Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Amikor belépett a szobába, még csak egy reménytelen helyzetben lévő, bukott kereskedő volt, és el sem tudta képzelni, hogy pont most fog megváltozni a sorsa. Barry Davret író ekkor találkozott későbbi mentorával, aki alig több mint fél óra alatt lelket öntött belé, és meggyőzte arról, hogy vegyen részt a programjában. Tette mindezt úgy, hogy tulajdonképpen alig szólalt meg. Mi volt a titka?
Időnként talán te is eltöprengsz azon, hogy miként lehetnél kellemesebb társaság vagy jobb beszélgetőpartner? Sokan ilyenkor arra jutnak, hogy többet kellene beszélniük: humorosabban, gördülékenyebben, érdekfeszítőbben. Könnyen meglehet, hogy tévednek. Legalábbis Barry Davret, a Medium egyik szerzője szerint biztosan, aki ehelyett az alábbi 3 egyszerű technika elsajátítására buzdít.
#1 Tettekkel fejezd ki, hogy odafigyelsz rá
Davret arra hívja fel a figyelmet, hogy a cselekedeteink néha sokkal többet elárulnak rólunk, mint a szavaink. Nem kell kimondanod, hogy most az osztatlan figyelmedben részesítesz valakit, mert a viselkedésed és a tested beszél helyetted. Ha például üzleti találkozód lesz, pár látványos gesztust is kipróbálhatsz. Mondjuk azt, hogy a másik szeme láttára kapcsolod ki a telefonodat, elteszed a fiókba a készüléket, és még az irodavezetőnek is szólsz, hogy senki ne zavarjon mostantól, mert fontos megbeszélésed van. Vegyél elő egy hófehér jegyzettömböt, és készíts vázlatot arról, amit a másik mond. Ettől nagyobb eséllyel fogja úgy érezni, hogy számít a története és mindaz, amit megoszt veled. Ha kissé előredőlsz, mosolyogsz rá, várakozón nézel, élénk mozdulatokkal vagy jelen, tartod a szemkontaktust, akkor még inkább érezni fogja, hogy kíváncsi vagy rá.
#2 Használj ún. visszafordítókat
Ezek olyan rövid kijelentések és kérdések (angolul reversals), amelyek segítségével a másikon marad a fókusz anélkül, hogy bármi olyasmit kényszerülne elmondani magáról, amit nem akar. Ilyen kifejezések lehetnek például az alábbiak:
- Tényleg? Mondj erről többet, ha oké neked.
- Ez érdekes. Hogy érezted magad ettől?
- Ez elsőre különösnek tűnik. És aztán mi történt?
- Szerinted miért lehetett ez? Persze, ha megosztható.
- Érthető, hogy így történt. Mi volt azután?
Ha megfigyeled a fenti reakciókat, általában egy átvezető visszajelzést is tartalmaznak, vagy egy arra utaló mondatot, hogy teljesen rendben van, ha a másik nem akar válaszolni. Ettől a személy azt élheti meg, hogy kontrollja van a beszélgetés alakulása fölött, és mivel nagyobb biztonságban érzi magát, könnyebben meg tud nyílni, ha akar. Ehhez hasonlóan az is kifejezetten pozitív hatást tud kiváltani, ha mindig engedélyt kérsz a beszélgetőpartneredtől, mielőtt témát váltanál. Így tudni fogja, hogy nem hagyod figyelmen kívül az általa elmondottakat, csak valami hirtelen az eszedbe jutott, amit megosztanál vele.
#3 A dicséretnek mindig legyen alapja
Ha odamennél valakihez az utcán, és váratlanul elkezdenéd a belső tulajdonságait dicsérni, az aligha volna hihető. Sokkal hitelesebb egy pozitív visszajelzés, amikor olyan személytől származik, aki igazán ismer minket. Vagy azért, mert felkészült a velünk való találkozásra (ld. munkahelyi meetingek), vagy azért, mert számos helyzetben látott már minket működni. Ha ez alapján tud feleleveníteni olyan epizódokat, amelyekben erősek, leleményesek vagy produktívak voltunk, az nagyon sokat tud segíteni akkor, amikor épp elesettnek érezzük magunkat.
