Egy pszichológiai elmélet szerint mindenkinek van egy gyerek-, egy szülő- és egy felnőtténje, amelyek jó esetben közös, összehangolt munkával segítenek minket az élet nyújtotta helyzetek megfelelő értelmezésében és az azokra történő reagálásban. Előfordul azonban, hogy személyiségünk egyes részei elmaradnak a fejlődés során – és itt kezdődnek a problémák.
Nem véletlen ám, ha valaki annak ellenére, hogy szorgalmas és rengeteget dolgozik, valahogy általában nem jut eredményre. Ott van a kutya elásva, hogy gyerekkorától a munka mennyiségét, nem pedig az eredményességét jutalmazták. Ez a Tégy erőfeszítést! parancs a tranzakcióanalízis drivereit bemutató sorozatból.
Mindenki ismer olyan embert, aki végtelenül jónak tűnik. Önzetlen, mások érdekeit a magáé elé helyezi, kiszolgál családot, munkatársat, férjet – és általában olyan munkát is választ, ahol segíteni tud másoknak. Nincs is ezzel baj, hacsak nem érzi egyszer úgy, hogy elfogyott körülötte a levegő, és már nem bírja tovább.
Vannak emberek, akik mindig belekeverednek valami tipikus konfliktusba. Akik bármerre járnak, mindig be akarják csapni őket. Vagy mindig kerül egy hajszál a levesükbe. És vannak helyzetek, amikből te nem tudsz sosem jól kijönni. Ilyenkor általában játszmákról beszélünk. Mindenkinek vannak kedvelt játszmái. De mik is azok a játszmák, és hogy lehet elkerülni őket?
Ha hiszel a gyerekben, meghálálja – ha folyton rosszat mondasz róla, örökre annak könyvelheti el magát.
