Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A beszélgetés is egyfajta művészet, legyen szó hétköznapi csevegésről barátok, rokonok vagy munkatársak között, esetleg egy randi vagy állásinterjú során történő ismerkedő szóváltásról. Könnyű hibázni, és még könnyebb elveszíteni beszélgetőpartnered érdeklődését – mutatjuk, mit tegyél, hogy ezt elkerüld.
A túlságosan szószátyár emberek gyakran esnek abba a hibába, hogy csak ömlik belőlük a szó, de semmi érdemlegeset nem mondanak, ezért gyorsan lelankad beszélgetőtársuk figyelme. Don Johnson, a Medium Human Parts blog szerzője szerint a legtöbb ember 40 másodpercnél hosszabban nem képes odafigyelni mások mondandójára, a hosszú, parttalan beszéd pedig kifárasztja a hallgatót és kedvét szegi a további interakcióktól.
Johnson szerint a jó beszélgetés olyan, mint a jó szex: a felek kölcsönösen odafigyelnek egymás igényeire, hagyják, hogy a másik szóhoz jusson, és közösen törekednek a lehető legkellemesebb élményre. Amikor valaki túlságosan önző, önkényesen magához ragadja az irányítást és nem hajlandó szóhoz juttatni a másik felet, az egész beszélgetés vakvágányra fut és tönkremegy. Több évtizedes kommunikációs tanácsadói tapasztalatait segítségül hívva a szerző négy hasznos tanácsot oszt meg, melyek segítségével elkerülheted a beszélgetés során előforduló kellemetlen baklövéseket és hibákat.
1. Ne zavarjanak be a saját gondolataid
Sokan azért képtelenek rendesen figyelni beszélgetőpartnerük mondanivalójára, mert elterelik a figyelmüket a saját fejükben cikázó gondolatok. Gyakori jelenség, amikor beszélgetsz valakivel, de látod, hogy az illető csak bambán bámul maga elé, jól érzékelhetően egyetlen szót sem hall abból, amit mondasz neki, tudatban ugyanis teljesen máshol jár. Ez a kellemetlen hiba úgy kerülhető el a legjobban, ha tudatosan odafigyelsz az adott szituációra, pillanatra, kontroll alatt tartod a saját gondolataidat és irányítod a figyelmed: aktívan értelmezni próbálod a másik mondandóját, odafigyelsz partnered verbális és nonverbális jelzéseire. Ne hagyd, hogy elsodorjon a saját gondolataid árja.
Abban az esetben, ha valami miatt különösen izgatott vagy és a szokásosnál élénkebben dolgozik az agyad, nyugodtan kérj elnézést a másiktól, közöld vele, hogy sajnos a kellőnél kevésbé fogsz tudni figyelni rá – ez is sokkal kellemesebb helyzet, mint amikor ő veszi észre, hogy hiába magyaráz neked, egy szavát sem fogod fel. Szintén érdemes elkerülni a mondandód fejben történő elpróbálását: csak összezavar és eltereli a figyelmed, ha minden mondatodat elmondod gondolatban, mielőtt kimondanád hangosan.
2. Nem csak beszélni, figyelni is tudni kell
Mint említettük, a jó társalgás közös élmény, interakció, melynek során egymásnak adogatjátok a labdát – a titok a megfelelően eltalált ritmusban, a beszélő és a hallgató közötti állandó oda-vissza szerepváltásokban rejlik. Ahhoz, hogy fenntartsd a beszélgetés ritmusát, folyását, tudnod, érezned kell, hogy mikor szükséges beszélni és mikor hallgatni és átadni a szót a társadnak. Miután közölted a mondandódat, átpasszolod a lehetőséget a társadnak, aki hozzáfűzi a saját gondolatát, esetleg új téma felé tereli a társalgást – kellő rutinnal pontosan fogod érezni, mikor mire van szükség.
