Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Tavaly a magyar háztartások által megvásárolt tej 72 százaléka dobozos – hivatalos nevén Ultra High Temperature Treated, vagyis ultra magas hőfokon kezelt – tej volt. De vajon hogyan készül ez a termék és milyen előnyei, hátrányai vannak, ha egyáltalán léteznek ilyenek? Máris elmondjuk!
Bár a tej értékes tápanyagokat, többek között fehérjét, laktózt, A, B1, B2, B12, C és D-vitaminokat, folsavat és tiamint tartalmaz, fogyasztásával kapcsolatban a mai napig élénk viták dúlnak. A Tetra Pak most a Tej Világnapja alkalmából szedte össze a dobozos termékekkel kapcsolatos leggyakoribb tényeket és tévhiteket.
Hogyan készül az UHT tej?
Az UHT termékek gyártása során a tehéntej sterilizációs folyamaton esik át: előbb 135 Celsius-fokra melegítik fel, majd miután néhány másodpercig ezen a hőmérsékleten tartják, gyorsan visszahűtik szobahőmérsékletűre. Az ember azt gondolná, hogy ennek hatására eltűnnek belőle a fontos tápanyagok, az igazság ezzel szemben, az, hogy fehérje-, laktóz- zsír-, valamint B2, A és D-vitamin tartalma lényegében alig változik.
A következő lépésben a hőkezelt tejet steril körülmények között hermetikus, biológiailag tiszta kartoncsomagolásba töltik, így hosszú ideig eltartható marad, anélkül, hogy kémiai adalékanyagot adnának hozzá.
Tényleg nincs benne tartósítószer?
Tényleg! Már csak azért sem, mert az Európai Unióban nem engedélyezett tartósítószereket hozzáadni a tejhez (és a gyümölcslevekhez sem). Ahhoz, hogy ezeket a termékeket szobahőmérsékleten lehessen tárolni, az úgynevezett aszeptikus technológia szükséges.
Az aszeptikus (vagyis steril) csomagolásban a termék friss marad, megőrzi az ízét akár 12 hónapon keresztül is hűtés vagy mesterséges adalékanyagok hozzáadása nélkül, úgy, hogy közben nem áll fenn a mikroorganizmusok kifejlődésének kockázata.
A lényeg tehát az, hogy mivel a steril és megfelelően lezárt csomagolásban nincsenek mikroorganizmusok, tartósítószerekre sincs szükség.
Mennyire környezetbarát a csomagolása?
Az aszeptikus kartondobozokat három alapanyagból papírból, polietilénből és alumíniumból gyártják. Először is lássuk az előbbit. A papír nyersanyagként használt cellulóz felelős erdőgazdálkodásból származó, hitelesített faanyagból készül, vagyis megújuló nyersanyagforrásnak számít. A cellulóztartalom függ a csomagolás típusától és felhasználásától is, de átlagosan a csomagolás tömegének 75 százalékát teszi ki.
A polietilén – amit 20 százalékos arányban alkalmaznak – egy vékony filmet takar, melynek az a szerepe, hogy megóvja a papírt az átnedvesedéstől és frissen tartsa a terméket, az alumínium pedig egy még vékonyabb, 5 százalékos rétegben kerül a csomagolásba, hogy kivédje a fény és az oxigén káros hatásait. Ennek köszönhető, hogy a tejet nem szükséges a hűtőszekrényben tárolni.
Az italoskartonok kiváló minőségű papír rostokból állnak, melyeket más termékekhez hasonlóan újra lehet hasznosítani. Szelektív gyűjtésükhöz használhatod a kék (papírhulladék) vagy a sárga (műanyag) gyűjtő tartályokat is a lakóhelyeden működő hulladékgyűjtő szervezet ajánlásától függően.
A közvélekedéssel ellentétben a tej csomagolására szolgáló italoskarton klímabarát megoldás: könnyű, melynek köszönhetően szállításakor energia takarítható meg; elsősorban megújuló alapanyagokból készül, gyártása kevésbé energiaigényes.
A doboz további előnye, hogy négyszögletű alakja miatt szorosan egymás mellé pakolható, ami a szállításánál és raktározásánál optimális helykihasználást tesz lehetővé.
