Meg tudnád állni panaszkodás nélkül egy teljes hónapig? A kutatások szerint egy átlagos beszélgetés során percenként körülbelül egyszer elhagyja panasz a szánkat. De mind ismerünk olyan embert, aki csak ront a statisztikán, és állandóan sopánkodik. Ha megfigyeljük, őket sem sújtja jobban a sors, inkább egy ismétlődő mintába ragadtak bele.
Az ilyen emberek a figyelmet keresik, és azáltal a szimpátiát próbálják kivívni. Tehát ha ennek megfelelően reagálunk, és figyelmet szentelünk nekik, akkor ez a mintájuk soha nem fog megtörni. Sőt, annyira belelendülnek, hogy egy idő után már kellemetlen lesz a társaságuk.
A továbbiakban arról olvashatsz, hogy milyen hatással van a szellemi és testi egészségedre egy ilyen ember közelsége, és hogy milyen lépésekkel tudsz javítani a kapcsolatotokon.
Miért panaszkodunk?
A panaszkodás teljesen természetes része az életünknek.
„Semmi sem köti össze az embereket erősebben, mint a közutálat”
Erős idézet ez Trevor Blake-től, a Three Simple Steps (Három egyszerű lépés) című könyv szerzőjétől. „A legkönnyebben negatív dolgokról kommunikálunk, és általuk erősítjük kapcsolatainkat.”
Az evolúció a ludas ebben is, alapvetően önvédelemből vagyunk képesek a negatívumokra jobban odafigyelni – magyarázza Jon Gordon, a The No Complaining Rule (A panaszkodás tilalma) című könyv szerzője. „Minél inkább kiderül számunkra, hogy valami árthat nekünk, vagy akár a vesztünket okozhatja, annál erősebbre kapcsol a védekezésünk ellene.”
De ennek természetesen ára van. Amikor panaszkodunk, az agyunk stresszhormonokat szabadít fel, amelyek károsítják a problémamegoldásra és más kognitív funkciókra használt területek idegi kapcsolatait. Ez történik akkor is, amikor valaki más morgolódását hallgatjuk. „Ez majdnem olyan, mint a passzív dohányzás. Ahogyan a dohányzást is betiltották a legtöbb irodában, a panaszkodást is be kellene tiltani a közösségi terekben” – mondja Gordon.
Ez mondjuk, kicsit durván hangzik, mert még ha minden tökéletesen alakul is az életükben, előfordulnak apró, bosszantó dolgok. Ugyanakkor mindenkinek lehetnek nehéz pillanatai, ezeket ugyanúgy ki kell fejezni, fel kell tudni közösen dolgozni, mint az örömteli pillanatokat. Viszont ha valaki állandóan panaszkodik, az teljesen más tészta. Elsőre talán ártalmatlannak tűnik az egész, azonban egy idő után frusztrálttá válunk tőle, és hamarosan azon kapjuk magunkat, hogy képtelenek vagyunk kiszabadulni a mérgező környezetből.
Senki sem önszántából lesz negatív ember. Egyszerűen csak nem veszi észre, hogy ha nem uralkodik az érzelmein, a negatív érzelmek hangoztatása lassan szokásként beépül a beszélgetéseibe, és a személyiségjegyévé válik: ő lesz a zsörtölődő, elégedetlenkedő, grumpy ismerős. Az ilyen emberek környezetében lenni mentálisan végtelenül fárasztó, ugyanakkor a fizikai egészségünkre is hatással van.
Nagy kockázatot jelent az, ha valakinek a környezetében egy ilyen ember él, mégpedig azért, mert hajlamosak vagyunk átvenni egymástól bizonyos viselkedési mintákat. Ezért is mondják, hogy az időnket próbáljuk jó társaságban tölteni. Ha tehát olyan emberrel élsz együtt, aki állandóan panaszkodik, előfordulhat, hogy a barátaid elkezdenek eltávolodni tőled a kellemetlen társad miatt, vagy éppenséggel miattad, mert már te is átvetted a zsörtölődő szokást.
Mit csináljak, ha folyton panaszkodik?
Segíteni csak értő, tudatos beszélgetéssel lehet, ehhez pedig először alaposan meg kell figyelned a másik viselkedését. Fontos, hogy jó hallgatóság legyél, és ne gerjeszd a másik haragvását. Ehelyett inkább reagálj semlegesen vagy pozitívabban, így hosszú távon kiegyensúlyozod a beszélgetés hangulatát, és mindkettőtöknek segítesz, ahelyett, hogy a társadat még inkább belehergelnéd egy negatív spirálba.
Hagyd, hogy kiventilálja a mérgét, de miután végzett, ne add hozzá a negatív érzelmeidet az ő nyomorúságához. A felemelés többet segít, mint gondolnád. A jó kommunikáció mindig kettőtökön múlik.
Egy másik gyakori taktika, amit alkalmazhatsz, hogy leveszed a terhet a másik válláról. Ehhez csupán azt kell elérned, hogy bármi, amivel nem elégedett, és a körülményeket hibáztatja miatta, inkább egy olyan helyzetté váljon, amelyben döntést hozhat. Próbáld úgy újrafogalmazni a helyzetet, hogy egyértelműen kirajzolódjon a döntéshelyzet, azaz keretezd át számára a kényszerhelyzetről alkotott képét. Így azt fogja a társad érezni, van kiút, ahelyett, hogy tovább súlyosbítanátok a negatív hozzáállását. Erősítsd meg benne azt, hogy lehetősége van döntést hozni, ezáltal kikerülni a kényszer terhe alól.
Emlékeztetheted a panaszkodó társadat, hogy figyeljen az apró pozitívumokra is, amelyekért hálásak lehetünk mind, és igenis mondogathatod, hogy próbálja nem a negatív oldalát látni a dolgoknak. Minél többször átélitek ezeket a szituációkat, lassan rutinszerűvé válnak, így könnyen tudod segíteni a panaszkodásba ragadt embereket magad körül. Azok pedig, akik egyszer sem gondolkoznak el azon, hogy te milyen javaslatokat teszel, csak hajtogatják a magukét, valószínűleg úgyis keresnek helyetted egy panaszkodásra alkalmasabb társat. Értük talán nem is kár.
Vagyis összefoglalva: toxikus megnyilvánulásoktól mentes élet ugyan nem létezik, de mindig kontrollálhatod életedben a jelenlétüket, ezzel megelőzve azt, hogy túlságosan elfajuljanak, és megbetegítsenek téged is.
