Nem véletlen ám, ha valaki annak ellenére, hogy szorgalmas és rengeteget dolgozik, valahogy általában nem jut eredményre. Ott van a kutya elásva, hogy gyerekkorától a munka mennyiségét, nem pedig az eredményességét jutalmazták. Ez a Tégy erőfeszítést! parancs a tranzakcióanalízis drivereit bemutató sorozatból.
Balázs úgy nőtt fel, hogy a szülei ÁLLANDÓAN dolgoztak. Édesanyja mindig tett-vett valamit a ház körül, édesapja is mindig ügyködött valamit. Ennek ellenére valahogy sosem volt kész a ház. Mindig itt-ott hevert valami, és ha végre meg lett szerelve az elromlott villanykapcsoló, akkor is volt még tíz dolog, ami nem működött. A kertben felépített kis melléképületet sosem vakolták be, és az ablak helye is üresen tátongott. Viszont az évek során telehordták mindenféle lommal és kacattal, és a szépen rendezett bicikli- és szerszámtároló álma sosem valósult meg. Szülei nem tűrték a gyerekeknél sem a lazsálást. Elvárták, hogy minden este legalább két-három órát tanuljanak. Ha nem az íróasztaluknál ültek, akkor rögtön jött a szülői litánia, hogy ne lustálkodj – és nagyon kreatívak voltak abban, hogy felsorolják, mi mindent kéne még csinálni a gyerekeknek.
Balázs most harmincöt éves, és munka mellett még mindig főiskolára jár. Ugyanoda, ahova tizennyolc éves korában felvették. Nem igazán csodálkozik azon, hogy nem lett még meg a diplomája: másodéves volt, amikor dolgozni kezdett, és napi tíz-tizennégy óra munka mellett nem jut idő a tanulásra. Már nagyjából háromszor annyit vizsgázott, mint sokan a diplomáig, mert mindig újra és újra le kellett tennie ugyanazokból a tárgyakból a vizsgát, amint pár év kihagyás után megint nekigyürkőzött a főiskolának. Egyszer már majdnem kész volt a szakdolgozata is – bonyolult adatelemzés kellett a munkához, hónapokat töltött csak az adatok összegyűjtésével –, de végül rájött, hogy a választott téma túl nagy falat, és inkább más témát keresett. Néha zavarja, hogy a kortársai már vezető pozícióban vannak, míg ő még mindig csak szakértő, ezt a tényt viszont jól magyarázza szemében a diploma hiánya. Ha ez eszébe jut, akkor néhány estét tanulással tölt, de például a legutóbbi vizsgájára sem ment el, mert hétvégén egy barátjának segített költözködni, és hiába tervezte úgy, hogy majd éjjel átnézi a vizsgaanyagot, végül ráborult a gépére, és hajnalban riadt csak fel arra, hogy az első oldalnál tovább nem jutott. Na, majd a következő félévben újra nekifut.
Írj nekünk
Szerzőnk, Szalay Ágnes pszichológus, több mint 15 év szervezetfejlesztési tanácsadói tapasztalattal. A SelfGuide pszichológiai műhely egyik alapítója. Coachként támogatja ügyfeleit céljaik megtalálásában és elérésében, legyen szó munkahelyi, vezetői vagy személyes fejlődési igényről. Motivációs elakadással, karrierváltással, stresszkezeléssel, szakmai, vezetői fejlődéssel kapcsolatban lehet hozzá fordulni személyesen, vagy olvasói levélben, melyre (a névtelenséget megőrizve) a Dívány.hu-n is szívesen válaszol.
Tégy erőfeszítést!
A tranzakcióanalízis szerint vannak azok a sorskönyvi parancsok, driverek, amik mintegy alapprogramként futnak az ember rendszerében, és meghatározzák a világhoz, önmagához, a teendőihez való viszonyulását. Öt ilyen driver van, láttuk már a Légy erős!, a Szerezz örömet! és a Siess! drivereket, most a Tégy erőfeszítést! parancsot mutatom be.
