A gyereked vagy a társad életét mentenéd meg, ha választanod kéne?

„Minden anya a gyermekét részesíti előnyben a férjéhez képest” – hangzik az állítás Milan Kundera Halhatatlanság c. regényében. Ez az olvasmány arra inspirálta Carlos Hernández pszichológust, hogy empirikusan is tesztelje az anyai szeretet nagyságát. Kutatásában azt vizsgálta, hogy élet-halál helyzetekben kit mentenének meg inkább az emberek: a gyermeküket vagy a társukat.

Otthon vagy a 25 éves társaddal és az 1 éves gyermekeddel. Hirtelen tűz üt ki a házban, de csak arra van időd és lehetőséged, hogy az egyiküket juttasd ki az épületből. Tudjuk, hogy ez egy nagyon nehéz döntés, de csak az egyiküket mentheted meg. Melyiküket választanád? 

Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tett fel egy spanyol kutató 197 főiskolai hallgatónak (92 nő, 105 férfi). Carlos Hernández, a Jaume I Egyetem munkatársának kutatása 2018 végén jelent meg az Evolutionary Psychology c. lapban izgalmas eredményeket hozva. 

A gyereked vagy a társad életét mentenéd meg inkább?

  • a gyerekemet (nő vagyok) 3108
  • a gyerekemet (férfi vagyok) 1300
  • inkább odavesznék én is, mint hogy meghozzak egy ilyen döntést 532
  • a társamat (férfi vagyok) 413
  • a társamat (nő vagyok) 398
  • a gyerekemet (máshogy határozom meg magam) 24
  • a társamat (máshogy határozom meg magam) 16

#1 Mit vizsgáltak pontosan a kutatók?

Annak érdekében, hogy a résztvevők számára ne legyen túl egyértelmű a hipotézis, a vizsgálat összesen 24 kérdést tartalmazott. Az embereknek kegyetlenül nehéz döntéseket kellett meghozniuk: arra kellett választ adniuk, hogy egy tűzvész, illetve egy autóbaleset esetén a) a társukat vagy a gyermeküket b) a gyermeküket vagy a testvérüket c) a testvérüket vagy az unokatestvérüket mentenék meg inkább. A szöveg a szereplők nemére történő utalást nem tartalmazott, viszont az egyes dilemmahelyzetekben variálták a hozzátartozók életkorát. A társ az egyik kérdésben 25, a másikban 40 éves volt; a gyermek 1, illetve 6; a testvér 25,45; az unokatestvér pedig 15-35.

Vajon az emberek inkább mentenék meg a huszonöt, mint a negyvenéves párjukat?

Ő vajon kit mentene meg?
Ő vajon kit mentene meg?Fotó: Cecilie_Arcurs / Getty Images Hungary

#2 Ezeket az eredményeket kapták

  • A legtöbb válaszadó a gyermeke életét mentené meg, akár a társhoz, akár a testvérhez viszonyítva.
  • Szignifikánsan több férfi mentené meg a társa életét, mint amennyi nő tenné ugyanezt. A férfiak 18 százaléka választotta a partnerét, míg a nők esetén ez az érték 5 százalék volt.
  • Az emberek túlnyomó többsége a testvérét mentené meg az unokatestvére helyett.
  • A 25 éves partnert a férfiak és a nők is magasabb számban mentenék meg, mint a 40 éves társat. Ez a tendencia különösen a férfi résztvevőkre volt jellemző.
A fogyasztói társadalomban a középkorú partner is lecserélhetővé válik?
A fogyasztói társadalomban a középkorú partner is lecserélhetővé válik?Fotó: altmodern / Getty Images Hungary

#3 A gének egyezése, ami igazán számít?  

Hamilton inkluzív fitnesznek nevezi azt az elméletet, mely arra az életstratégiára világít rá, amikor egy egyed a saját boldogulásával szemben előtérbe helyezi a rokonai szaporodási és/vagy túlélési sikerét. Széles körű kutatások igazolják, hogy minél nagyobb a genetikai egyezés két ember között, tehát minél közelebbi a rokonság foka, annál inkább hajlamos lesz segíteni a másiknak, akár a saját kárára is. Hernández szerint ebben a vizsgálatban is a rokonszelekció mechanizmusai léptek működésbe: azért választották sokan a gyermeküket, mert vele 50 százalékban egyezik a genetikai készletük, míg a társhoz nem fűzi őket ilyen kapcsolat. 

