Ismered a régi viccet arról, hogy melyik jelentkezőt veszi fel a férfi főnök a négy egyformán ügyes és rátermett titkárnőjelölt közül. Naná, hogy azt, amelyiknek a legnagyobb a melle.
A férfiak legtöbbször a bajszuk alatt mosolyognak, de a nők kikérik maguknak a melleik alapján való megítélést, mondván, a férfiak sem szeretik, ha méricskélik őket.
Michael Castleman szakíró viszont, aki a Psychology Today számára gyűjtött a témába vágó kutatási eredményeket, sietve bocsátja előre saját véleményét. „Soha nem értettem a mellek körüli felhajtást. A kapcsolataimban kisebb és nagyobb mellekkel egyaránt találkoztam, és nem nagyon érdekelt soha a dolog. Amikor összejöttem egy okos, kedves és vicces nővel, aki hajlandó volt megszabadulni a társaságomban a melltartójától, akármi bújt is elő a csomagolásból, úgy örültem, mint egy gyerek.”
Most akkor a nagy melleket szeretik, vagy nem?
Két, nemrégiben kijött tanulmány szerint igen. Francia kutatók azzal ütötték el az időt, hogy különböző mellméretű nőket kértek meg, hogy egyedül üljenek be egy kávézóba, hogy kiderüljön, mekkora kedvvel szólítják le őket a férfiak. Az eredmény egyértelmű volt: minél nagyobb kosármérettel rendelkezett egy nő, annál több férfi közeledett felé.
Új-zélandi kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy mennyire ragadják meg a férfiak figyelmét a kisebb vagy nagyobb mellmérettel rendelkező nők. Míg a férfiak egy része a kisebb mellekkel rendelkező nőkön felejtette ott a szemét, döntő többségük a közepes vagy nagyobb mellűeken – ez rímel a telt keblű hölgyektől érkező panaszra: a férfiak képtelenek a szemükbe nézni.
A melltartódivat elég nagy szerepet vállal abban, hogy a nagy melleket lássuk csábosnak. Már az első modern melltartóhoz plusz tömési lehetőséget kínáló zsebkendőket küldtek a gondos gyártók, és hamarosan megjelentek a valóban kitömött melltartók is. 1948-ban Frederick Mellinger piacra dobta a push-up melltartót, a műfaj 1994-ben, a Wonderbrával jutott el a csúcsra – háromszorosára növelve az eladásokat és a melltartópiaci részesedést.
A mellek meg csak nőnek?
1990 óta az átlagos amerikai nő kosármérete 34 B-ről 36 D-re (75/B illetve 80/D, ha európai méretezésben szeretnénk kifejezni) növekedett, és nagyon hasonló a helyzet az Egyesült Királyságban is. Ennek egyik oka a mellátalakító műtétek száma. Amerikában évi 317 000-t végeznek (az adat összehasonlítandó például a 100 000 helyreállító műtéttel). De nem csak a műtétek felelősek a növekedésért – nagyon sokat számít ebben a folyamatban az egyre fokozódó elhízás is. A mellszövet jelentős része zsír, így a testzsír növekedésével a mellek mérete is növekszik. Mivel Amerikában ma már minden harmadik ember elhízott, egyre több nőnek lett méretesebb melle is.
Mindeközben a kis mellű nők is a kirakatban vannak. Szó szerint, hiszen Ashley Graham és más, testpozitív modellek sikereinek ellenére a modellvilág kifutóit még mindig a vékony, magas és jellemzően apró mellű modellek uralják. A befolyásos férfiak egy jelentős része pedig közülük választ párt magának, következésképpen a világ legjobban szem előtt lévő és sokszor befolyásos női jellemzően kisebb mellűek.
Rendben, és mit akarnak a férfiak?
Ha rákeresünk, hogy vajon milyen mellekért rajonganak a férfiak, rengeteg érdekes és heves vitába/beszélgetésbe fogunk botlani. Bár a beszélgetések sokfélék, a férfiak jellemzően két nagy csoportra oszlanak bennük. Az egyik csoport kifejezetten rajong egy bizonyos mellméretért (közülük legtöbben a nagy, kevesebben a közepes, még kevesebben a még apróbb mellekért). A férfiak másik jelentős részének mindegy, hogy a szeretett nő mennyire gömbölyödik, ez egyszerűen nem tényező egy párkapcsolatban.
