Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A szakításnak számos módja van, azonban egyre gyakrabban fordul elő, hogy az egyik fél mindenféle magyarázat nélkül, egyik pillanatról a másikra elérhetetlenné válik. Mintha sosem létezett volna. Egy nemrég közzétett kutatás eredményei szerint az emberek 25 százalékának volt már része ilyen szakításban.
Nem meglepő módon a legtöbb ember úgy érzi, hogy nem ez a megfelelő módja a kapcsolat lezárásának, és minél komolyabb a kapcsolat, annál inkább tűnik komolytalannak ez a megoldás. Darcey Powell és munkatársai legújabb kutatásukban annak jártak utána, hogy van-e a ghostingra hajlamos emberek személyiségében, kötődési stílusában vagy a kapcsolatokhoz való hozzáállásában bármi közös, ami előre jelezhetné az indoklás nélküli lepattintást.
Milyen ember az, aki szó nélkül lelép?
Az emberek kapcsolaton belüli viselkedésének egyik fő meghatározója a kötődési stílus. Felnőttkorban négy kötődési stílus különböztethető meg: biztonságos, szorongó-aggodalmaskodó, elutasító-elkerülő és bizalmatlan-elkerülő. Három kutatás alkalmával Powell és csapata arra az eredményre jutott, hogy azok, akikre a szorongó-aggodalmaskodó stílus jellemző, gyakrabban tapasztalják meg a ghosting jelenségét. Azok, akik ezzel a kötődési stílussal rendelkeznek, magas szintű intimitást, elfogadást és válaszkészséget várnak el partnerüktől, és néha olyan nagyra értékelik az intimitást, hogy teljes mértékben a másiktól kezdenek függni.
De mi az oka annak, hogy minél inkább ragaszkodunk valakihez, annál nagyobb az esély arra, hogy szó nélkül kilép az életünkből? Az egyik lehetőség az, hogy a túlzott ragaszkodás riasztó a másik fél számára, így ő leblokkol és az egyszerűbb utat választva inkább szó nélkül kihátrál a helyzetből. Más elképzelések szerint az áll a jelenség hátterében, hogy a szakítani vágyó fél annyira tart a másik esetleges túlzott reakciójától, hogy inkább elkerüli a szemtől szemben történő szakítást. De gyakran az történik, hogy minél többször ghostingoltak valakit, annál jobban erősödik a szorongó-aggodalmaskodó kötődése, ami további ghostingoláshoz vezet.
Az elkerülő kötődés és a ghostingolás közti összefüggés kevésbé egyértelmű. A három vizsgálatból kettő szerint azok, akikre inkább az elkerülő kötődési stílus jellemző, nagyobb valószínűséggel tűnnek el szó nélkül, hiszen ez a legegyszerűbb módja a szakításnak, amivel elkerülhetők a negatív érzések és a kellemetlen helyzetek. Amikor azonban olyan mintát vizsgáltak a kutatók, amiben kizárólag felnőttek vettek részt, nem találtak összefüggést a ghosting jelensége és az elkerülő kötődési stílus között.
Azok, akik hisznek a sorsban, jellemzően úgy gondolják, hogy az embereknek nem feltétlenül kell dolgozniuk a kapcsolat sikeréért. Ha problémák vannak, az csak annak a jele, hogy a kapcsolatnak nem a kölcsönös boldogság biztosítása a célja, ezért nincs is értelme javítani a helyzeten. Ezek az emberek hajlamosak konfliktus esetén rövid idő alatt kiszállni a kapcsolatból, nagyobb eséllyel tűnnek el szó nélkül, ha a dolgok kevésbé pozitív irányt vesznek. Mivel szerintük a kapcsolat megszakadása elkerülhetetlen (hiszen nem az volt a célja, hogy boldogságot hozzon az életükbe), ezért nem éri meg energiát fektetni egy korrekt szakításba sem.
És hogy mi jön ezután? Természetes, hogy rosszulesik, ha valaki minden előjel nélkül megpattan. Fontos tudnod viszont, hogy ez a legtöbb esetben arról a félről árulkodik, aki a szakításnak ezt a módját választotta. Hagyj időt magadnak, nyugodtan éld meg a negatív érzelmeidet. Ha pedig valaki képes arra, hogy minden magyarázat nélkül magadra hagyjon egy adott helyzetben, lehet, hogy jobb is, hogy így alakult.