Van bármi köze az anyai szeretethez a géneknek?
Van bármi köze az anyai szeretethez a géneknek?Fotó: Mikolette / Getty Images Hungary

#4 A nők az utódgondozásra vannak előhuzalozva?

A szerző szerint az, hogy a nők 95 százaléka a gyermekét választotta egy hipotetikus élet-halál helyzetben a társa helyett, annak tudható be, hogy a nők az első számú utódgondozók: a várandósság és a gyermek körüli teendők ellátása nagyobb befektetést jelent az ő esetükben, ezért sokkal jobban ragaszkodnak a porontyhoz. A szerző olyan kutatásokat idéz, melyek szerint a nők összességében is családcentrikusabbak: nagyobb figyelemmel követik nyomon a rokonaik életútját, több hozzátartozót tudnak felidézni, és hajlamosabbak a családi kapcsolataik alapján meghatározni önmagukat.

KRITIKA: mindez nem túl meglepő egy olyan patriarchális (férfiközpontú) társadalmi berendezkedés esetén, ami évszázadok óta a nők első számú feladatának és felelősségének tekinti a gyermeknevelést, és ezt az elvárást közvetíti csecsemőkortól kezdve a nők felé, akiknek a helyét hagyományosan a tűzhely mellett jelöli ki. Az idézett eredmények inkább csak azt jelzik: a társadalmi elvárások belsővé tétele sikeresen megtörtént, a nők elsajátították azt, amire egész életükben nevelték őket. 

A nemi szerepre nevelés már magzati korban elkezdődhet
A nemi szerepre nevelés már magzati korban elkezdődhetFotó: RuslanDashinsky / Getty Images Hungary

#5 Negyvenéves korukra „lejár a nők szavatossága”?

Bár a nőknél is megmutatkozott a 25 éves társ megmentésére vonatkozó preferencia, ez korántsem volt akkora, mint a férfiak esetében. A férfiak számára evolúciós szempontból a 25 éves – még szaporodásra alkalmas életkorban lévő nő – értékesebb, mint a 40 éves társ a kutató magyarázata szerint.

KRITIKA: A férfiak és a nők öregedéséről szóló eltérő hiedelmeket társadalmi folyamatok alakítják, amelyek visszavezethetők a nemek között meglévő hatalmi egyenlőtlenségekre. A nők legfőbb értékét a fennálló szexista nézetek szerint a fiatalos szépség és az anyaságra való képesség adja. Az idő előrehaladtával mindkettő apadni fog, míg a középkorúság sok férfi életében az anyagi-gazdasági megerősödés időszaka. 

Teljesíthetetlen elvárások nehezednek a nőkre
Teljesíthetetlen elvárások nehezednek a nőkreFotó: RapidEye / Getty Images Hungary

#6 Messzemenő következtetéseket azért nem vonnánk le

Az evolúciós pszichológiai irányzat nagy nehézsége, hogy bármilyen eredményt meg lehet magyarázni vele – és annak az ellenkezőjét is. A tanulmány további korlátokat is tartalmaz, például az alábbiakat:

  • Nem veszi tekintetbe a társadalom és a tanult szerepek hatását.
  • Nagyon alacsony a résztvevők száma, így kb. 10-20 főnyi eltérésekről beszélünk, ez nagyságrendileg meglehetősen kevés. 
  • Ezeket az eredményeket fiatal, spanyol, középosztálybeli főiskolások körében mérték. Előfordulhat, hogy más kultúrában, életkorban, társadalmi háttérrel rendelkező személyek máshogy válaszolnak a kérdésekre.
  • Többször megjelentek inkonzisztens válaszok (pl. a tűzvésznél a gyermekét, az autóbalesetnél a társát mentené meg valaki), ami lehet a döntési helyzet megkerülésére tett próbálkozás.
  • Az evolúciós pszichológiai kutatásban szereplő szituáció természetesen képzeletbeli volt, nem tudhatjuk, hogy ezek az emberek hogyan cselekednének a valóságban. Azt kívánjuk, ez maradjon is így.
Mustra