Folyamatosan jelezd a másiknak, hogy odafigyelsz a mondanivalójára, sohase hagyd kétségek között – egyszerű gesztusokkal, fejbólintással, rövid „aha”-val is könnyen a tudtára adhatod, hogy képben vagy. Ha azt szeretnéd, hogy fejtse ki részletesebben a mondandóját vagy folytassa a beszédet, tegyél fel nyitott kérdéseket: „mesélj még...”, „mit gondolsz...”, „érdekes, hogy...” Ellenben ha azt szeretnéd, hogy partnered rövid választ adjon, és ne fejtegesse hosszasan a gondolatait, gyors, zárt kérdéseket szegezz neki: „Szereted a bort?”, „Szeretnél sétálni?”, s a többi.
3. Ne csak magadról beszélj
Tudósok bizonyították, hogy amikor saját magadról beszélsz, az agyadban dopamin, vagyis boldogsághormon szabadul fel, melynek hatására elégedettséget érzel – és tulajdonképpen nem is csoda, hogy annyira jó érzés folyton a saját életedről, személyiségedről, érdeklődési körödről, elért eredményeidről csevegni. A másik fél számára azonban hamar unalmassá válik a társalgás, ha huzamosabb időn keresztül csak rólad esik szó. Ahhoz, hogy fenntartsd a figyelmet, hallgasd meg az ő szempontjait is, hagyd, hogy ő is meséljen saját magáról, megossza veled a gondolatait egy adott kérdésről.
Előfordul, hogy személyiségedből adódóan akaratlanul is sokat beszélsz, könnyen elszáll veled a ló és észre sem veszed, hogy hosszú percek óta csak parttalanul magyarázol. Ha ismered ezt a gyengédet, nyugodtan kérj előre elnézést a másiktól és közöld vele, hogy bármikor félbeszakíthat, nem fogod zokon venni, sőt megköszönöd, ha figyelmeztet, mielőtt túlságosan elkanyarodnál és tévútra vinnéd a társalgást.
Szintén fontos, hogy partneredet egyenrangú félként kezeld és tiszteletben tartsd az álláspontját. Ezt egyszerű praktikákkal is éreztetni lehet vele: például amikor valamiben nem értetek egyet, ahelyett, hogy letorkolnád és közölnéd vele, hogy „butaságot állít”, éreztesd, hogy az ellentétes nézet pusztán a te személyes véleményed és nem megingathatatlan tény.
4. Szőnyeg alá söprés helyett oldjátok meg a problémákat
A beszélgetés gyakran azért akad el, mert a felek nem értenek egyet valamiben, de ahelyett, hogy tisztáznák egymással a félreértést, inkább hallgatnak, nehogy vitává fajuljon az ügy. Ez sohasem oldja meg a problémát, inkább csak még jobban aláássa a beszélgetést. Fontos az őszinteség és a nyíltság: tapintatosan, érvekkel alátámasztva fejtsd ki a beszélgetőtársadnak, miért vagy vele ellentétes véleményen.
Például a férj a hegyekbe, a feleség viszont a tengerpartra szeretne nyaralni menni: a kettejük közötti vita könnyen megoldódhat, ha a felek elmondják a másiknak a szempontjaikat – a férfi az egészsége, a testmozgás és a friss levegő miatt szeretne a hegyekbe utazni, míg a nőt az úszás és a napfény vonzza a tengerhez. Miután meghallgatták egymás véleményét, meg fogják találni a közös pontokat, melyek alapján kigondolnak egy kompromisszumos megoldást.
Sohasem ciki megosztani a másikkal a gondolataidat, még akkor sem, ha esetleg ostobaságnak hangozhatnak. Amikor egy barátodról hetek óta nem hallasz, nyugodtan kérdezd meg tőle: neheztel rád valamiért? Lehet, hogy azt feleli: abszolút semmi gondja nincsen veled, pusztán az elfoglaltságai szaporodtak meg, ezért nem tudott veled kommunikálni. Ahelyett, hogy heteken, akár hónapokon, éveken át hordoznád magadban a feszültséget okozó gondolatokat, jobb tisztázni a helyzetet. Sose veszítsd el a fejed és ne dühödj fel olyan dolog miatt, aminek nem ismered az okát: előbb kérdezz, csak azután vonj le következtetéseket!