Minden ilyen parancsot a gyerekkorában tesz magévá az ember, egyrészt másolva szülei viselkedését és értékrendjét, másrészt pedig azoknak a jutalmaknak és büntetéseknek az alapján, amiket a viselkedéseire kap. Akinek a Tégy erőfeszítést! a vezérelve, az gyerekkorában azt tanulta meg, hogy a legnagyobb bűn a lustaság. Megkövetelték tőle, hogy az idejét mindig „hasznosan” töltse, az élet egy végeérhetetlen feladatlista, amiben sosincs mód megpihenni. Ez még nem is lenne baj, szorgalomhoz, dolgossághoz vezet ez a hozzáállás, ami miatt viszont mégis a visszájára fordul a dolog és destruktívvá válhat, az az, hogy emellett nem „kapta meg az engedélyt” bárminek a befejezéséhez.
Nincs engedély a befejezésre
A Tégy erőfeszítést! világában nincs jól végzett munka, nincs eredmény, nincs kikapcsolódás – hanem örökös hajtottság van, hogy mit kell még megcsinálni. Az ember akkor jó, akkor kap elismerést, ha dolgozik, ha tevékenykedik. Ha a kisgyerek, naivan, még nem tud arról, hogy sosem fog jó eredményt elérni, akkor eleinte büszkén mutatja a rajzot, a várat, a gyurmafigurát a szüleinek. Amire azt a választ kapja, hogy jó, jó, de még itt ki kéne színezni, még ezt vagy azt meg kéne csinálni, összecsapta, ne örüljön már magának annyira. Ha viszont órákig tanul, ennek a szomszédnak és annak a nagymamának is segít, kint van apával tíz órát a kertben, akkor dicséretet kap, hogy milyen szorgalmas, mennyit dolgozik.
Ezek a driverek tipikus szóhasználattal, szófordulatokkal adódnak át. Sokan például már az egészen kicsi babáknak is azt mondják, amikor azok kitartóan rugdosnak egy kiságy fölé akasztott játékot, vagy hosszan elbogarásznak a homokozóban, hogy „jól van, megint sokat dolgoztál”. A sok munka (tehát nem a jó vagy az eredményes, hanem a sok) mint érték, így alakul ki.
„Próbálom és foglalkozom vele...”
Magadon vagy másokon úgy ismerheted fel, hogy a Tégy erőfeszítést! driver valószínűleg dolgozik a háttérben, hogy a munka és a munka mennyisége hangsúlyozódik – az eredmény kevésbé. Megint éjszakáztam, ez is hány óra munka volt. A befektetett energiát emlegeti az ember, nem pedig az elért eredményt. Mert az sokszor sajnos hiányzik. Mivel korán megtanultad, hogy úgysincs semmi kész, ezért kialakul az a tudatalatti hit, hogy nem is vagy képes eredményekre. Úgysem sikerül elkészülni/sikert elérni. Sokszor az eredmények tiltása olyan erős, hogy a kívülről nézve már elronthatatlan helyzetek is valahogy elromlanak. Elszabotálódnak. Vagy ha meg is van egy eredmény, szinte azon nyomban kiderül róla, hogy hát ez semmi. Mondjuk, megvan a közgáz diploma, de másnap már arra ébred az ember, hogy ez az egész tévút, jogász szeretne lenni, ahhoz, hogy elérhesse a céljait, be kell iratkoznia a jogra.
Adj engedélyt a befejezésre
Úgy lehet ennek a parancsnak az útjába állni, megszabadulni tőle, hogy az ember elkezd engedélyt adni a befejezésre. El kell kezdeni észrevenni a részeredményeket, és nyugtázni, hogy ez készen van. Meg kell akadályozni, hogy az egyik feladat befejezése előtt valaki egy másik feladatba váltson. Szavak szintjén is lehet harcolni, ez ugyanis visszahat a gondolkodásra. A próbálom szót helyettesítsük az elértem és a sikerült szavakkal. A célokat is érdemes átértékelni: mi az elérhető reális cél, és mi az abszurd vágyálom.
Semmi gond nincs a szorgalommal, a sok munkával, az elszántsággal – de ha csak a munka van, eredmény és elégedettség nélkül, akkor érdemes megvizsgálni, tudattalanul nem a Tégy erőfeszítést! parancsnak engedelmeskedünk-e.
