen szerzőktől olvasni, tökéletes megoldás a könyvtári tagság.
Olvasás közben kalandozhatunk is
A következő okot mindenki megértheti, aki emlékszik még az első könyvtári látogatásra: lenyűgöző látványt nyújtanak a végtelen, könyvekkel teli polcok. Megpróbálhatjuk elképzelni, a világirodalom hány tízezer kötetnyi művet jelent, de csak akkor alakulhat ki valamiféle elképzelésünk a valós dimenziókról, amikor láttunk már egy hatalmas könyvtárszobát telis-tele könyvekkel.
A lehetőségek végtelenek, néha szinte elbizonytalanító mértékben komplikált feladattá válik az, hol kezdje az ember a válogatást – ugyanakkor nagyon izgalmassá is.
Az ismerős szerzők régi műveivel, amelyeket esetleg nem ismerünk? Vagy inkább ugorjunk fejest, és keressünk olyasmit, amiről nem tudunk semmit sem? Inkább az újdonságok polcát keressük meg, vagy maradjunk csak az ábécérendbe szedett kötetek soránál? A döntés semmiképp sem egyszerű, viszont minden egyes könyvtárlátogatást izgalmas kincsvadászattá tesz.
Ezt akkor élhetjük át igazán, ha gyerekeket viszünk könyvtárba: ők még őszintébben csodálkoznak rá a választék adta lehetőségek végtelen tárházára, amelyben nehezen jut az ember döntésre. Gyermekkel érkezve valószínűleg több időt töltesz el egy könyvtárban, mint felnőttként, ezalatt pedig sokkal teljesebben fedezheted fel azt, mi mindent nyújt egy olvasónak egy ilyen hely. Miért ne ülnél le és lapoznál bele a kiválasztani akart könyvbe? Miért ne elegyednél beszédbe valaki mással? A könyvtárlátogatás nemcsak olvasnivalóhoz juttat, de nagyszerű időtöltés is.
Időutazás szinte ingyen
És még egy utolsó dolog: a könyvtár időgép is egyben.
Sokszor, sokunkkal fordul elő, hogy jóval többet olvasunk különféle kijelzőkön, mint könyvek nyomtatott oldalairól.
Elfelejtettük már azt is, milyen valamire várni: ha a könyvet épp kikölcsönözték, én pedig előjegyeztetem, akkor várhatok a következő könyvtárlátogatásig – és izgulhatok, nem hosszabbíttatta-e meg az előttem álló kölcsönző a kötetet. Ugye, mennyire huszadik századi? Épp annyira, mint beülni a napilapokhoz, levenni párat a polcról, és végiglapozni azokat ahelyett, hogy Facebook-hírfolyamunkat pörgetve próbálunk tájékozódni. Erre is lehetőséget adnak a nagyobb könyvtárak, amivel érdemes is élni. A könyvek illata, a könyvtárak halk neszei segítenek, hogy egy kicsit kívül kerüljünk saját mindennapjainkból – és erre mindenkinek szüksége lehet.
