Bár a daganatos betegségeknek csak igen kis hányadát okozza közvetlen öröklődés, az előfordul, hogy egy családon belül az átlagosnál nagyobb hajlam mutatkozik a rák egyes fajtáinak kialakulására. A rokonok és felmenők kórtörténetének megismerése az első lépés lehet a betegség megelőzésében – állítja a Harvard Health Publishing szerzője.
Fontos a korai felismerés
Ha tudjuk, milyen daganatos betegségek fordultak elő a rokonaink körében, kiemelt hangsúlyt fektethetünk arra a ráktípusra a szűréseknél. A korai felismerés pedig alapvetően meghatározza a gyógyulást – mondja dr. Huma Q. Rana, a Dana-Farber Rákkutató Intézet kutató genetikusa.
A legfontosabb a közvetlen vérrokonok, vagyis a szülők és a testvérek kórtörténetének ismerete, hiszen velük génállományunk felén osztozunk. Ezenkívül érdemes megvizsgálni a nagyszülők, az unokatestvérek, a nagybácsik és nagynénik betegségeit is. Mindig fontos tudni, hogy a rák mely fajtájával diagnosztizálták az érintett személyt, milyen életkorban ismerték fel a kórt, és – ha végzetes volt a betegség – hány évesen hunyt el végül a hozzátartozónk.
A rák kialakulásában legnagyobbrészt életmódbeli és környezeti tényezők játszanak szerepet. Ha például édesapád évtizedeken keresztül erős dohányos volt, végül tüdőrákos lett, akkor gyaníthatóan nem örökletes hajlam, hanem a káros szokás okozta a daganat kialakulását. De léteznek olyan örökletes betegségek – például a Lynch-szindróma –, amelyek fokozzák a rákos megbetegedések kockázatát.
Saját utódaidra is kockázatot jelent
Nyilván a szülőktől és egyéb felmenőktől öröklött hajlam nem csupán minket érint, de a gyerekeinknek is továbbadhatjuk. Előfordulhat például, hogy egy férfi, akinek az édesanyja mellrákban vagy petefészekrákban hunyt el, örökölte a betegség kockázatát hordozó génmutációt, és bár férfi lévén őt nem érintette, lánygyermeke ugyanúgy veszélyeztetettnek számít. Egy 2011-es kutatásban a szakemberek úgy találták, hogy a petefészekrákos esetek 24 százaléka örökletes okokra vezethető vissza.
| A leggyakoribb rákbetegségek | ||||
| Férfiak esetében az alábbi ráktípusokat diagnosztizálják leggyakrabban. A táblázat azt mutatja, hogy kialakulásukra 50, 60, 70 és 80 éves korban hány százalékban van esély. A családban korábban előfordult hasonló betegségek növelik a kockázatot. | ||||
| ÉLETKOR | 50 | 60 | 70 | 80 |
| hólyag | 3.99% | 4.00% | 3.70% | 2.83% |
| vastag- és végbél | 4.56% | 4.20% | 3.53% | 2.52% |
| vese | 1.99% | 1.77% | 1.33% | 0.76% |
| leukémia | 1.65% | 1.58% | 1.40% | 1.02% |
| tüdő | 7.37% | 7.22% | 6.22% | 3.98% |
| melanóma | 2.59% | 2.41% | 2.02% | 1.41% |
| non-Hodgkin limfóma | 2.26% | 2.13% | 1.82% | 1.27% |
| hasnyálmirigy | 1.62% | 1.56% | 1.32% | 0.93% |
| prosztata | 13.60% | 12.80% | 9.13% | 4.35% |
| gyomor | 1.07% | 1.01% | 0.87% | 0.62% |
| pajzsmirigy | 0.42% | 0.36% | 0.23% | 0.10% |
| Forrás: National Cancer Institute, SEER Cancer Statistics Review, 2011—2013. | ||||
Ha komolyabb betegségre való hajlam van a családodban, érdemes lehet génvizsgálatot végeztetni, amelyben az orvosok egyszerű, vérből vagy nyálból történő mintavétel alapján képesek megállapítani egy esetlegesen veszélyes génmutáció jelenlétét. Az is előfordulhat, hogy a hajlam egész életünkben bennünk lappang, de csak idősebb korban válik komolyabb veszélytényezővé. Ezért sem szabad figyelmen kívül hagyni a családi kórtörténetet. Konzultálj az orvosoddal, aki segíthet kidolgozni a legmegfelelőbb stratégiát az esetleges betegség megelőzéséhez.
