Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Egy friss kutatás eredményei szerint elég csupán a kedvenc társasjátékunkat leporolni ahhoz, hogy új életet vigyünk a kapcsolatunkba.
A texasi Baylor Egyetem kutatói megállapították, hogy az olyan művészeti projektek vagy társasjátékok közben, melyekben a párok együtt vesznek részt, a szervezet oxitocint, vagyis szeretethormont termel. A Study Finds beszámolója szerint a különböző tevékenységek közül a festés volt a legjobb hatással az oxitocintermelésre, különösen a férfiaknál.
Csak termelődjön az oxitocin!
Azt már régóta tudjuk, hogy az oxitocin elősegíti a kötődés kialakulását. Az azonban a sokat látott kutatókat is meglepte, hogy a legtöbb oxitocin azoknak a férfiaknak a szervezetében szabadult fel, akik társasozás helyett inkább festettek.
„Az ellenkezőjére számítottunk” – mondja dr. Karen Melton, az egyetem kutatója. „Azt gondoltuk, hogy a társasjátékot játszó párok esetében szabadul fel több hormon, hiszen egyrészt ilyen esetekben versenyhelyzet alakul ki, másrészt pedig a játék közben folyamatosan interakcióban állnak egymással.”
A tanulmány azt is megállapította, hogy azok a párok, melyek valamilyen művészeti projekten dolgoznak, gyakrabban érintik meg egymást, mint azok, akik inkább leülnek társasozni. A kutatókat ez is meglepte, hiszen korábban úgy gondolták, hogy a párok nagyobb figyelmet fordítanak az őket például festeni tanító művészre, mint egymásra. Ezzel szemben azok, akik valamilyen társasjátékot játszottak, ahol nem volt oktató, akire figyelni kellett volna, kevesebbszer érintették meg egymást.
„Általában egy művészeti projekt, például egy festőworkshop nem tekinthető interaktív randinak. Azonban a megfigyeléseink szerint, ilyen esetekben gyakrabban kommunikáltak a partnerek, érintették meg, vagy egyszerűen csak megdicsérték egymást” – magyarázza Melton.
Igazából mindegy, hogy mit csináltok. A lényeg, hogy együtt!
A kutatók 20 pár segítségével vizsgálták a jelenséget. A partnerek 25 és 40 év között voltak, és véletlenszerűen osztották be, hogy melyik pár fog társasozni, és kik mennek valamilyen művészeti órára. A randik mindegyike egy óra hosszú volt, és a párok kizárólag egymással játszottak olyan játékokat, amelyek elég egyszerűek voltak ahhoz, hogy a résztvevők figyelmét ne terelje el a játékszabály követése. A másik csoport egy művészeti stúdióba látogatott, ahol egy tengerparti tájkép megfestése volt a feladat, a párok monogramjával ellátva. Az oktató úgy rendezte el a vásznakat, hogy a párok minél kevésbé érintkezzenek egymással.
A kutatás során a randik előtt és után is megmérték a résztvevők oxitocinszintjét. Emellett vizsgálták még a párok kommunikációját, a szemkontaktus és érintések gyakoriságát a tevékenységek közben. Melton és csapata kiemeli, hogy a randevúk alatt egymást megérinteni nem kellett, azonban ez minden esetben természetes volt a résztvevők számára.
„Hatással lehet az egyes családok mindennapjaira, hogy sikerül beiktatni azokat a tevékenységeket, amelyek segítségével újra egymásra tudnak hangolódni a partnerek. Nem kell workshopokra járni, elég hozzá egy közös főzés vagy egy esti társasjáték – akár a gyerekkel együtt” – összegzi Melton. Szóval: hajrá!