Az, hogy a férfiak sem csak egyféle méretért rajonganak, a pornóban is leképeződik. Míg a Playboy hőskorszakában a bemutatott lányok a Hefner-ideálnak megfelelően extra dús mellekkel rendelkeztek, egy mai pornóoldalon körülnézve a teljesen lapos és az óriási mellekkel rendelkező színésznőket is megtalálhatjuk, olyannyira, hogy sokszor már épp az kelt aggodalmat, hogy a készítők szándékosan keresnek kisebb mellű, és ezért fiatalabbnak kinéző szereplőket az egyes jelenetekre.
Ja, és ott van még egy érdekes kísérlet, amit angol és maláj kutatók végeztek. Ebben a vizsgálatban 361 férfinak mutattak egész alakos képeket nőkről, és összességében nem a legnagyobb mellű nők jöttek ki a legvonzóbbnak – sokkal jobban szerepeltek a közepes keblekkel megáldottak. Úgy tűnik, hogy még ha csak a mellméretet összehasonlítva a nagyobb mellű nőknél is az előny, az összbenyomást egy sor más tényező befolyásolhatja, akár teljesen ellentétes irányban.
Evolúciós pszichológia és mellméret
A kőkorból ránk maradt barlangrajzok és kisplasztikák rendre eltúlzott mell- és fenékméretű nőket ábrázolnak. Hogy egyszerűen ez volt-e az ideál, vagy a nagyobb mellméretű nőket termékenyebbnek is gondolták-e, nem tudjuk pontosan. (Csak annyit, hogy éppúgy, ahogy a pénisz mérete is irreleváns a gyermeknemzési képesség szempontjából, így a mell nagyobb mérete és például a szoptatás sikeressége között sincs közvetlen kapcsolat.)
A mára már járványszerű elhízást megelőző korban, amikor az étel még szent volt, a teltebb mellek egyfajta tápanyagraktárnak is tűntek, és azt mutatták tulajdonosukról, hogy elegendő ételhez fér hozzá, ezáltal jobbak a túlélési esélyei. Neki és az utódainak is.
A fentebb már hivatkozott vizsgálatban, ahol angol és maláj férfiaknak mutatták különböző testalkatú nők képeit, az is kijött, hogy az alacsonyabb szocioökonómiai státuszú, szegényebb férfiak jobban preferálták a nagy, míg a kedvezőbb anyagi hátterű férfiak a kisebb mellű nőket. Evolúciós megközelítésben ennek az lehet az oka, hogy a tehetősebb férfiaknak „nincs szükségük” a nagyobb mellekben rejlő esetleges plusz zsírtartalékra. (Ez megmagyarázhatja azt is, hogy a például Flavio Briatore, és a hozzá hasonlóan vagyonos emberek miért tűnnek fel rendszeresen vékony nők társaságában.)
A fentebbi tapasztalatokból kiindulva a kutatók még tovább mentek, és 66 farkaséhes, illetve 58 jóllakott férfinek mutatták kisebb és nagyobb mellű nők képeit. Az éhes férfiak szignifikánsan többször választották vonzóbbnak a nagyobb mellű nőket. (Eddig azt hitted, hogy a „csak a kutyák játszanak csontokkal” duma sima tahóság? Most kiderült, hogy evolúciós örökség így gondolkodni.)
Mellméret és szexizmus
Egyes bizonyítékok arra utalnak, hogy a férfiak nők felé megnyilvánuló elnyomó attitűdje is megjelenik abban, ahogyan a mellméretekről gondolkodnak. A fentebb említett angol és maláj férfiakkal egy hosszú kérdéssort is kitöltettek, amelyben világnézetükről is érdeklődtek. Azok a férfiak, akik a teszt alapján egyenlőségpártiak voltak, nagyobb eséllyel választották a kisebb mellű nőket, míg azok, akik szexistának tűntek a kérdőív válaszai alapján, nagyobb eséllyel választották a nagyobb mellű nőket, mint igazán attraktívakat.
Szóval nagy melleket akarnak a férfiak? Néhány igen, és ez összefüggésben lehet azzal, ahogy a világról gondolkodnak, és azzal is, hogy mennyire tehetősek vagy szegények. Mellettük viszont sokan vannak, akik a közepes és a kisebb melleket szeretik, és még többen, akik nem ennek alapján ítélik meg a nőket.
Úgy néz ki, a férfiak mellhez való viszonya sokkal sokrétűbb, mint ahogyan azt a sztereotípiáinkból (és meglehetősen szexista módon) gondolhatnánk.
