Számodra is ismerős helyzet, mikor viszket a hátad, azonban sehogy sem tudod elérni a kellemetlenkedő részt, ezért szólsz valaki másnak, hogy vakarja meg helyetted? A hátvakarás nemcsak azért nagyszerű érzés, mert elmúlik a viszketés, hanem mert a társas kapcsolatok kialakításának egy formája is.
Bőrünk a legfontosabb védelmi bástya a külvilággal szemben, de a másokkal való érintkezésnek is legalább ennyire fontos eszköze. Legyen szó pacsiról, kézfogásról, ölelésről, simogatásról vagy akár a szexről, bőrödön keresztül folyamatosan kapcsolatban vagy embertársaiddal. Ide tartozik a közös hátvakarás is, aminek evolúciós eredetét magyarázza el a Medium cikke.
A vakarással igyekszel enyhíteni a fájdalmat
Egymás hátának megvakarása kezdetben higiéniai és társas célokat egyaránt szolgálhatott. A majmok bundája alá gyakran befészkelik magukat a tetvek és más kórokozók, amik persze olyan helyeken bújtak meg, ahonnét nehéz őket egy sima vakarózással kiűzni. Ezért mind a majmok, mind a dúsabb szőrzetű ősemberek szépen lassan megtanulhatták, hogyan kérjék a másik segítségét a számukra nehezen elérhető részek – a fej hátsó része, a nyak és a hát – megtisztításához.
A tetvek, szúnyogok és más rovarok csípése idegen fehérjeanyagot juttat a bőrbe, ami rögtön felveszi a harcot ellenük. Szaknyelven pruritogénnek nevezett vegyületek képződnek – legismertebb közülük a hisztamin –, amelyek a csípés helyén a bőr érzékelő receptoraihoz kapcsolódva viszketést kiváltó üzenetet küldenek az agyba. A jelzés pontosan tudatja az aggyal, hol van a probléma, vagyis mely részt kell megvakarni, hogy megszüntesd a viszketést.
A vakarózás segít megszabadítani a bőrt az idegen anyagtól, és csillapítja a viszkető érzést. Utóbbi hatás azonban csak ideiglenes – a viszketés legtöbbször nem akar megszűnni, akármennyit is vakarod a helyét. Erre kétféle neurológiai magyarázat lehetséges. Az egyik, hogy a viszkető érzés és a vakarózás kiváltotta bőrfájdalom ugyanazokon az idegcsatornákon át közlekedik a gerincvelőn keresztül az agyba. Ezért az előbbi érzet ideiglenesen blokkolja az utóbbi útját, vagyis amíg vakarózol, nem érzel viszketést, de amikor abbahagyod, a pálya újra szabaddá válik a kellemetlen, irritáló érzés előtt.
A másik magyarázat szerint a vakarózás okozta fájdalom érzete gyorsabban éri el az agyat, mint a viszketés, ezért érzed úgy, mintha az utóbbi csillapodna, miközben kaparod az érintett bőrfelületet. Ennek oka, hogy a fájdalomérzet továbbításáért felelős idegpályák jobban mielinizáltak, vagyis gyorsabb és célzottabb ingerületátvitelre képesek. Olykor, például pók- vagy szúnyogcsípés esetén a vakarózás csak még inkább súlyosbítja a viszketést, ugyanis még jobban elterjeszti az idegen fehérjeanyagot a bőrben, minek hatására még nagyobb mennyiségű pruritogén anyag képződik a seben.
A közös vakarózás segíti a társas kapcsolatok kialakulását
A modern embernek szerencsére már nem kell tetvek támadásaitól tartania, a testi higiéniájáról pedig a kurkászás és vakarózás helyett többek között a ruházat, a fürdés, a testápolás és a megfelelő lakókörnyezet gondoskodik. Mégis sokan szeretik, ha párjuk időnként megvakarja a hátukat. Idővel a közös vakarózás ugyanis tisztálkodási szokásból a társas érintkezés és a másokkal való kapcsolatépítés eszközévé vált.
A fentebb felsorolt érintkezési formák – a kézfogás, az ölelés stb. – mind-mind annak eszközei, hogy közelebb kerülj a másikhoz. A szerelmespárok gyakran fogják egymás kezét és ölelik egymást hosszasan. Ezzel olyan testi kontaktust hoznak létre, amely elmélyíti a köztük lévő kapcsolatot. A barátok pacsival köszönnek egymásnak, így jelezvén összetartozásukat. A hátvakarás is hasonló módon fejleszti az emberi kapcsolatokat.
A társas kapcsolatok kialakítása és ápolása szintén evolúciós okokra vezethető vissza. Számos állatfaj rendeződik falkába, csapatba, ugyanis tudják, hogy közösen nagyobb esélyük van a túlélésre a vadonban. Ugyanez a helyzet az ember esetében is. Őseink sokkal könnyebben védték meg magukat a természet fenyegetéseitől és a vadállatok támadásától, vagyis nagyobb eséllyel garantálták a faj fennmaradását, ha közösen, együttműködve szálltak szembe velük.
Mivel a túlélés szempontjából a társas kötődés előnyösnek bizonyult, a törzsfejlődés során az agy boldogságingereket kapcsolt hozzá, vagyis élvezetessé tette. Hasonlóképpen, mint a szex vagy az evés esetében – melyek szintén a fajfenntartást garantálják –, a másokkal való együttlétből nyert öröm arra motivál, hogy kerüld a magányt és érintkezz embertársaiddal.
Kellemes érzést nyújt, ha megvakarnak
A bőrön keresztüli érintkezés kellemes érzettel tölti el az embert, ezért is ennyire kívánatos. De hogyan működik mindez? A tudósok nemrég fedeztek fel egy újfajta idegcsatornát, amely a „kellemes érintésből” fakadó érzeteket továbbítja az agynak. Hasonlóan a viszketésért felelős idegpályákhoz, ezek szintén nem mielinizáltak, vagyis lassan továbbítják az ingereket az elmébe. A kísérletekben a kutatók úgy tudták aktivizálni ezeket az ingerületátvivőket, hogy puha, tompa tárggyal simogatták az alanyok bőrét.
Az agyalapi mirigy hátsó lebenyében termelődő oxitocin hormonnak szintén köze lehet ehhez az örömérzethez. Az oxitocin csökkenti a fájdalom- és a félelemérzetet, fokozza a bizalmat és oldja a szorongást, segíti a másokhoz való közeledést. Orgazmuskor is oxitocin szabadul fel, ami magyarázhatja, miért magasabb a hormon mennyisége a párkapcsolatban élők agyában. Emberszabású majmokon végzett kísérletek bizonyították, hogy azok az állatok, akiknek a tudósok oxitocint fecskendeztek az agyába, több időt töltöttek közös vakarózással.
A vakarózás tehát olyan, mint az édesség vagy akár a szex. Bármikor jólesik, különösen, ha szerelmeddel közösen végzitek, de partner híján akár saját magadon is segíthetsz. A szerelmed valószínűleg csak akkor hajlandó megtenni, ha nem haragszik rád, viszont ha jól megy a dolog, erősítheti a köztetek lévő kapcsot. Nosza, irány vakarózni!
