Egy kérdőív alapján úgy tűnik, az emberek többségének még a szakítás pillanatában sem egyértelmű, helyesen teszik-e, amit tesznek.
Egy-egy fájdalmasabb szakítás jól ismert következményeiről, a közös Facebook-képek törléséről (sokkal jobb lehetett igazi fotókat kettévágni), a jégkrém- és pizzazabálásról és a pár nap alatt végignézett sorozatokról rengeteg történetet hallani, a szakítást megelőző kínlódásról viszont már jóval kevesebben tudni. Egy nemrég publikált tanulmány éppen erre kereste a választ, amikor megkísérelte összeszedni, mit éreznek azok, akik már fontolgatják a dolgot, de cselekedni még nem cselekedtek – írja a The Cut.
Az 50 elemes lista
A tanulmány első felében 447 önkéntes válaszolt arra a nyitott kérdésre, hogy melyek azok az indokok, amikkel valaki előállhat arra nézvést, miért érdemes megőrizni, vagy épp otthagyni egy kapcsolatot. A Utahi Egyetem szociológusa, Samantha Joel és csapata ezek után kategorizálta a válaszokat, majd meghatároztak 27 okot, ami a szakítás, és 23-at, ami a maradás mellett szólt. Az így létrejött, 50 különböző indokot számláló listát aztán olyan embereknek mutatták meg a kutatók, akik épp azon töprengtek, vajon szakítsanak-e, és arra kérték őket, jelöljék meg azokat az indokokat, amelyeken elgondolkoztak már a dologgal kapcsolatban.
Innen is, onnan is
Jól mutatja, mennyi ambivalens, egymásnak ellentmondó tényezőt vesznek ilyenkor figyelembe az emberek, hogy a megkérdezettek többsége mindkét kategória elemeiből választott a válaszadás során. A leggyakrabban megjelölt, a szakítás mellett szóló érvek a távolságtartással, a felek közti egyenlőtlenséggel (azaz az érzéssel, hogy az egyik fél aránytalanul nagy befolyással bír egy kapcsolatban), az elvárások megsértésével (pl. megcsalás) vagy a partner személyiségével voltak kapcsolatba hozhatóak. Ezek a tényezők egyébként attól függetlenül „népszerűek” voltak, házastársakról vagy valamilyen más kapcsolatban élőkről volt-e szó.
A házasokat inkább a kötelességeik tartják vissza
Azok azonban, akik nem voltak házasok, teljesen más dolgokat jelöltek meg, amikor arról volt szó, mi szól amellett, hogy maradjanak. Ezek általában sokkal pozitívabb dolgok voltak, mint a házasokat maradásra bíró, vagyis inkább kötelező tényezők. A házasok ugyanis azt emelték ki, mennyi időt invesztáltak addig a kapcsolatukba, mennyi bizonytalansággal jár a szakítás, és a logisztikai problémák, például a közös tulajdonok, a közös lakás felosztásával kapcsolatos nehézségek bírták őket maradásra. Ezzel szemben a másik csoport tagjai esetében az szólt a kapcsolat fenntartása mellett, hogy még mindig jól érezték magukat egymással, hogy élvezték a másik személyiségének egy-egy aspektusát, vagy hogy még mindig kifejezetten közel álltak egymáshoz.
A visszautasítástól és a csalódástól való félelem, és az ezzel kapcsolatos szorongás egyébként furcsa módon mindkét esetben fontos tényező volt, azaz a szakítás mellett és a szakítás ellen felhozott érvként is felmerült a résztvevők körében. Lehet tehát egy esetleges szakítással kapcsolatban is plusz/mínusz listákban gondolkozni, de amennyiben ezt az utat választja valaki, valószínűleg egy kisebb szakértői csoportra lesz szükség az eredmények felméréséhez.
